Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 82. szám
Edzőházaspárok: Pálinkásíék Nincs a napnak olyan órája, hogy feltárcsázva a 131-754-es telefonszámot, a vonal túlsó végéről ne mondaná be egy fiatal hang: „Pálinkási lakás". Rövid idő után aztán a magyarázatot is megadja vagy Pálinkási Ferenc, vagy a felesége Bathó Márta, hogy miért találunk mindig valakit otthon. Egyesületünk fiatal edzőházaspárának két pici gyermeke van, a hároméves Csaba és a kilenc hónapos Réka, úgyhogy a szülők felváltva vigyáznak rájuk, attól függően, hogy milyen a beosztásuk a munkahelyen, illetve a klubban. Ismerkedjünk meg valük közelebbről. — Mindketten testnevelési főiskolások voltunk, s nem is tudjuk miként, hogyan történt, hamarosan rokonszenveztünk egymással, — kezdte a visszaemlékezést a férj. — A sport iránti érdeklődési körünk ugyan nem volt teljesen azonos, mert én inkább az atlétika, Márta pedig a torna iránt vonzódott, mégis sokat beszélgettünk az edzésekről, a gyakorlásokról is. Atlétizáltam, a rövidtávot kedveltem, a 100 méteren például 10.8 mp volt az egyéni csúcsom, a Fradiban még együtt futottam Gresa Lajossal is. A 400 méteren még azt megelőzően 51 másodperc volt a legjobb időm. — Én tornáztam, a TF csapatának voltam tagja, egy sérülés viszont megakadályozott a további aktív versenyzésben, — említette a feleség. — A szerek világa azonban mindig magával ragadott, s ezért döntöttünk aztán úgy, hogy az edzői hivatást választom, s már a hetvenes évek közepén szerződést kaptam a Ferencvárostól. Az igazsághoz tartozik, hogy férjem is ..ügveskedett" a tornában, három éven át mint társadalmi edző dolgozott. Később kissé „kettévált" az útjuk, Pálinkási Ferenc a Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskolában testnevelőtanár lett, s csak „mellékesen" atléta edző. A felesége viszont fő- foglalkozásban, mégpedig olyan szakosztályban, amelynek nem is olyan rég Magyar Zoltán volt a büszkesége. — Nekem a serdülők korosztályát jelölték ki, több mint húsz 13—14 éves fiúval és lánnyal foglalkozom — mondta az atlétaedző. — Az évek során persze ennél többel is dolgoztam már, de elég nagy a lemorzsolódás. Megértem a szülőket, hiszen sok áldozatot kell hozni. amíg a tehetségből reménység lehet és mind nehezebb például az időbeosztás, a közlekedés, s ha netán nincs közel a lakás, bizony nem könnyű a gyerekeknek eljárni a népligeti Létesítménybe. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy talán több propaganda is kellene az atlétikának, amit én az egyik legszebb sportágnak tartok. A 27 éves Pálinkási Ferenc nincs irigylésreméltó helyzetben, hiszen tanít, edzést vezet, két gyereket nevel, s többször még maga is beszáll egy-egy versenyre. „Két éve ugyan egy súlyos térdsérülés miatt több mint tíz hónapos pihenőre kényszerültem, de úgy éreztem, kár lenne az aktív versenyzéstől teljesen elszakadnom, — mondta. — Jól esik futni..." És Márta asszony? — A tornaszakosztályban nekem nincs külön korosztályom, — említette. — Foglalkozom újonc, serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt versenyzőkkel, vagy 25—30 sportolóval. Vigh László, a „főnök"', s ismerve az ő igényességét, a mérce igen magas. Annál inkább, mert az FTC női szakosztályát a hetvenes években alakították meg újból, s így van mit pótolni. .. Hát igaz, ami igaz, a szakosztály néhány figyelemreméltój eredményt már el is könyvelhetett. így például a serdülők az egyik csapatbajnoki küzdelemben mindössze hattized-ponttal szorultak a KSI mögé, s egy-egy szeren döntőbe is jutottak. Bartha Mária pedig a felnőtt válogatott keret tagja, elsőosztályú sportoló. — Év nemesek szertornává!, hanem az akrobatikus tornával is foglalkozunk, — folytatta Pálinkásiné. — Tapasztalatunk, hogy ez jól kiegészíti a szertornát, s szívesen vállalkoznak a tanítványok. A legjobb a fiatalok közül Borhi Katalin, aki országos bajnok az akrobatikus ugrásban, sőt világbajnokságon pontot érő hatodik helyezést is szerzett. Bízunk a folytatásban. A továbbiakban afelől érdeklődtünk, hogy a családi megbeszéléseknél miként jön szóba az atlétika és a torna. Egyöntetű volt az edzőházaspár véleménye, hogy mindig hasznos tapasztalatokkal tudják egymást segíteni. — Mint említettem, évekig társadalmi edző voltam a tornaszakosztályban, így jól ismerem feleségem több tanítványát, — hallottuk. — Egyébkéntis a két sportág nagyon jól kiegészíti egymást, többek között a téli gyakorlások alkalmával. És közel is vannak egymáshoz, hiszen egyesületünk atlétái és tornászai is a Népligetben találtak otthonra, s a körülmények ha nem is rohamléptekkel, de évről-évre javulnak. Elég itt gondolni az atléták korszerű futófolyosójára, amely sok téli gondot vett le a szakosztály válláról. A Pálinkási házaspár élete valóban a IX. kerületben zajlik. Ott laknak, ott dolgoznak, ott van az egyesületük. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a kerület „körforgásában" élnek, de szigorú órarend szerint. Ezt Csaba és Réka megköveteli! Csak azt nem döntötték még el, hogy a gyerekek, ha majd megnőnek, melyik sportágnak hódoljanak: az atlétikának vagy a tornának. De lehet, hogy egy harmadiknak, negyediknek? — Elsősorban annak, amihez majd kedvük lesz, — ez a szülői vélemény. Abban is egyetértettek, hogy az atlétika „reálisabb", mert a stopperóra, vagy a mérőszalag csalhatatlanabb, mint egy pontozóbíró . . . Igen, a tornában a szubjektivitás sokszor eredményezhet sikert vagy bukást. Fiatalok, edzők, egyesületünk sok-sok reménységének az oktatói. A Pálinkási házaspár is azok közé tartozik, akik kötődnek a Ferencvároshoz, itt vannak otthon. Terveik gazdagok, fiatalos lendületük pedig biztosíték arra, hogy nem lesz hiábavaló a fáradozás. Szurkolunk mindkettőjüknek és tanítuón< Kozák Mihály FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1982. március 12. Készült az MGTSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József (82084) 5
