Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 83. szám
1 A ni szurkolóink „Feledtetni a hétköznapok gondjait”- ez Kemény Kázmér szólóénekes hitvallása — Szereti a Pepsit? — Az attól függ . . . — Mitől? — . . . hogy innom, vagy hallgatnom kell? * (Kezdetnek nem rossz, gondolta tíz évvel ezelőtt egy ÉDOSZ-rendezvényen a zenekart hallgatván a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat két vezető beosztású embere. Innen már csak egy lépés, azaz néhány szó választotta el Kemény Káz- mért és négytagú együttesét, hogy elfogadva a cég ajánlatát, másnaptól már PEPSI zenekar j néven lépjenek fel. Mivelhogy j a margitszigeti vállalat készíti hazánkban a közkedvelt üdítő- i italt . . . Azóta csak így hirdetik j felléptüket a plakátok: Kemény Kázmér és a PEPSI zenekar.) — Úgy hírlik, van egy hely a ; világon, ahol Kemény Kázmér egy fillért sem fogad el a fel- i lépéséért. . . — így van, mégpedig az \ Ollői úti Fradi-klubházban! Ha j ott lépünk fel, akkor akár i \ reggelig is énekelek és a fiúk muzsikálnak társadalmi munkában. Az ember a szerelmétől \ hogy fogadhatna el egy fillért is?. .. — Mikortól számítja a Fradi- í imádatot? — Ó, én alighanem zöld vér- j rel születtem ... Ma is nagy bá- \ natom, hogy annak idején fiatal \ srácként kénytelen voltam az I Építők színeiben hét magyar bajnoki címet szerezni a kajakban, merthogy akkor még nem alakult meg a Ferencváros kajak- i kenu szakosztálya . .. (Kemény Kázmér szólóénekes. Még ma is árulkodik rajta a szűk ing, az egykori sportos múltról. Negyvenhárom éves, de bizony sok harminc körüli megirigyelhetné mozdulatai energi- kusságát, jókedvét, humorát, no és nem utolsósorban kellemes énekhangját. Pedig igazából nagybőgősként indult zenei karrierje, amikor tizennyolc évesen véletlenül összetalálkozott néhány haverral, akik éppen amiatt búslakodtak, hogy aznap vonult be együttesük bőgőse... Aztán a nagybőgőt néhány évre háttérbe szorította egy szövetkezet osztályvezetői posztja, majd következett a Vidám Park — ahol Kemény Kázmér repülő zenészként működött... Vagyis mindig az éppen szabadnapon levő kollégát helyettesítette.) — Hány rendezvényt hozott eddig tető alá a Fradi-klubban? — Legalább harmincat, vagy talán még többet is. Lassan húsz éve lesz, hogy az egykori kitűnő színész, szegény Tompa Sándor, másnéven a Pufi bácsi bizalmát kiérdemelve, először neki segítve, majd halála óta teljesen átvéve a rendezvények szervezését igyekszem a jó hangulatot biztosítani a különböző banketteken, évzárókon, élménybeszámolókon, a baráti kör, majd a nemrég megalakított sporttörténeti stúdió összejövetelein. — A kollégák beszervezése nem okoz gondot a fellépésekre? — De igen. Hogy tudniillik aki kimarad, nehogy megsértődjön . . . Arra még nem volt példa, hogy valaki is nemet mondott volna! — A legkedvesebb művésztársak? — Ez nehéz kérdés megint, helyszűke miatt talán most csak dr. Hegedűs János műsorvezetőt, aztán Csata Zsuzsát, Palócz Lászlót, Berényi Ottót, Mező Marit említeném. (Bizonyára emlékeznek még Vitray Tamás televízióbeli, nagy viharokat kavart műsorára, a Siker-re. Nos, ott többek között bemutatkozott dr. Vass Zoltán bajai szemészfőorvos, aki boldogan végezte volna el az arra rászorulóknál a szükséges szemműtétet, de anyagiak hiányában nem tehette. Azóta Kemény Kázmér három műsort szervezett,felajánlva a