Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 79. szám
Régi szokás az úszósportban, hogy évente edzői konferencián vitatják meg a legfontosabb szakmai kérdéseket, s ha netán szóba kerül, kicsit értékelik is a szakosztályok eredményeit, az edzők munkáját. Az idei országos tanácskozás január utolsó napjaiban zajlott le, s ezen természetesen egyesületünk is hivatalos volt, képviseltette magát. A szakosztály nem került reflektorfénybe, jóformán csak egyetlen versenyzőnek, Kuji Gyöngyinek a neve hangzott el, aki tagja az ifjúsági Európa-bajnokságra készülő keretnek, tavaly IBV bronzérmes volt. A többiek? Valójában hol is áll ma az FTC egykor nagyszerű sikereket elért és válogatott sportolókkal büszkélkedő szakosztálya? — sok-sok egyéb mellett erről is beszélgettünk Csöndes Zoltánnal, a szakosztály elnökével és Balásy Péter vezetőedzővel. — Röviden fogalmazva: voltunk jobbak, de remélhetőleg leszünk is jobbak még! — ezzel a frappáns kijelentéssel kezdte mondókáját Csöndes Zoltán, akiről nem árt többet is megtudni. Azt például, hogy a most 37 esztendős sportvezető régi fradista, annak idején az atlétikai szakosztályt erősítette mint sokoldalú sportoló, de általában minden versenyág iránt érdeklődést, vonzalmat mutatott. „Civilben" a Szikra lapnyomda vezérigazgatója és bőséges munkája, elfoglaltsága mellett egy évvel ezelőtt csak azért vállalta az elnöki tisztet, mert szereti a Ferencvárost és segíteni akar. Véleménye szerint mivel magyarázható, hogy az egyesület úszószakosztálya nagyon messze került a régi csillogástól, az elismerést kiváltó eredményektől? — Nem vagyok a nagy szavak híve, de állítom: minden az uszodahiányra vezethető vissza. A mai nagy követelmények közepette, s a mind erősebb versengésben egy szakosztály életében elengedhetetlen feltétel, hogy legyen saját létesítménye, ahol úgy gazdálkodik a medence pályáival, a versenyzőkkel, ahogy a legjobbnak látja. Balásy Péter kapta meg a szót, de elöljáróban az ő múltjával is ismerkedjünk meg. Nem újonc a sportágban és a szakvezetésben sem, amit bizonyít, hogy a Magyar Úszó Szövetség február közepén csaknem kéthetes szovjet tanulmányúnál honorálta eddigi tevékenységét. Szóval tehetséges, a jövő szempontjából is igen értékes fiatal edzőnek tartják, aki hat éve dolgozik a medence szélén, s 1980 ban lett vezető dirigense a szakosztálynak. — Létszámunk nem nagy, hiszen alig 90 fős gárdával dolgozunk, s ebből csak 30 a minősített sportoló, — hangsúlyozta. — De különösen a téli hónapokban nagy gondot okoz az edzések biztosítása, hiszen a margitszigeti 2-3 pálya csak a minimális igényeket elégíti ki. Segít valamelyest, de az egészséget nem kis mértékben veszélyezteti, hogy a Tétényi úton nyitott — télen is! — medencében gyakorolhatunk. Ráadásul jó pár méterre van az öltöző, úgyhogy edzettség nélkül nem is igen merjük úszóinkat itt vízbe küldeni. A pillanatnyi nehézségeken viszont segíthetett volna a Toronyház utcai fedett uszoda, de sajnos ezt nem tudjuk megkapni. Kiút? — Persze, hogy van, s ez az épülő népligeti uszodánk, — folytatta Csöndes Zoltán. — Ha hinni lehet az ígéreteknek, ebben az évben készen lesz a gyönyörű 50 méteres fedett létesítmény, s akkor talán egyszer és mindenkorra megoldódnak a gondjaink. Addig viszont ki kell tartanunk a mélyvízben, ügyesen tempózni, nehogy elmerüljünk. .. Balásy Pétertől ezután részletesebb információt kértünk a szakosztály edzőiről, a versenyzőkről, a jövő reménységeiről. A vezető edző irányításával dolgozik Horváth Miklós, Molnár Róbert- né, Boros István, Kozsik Márta és Schilling Győző. Nem titkolják, „elbírnának" több versenyzővel is, de egyelőre nem tolakodnak a gyerekek a szakosztály kapujában. Biztosak azonban benne. hogy amikor megnyílik a népligeti bázis, ennek is eljön az ideje. — Sajnos jelenleg első osztályú sportolónk nincs, az ifjúsági aranyjelvényesek száma pedig csak három, — mondta az edző. Az új, igen magas szintek azonban sokszor olyan követelményeket jelentenek, hogy nagyon nehéz teljesíteni. Egy példa: a 200 méteres leány mellúszásban 14 éves korig 3 perc volt a szint; 14 és 18 év között már 2:40.6 perc, — amely jobb mint a felnőtt országos csúcs... Nehéz helyzet, de feladni nem szabad, hiszen sok más egyesületnél is hasonló problémákkal találkozni. „Csak megszállottan lehet csinálni azt, amit most teszünk. A vezetésben és a gyakoriéban is. De fokoznunk kell a tempókat!" — így az elnök. Neveket kértünk az edzőtől, fiatalok neveit, azokét akiket reménységnek tart, s ha idén még nem is, de évek múltán — leküzdve a mostani gondokat — megalapozhatják a szakosztály felemelkedésének a jövőjét. Jegyezzük meg:- Kuji Gyöngyi, Horváth Zsolt, Be- sze Gábor, Trócsányi Sára, Molnár Eszter, Tarnóczay Zoltán, Sáfrán Ferenc, Kovács János és Horváth Zoltán. S ha netán olyanokkal is találkozunk majd, akik itt nem szerepelnek, annak örülünk és nekik is sikeres pályafutást kívánunk. Néhány évvel ezelőtt irányelvek láttak napvilágot az úszósport fejlesztésére, jövőjére vonatkozólag. Abban a sportágban, amely talán valamennyi között a legjobban szolgálja az egészséget. Az is cél, hogy lehetőleg minden gyereket tanítsunk meg úszni, s közülük aztán megtalálhatjuk azokat is, akik a sportág utánpótlását biztosíthatják. Ne osztozzuk azoknak a pesszimistáknak a véleményét, hogy „eltűnőben van az utánpótlás". Legfeljebb mélyvízben, mint még most az FTC-ben is. De reméljük, nem sokáig. Kozák Mihály