teljes bevételt a kollégákkal egyetemben, a műtétre rászorulóknak. Úgy tudja, legalább tizenheten nyerték eddig vissza látásukat az ő anyagi segítségük révén. A szemük világát visszakapott emberek sorra küldik leveleiket, keresve a megfelelő szavakat hálájuk kifejezésére . . . Kemény Kázmér pedig már szervezi az újabb ilyen műsort!) — Milyen zenét játszanak tulajdonképpen? — Kizárólag szórakoztató tánczenét, vagyis világslágereket, hazai kedvelt dallamokat, és i néhány saját szerzeményt is. — Televízió, rádió, hanglemez? — A tévében egy felvéte- ] lünk készült el nemrégen, a Vándordal, míg az utóbbi kettő { valahogy kimaradt az életünkből . . . Ami vigasztal: huszonhárom éve élőben találkozom a közönséggel, ahol nem lehet soha javítani! — Külföldi szerződés? — Voltak ajánlataink, de kö- j szonettel visszautasítottuk. Én, és az együttesem minden tagja úgy véltük, hogy itthon. Magyar- országon találunk bőséggel kedvünkre való munkát, amit teljes megelégedésünkre honorálnak is, akkor meg miért kellene a nya- \ kunkba venni a bizonytalan messzeséget? (Mutatja az orosz nyelvű I diplomát, mellette a magyar fordítás. Öt évvel ezelőtt kapta, mint a dolgozók első össz- szovjet művészeti fesztiváljának aranyérmes szólóénekese. A díszes okmány általa is hittel vallott jelmondata: „A művészet hozzátartozik a néphez." V. I. Lenin És amire talán a legbüszkébb: Kemény Kázmér és együttese, a Pepsi zenekar immár tíz éve a felelős a zenéért a füredi Anna-bálokon! Azonkívül tizenöt éve az IBUSZ összes magyar- országi rendezvényeinek zenéjét ők szolgáltatják. És a Kemény Kázmér vezette Kerekházi, Rák, Ducz, Domsik négyes gondos- ; kodott a talpalávalóról a Vigadó nyitóbálján is. Éppen a már csaknem teljesen betelt idei naptárt mutatja, amikor berobban a szobába ifjabb Kemény Kázmér, a család legaktívabb Fradi szurkolója. Mellesleg az Úttörő Stadion serdülő labdarúgó csapatának középpályása. Ahonnan egykor Nyilasi Tibor is elindult...) — Mikor igazolsz át a Ferencvárosba? — Á, nem vagyok én olyan tehetséges . . . Meg különben is, az ősszel megyek szakácstanuló- nak! — Mire emlékszel vissza legszívesebben az őszi idényből, hiszen, ha jól tudom, nélküled nem kezdődik el az Üllői úton egyetlen meccs sem? — Ez igaz, a haverokkal ott a helyünk a B-középen! Hát, túl sok örömünk nem volt az őszszel . . . Még ma is bosszant, , hogy elvesztettem a fogadást, amit az Ostrava elleni továbbjutásra kötöttem . . . De Nyilasi Tibi gólja a Honvéd ellen, hát az csodálatos volt! Na és a tavaszi meccsek... : , (Míg a nyolcadikos fiatalemberrel beszélgetek, a papa büszkén veszi elő a terjedelmes családi fényképalbumot. ízelítőül a mellékelt felvétel is, apa és fia a Fradi klubban egy gyönyörű trófea társaságában. Aztán, miközben búcsúzom Kemény Kázmértól, mosolygós ar- i cát látva, nem állhatom, hogy meg ne kérdezzem.) — Boldog ember? — Igen, az vagyok! Különö- sen, amikor egy táncos estélyen két szám között tapsolnak a produkciómnak. Boldog vagyok, mert még soha sehol nem „égtünk meg". Ahol felléptünk, oda eddig még mindenhova visszahívtak, ahol dolgoztunk, ott átvészeltünk minden divatőrületet a muzsikánkkal. No, és nem utolsó sorban boldog vagyok azért, mert esténként a dalaimmal, úgy érzem, sikerül elfeledtetnem egy rövid időre a közönséggel a hétköznapok gondjait, I bajait... Zsiday István 7
