Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

Az őszi hónapokban egy olyan „rendezvé­nyünk is volt amely — 6 napig tartott. Az FTC ostravai BEK mérkőzése, valamint a bajnoki sorsolás egy érdekes lehetőséget kínált. Szep­tember 26-án Ózdon bajnoki mérkőzést ját­szott csapatunk, majd négy nap múlva BEK találkozó következett. Javaslatunk a COOP- TOURIST vezetőihez a következő volt: a két mérkőzést összekötjük egy olyan cseh­szlovákiai emléktúrával , amely érinti azokat a híres városokat ahol a Fradi valaha érdekes mérkőzéseket vívott. Szinte pillanatok alatt létrejött a megállapodás — és a Cooptourist végig korrekt patrnernek is bizonyult. Az utazásra mi is alaposan felkészültünk. Névreszóló emléklapot, ezüst FTC jelvényt és külön kis kiadványt is adtunk az emléktúra részvevőinek. Mondani sem kell, hogy nagy sikere volt az FTC mezeknek és melegítők­nek, amelyeket a klub kölcsönzött a sport­barátoknak. Szeptember 26-án reggel még egy utolsó búcsú ügyvezető elnökünk, Losonci Tibor részéről, majd elindult a Cooptourist kényel­mes autóbusza. Első megállónk az egri Szépas­szony völgy volt ... Itt már pertut ivott min­denki, mindenkivel — így a kötetlen légkör is biztosítva volt mire Ózdra értünk. Az előzé­keny ózdi technikai vezető Medve László, már jóelőre biztosította jegyeinket, így a ros- kadásig zsúfolt stadionban is jó ülőhelyünk volt. Az ifjúsági csapat győzelme után vártuk az újabb zöld-fehér sikert. Tulajdon­képpen a 4—4-es végeredmény — a tetemes óz­di vezetés után — annak számított . . . A meccs után a többi fradista hazaindult, mi továbbutaztunk Losoncra. (Losoncon háromszor játszott a Fradi és mindháromszor győzött az alacsonyabb osztályú helyiek ellen. Ezek a meccsek a hatvanas években voltak.) Az első Csehszlovákiában eltöltött éjszaka után buszunk máris robogott tovább, újabb uticélunk Pozsony felé. A mikrofonba pedig mesélgettem a különféle helyekkel kapcsola­tos sporttörténeti vonatkozásokat, érdekessé­geket. Természetesen a buszon elmondottakat nem idézem fel ismét, de ízelítőül néhány kis történet: Most pedig a Ferencváros és Rozsnyói lab­darúgó kapcsolatokról következzék néhány mondat. 1948 júniusában Rozsnyón vízilabda eredmény született: a Fradi 8—6-ra győzött. A furcsa eredményt az magyarázta, hogy a vé­delmünk nagyon gyengélkedett — elsősorban kapusunk — és a csatárok nem győzték rúgni a gólokat, hogy végül nyerjünk. A mai szak­osztályvezetőség egyik tagja Gyetvai László is 2 góllal járult a ferencvárosi sikerhez. Most három kis községben tett látogatá­sunkról emlékezünk meg. Ezek nem is olyan régen voltak — Füleken, Sahyban és Nagykür­tösön játszottunk edzőmeccseket, ahol a kilo­méteres emléktúra Fradi természetesen nagygólarányú győzel­mekkel fejezte be a mérkőzéseket. Sahyban érdekes dolog történt. A csereként beállt Erdő­végi 1 percet volt csak a pályán és az első lab­daérintésből gólt szerzett! így nem csoda, hogy 11—1 volt az eredmény . . . Ha nem is bravúros, de kitűnő ferencvárosi szereplést rögzíthetünk az 1949-es pöstyéni tornáról. Az első napon a helyieket 8—3-ra, a második napon a Skoda Plzen csapatát 4—2-re győzték le a zöld-fehérek. Két nap alatt 12 gólt rúgott ez a híres ferencvárosi csatársor: Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Zsolnán a huszas években játszott a Fradi. Az 1908-ban alakult szlovák klub színe ha­sonló a mienkhez: zöld-sárga. Nos, a zöld-sár­gák ellen több, mint 50 éve játszottunk, és mindkétszer győztünk. Jó régen volt az az eset is, amelyet most el­mondok. A huszas évek egyik felvidéki mér­kőzésére az FTC-nek csak 10 ember állt ren- delkeésére. Mégis tizenegyen futottak ki a pá­lyára. Kovács Fuxi a gyúró állt be balszélsőnek és az ő beadásából már az 5. percben megsze­rezték a fradisták a mérkőzés egyetlen gólját. Rögtön ezután Kovács Fuxi, az alkalmi bal­szélső lesántult és kiballagott a pályáról. Ezzel a 6 perces játékával azonban egy ritka kurió­zumhoz juttatta egyesületünket, hiszen a csa­pat gyúrója azóta sem játszott soha a Fradi első csapatában! 1973-ban játszott a Fradi egy meccset Stu- rovóban. Talán érdemes megemlíteni erről a 4—1-es győzelmünkkel végződő meccsről, hogy olyan hirtelen jött létre, hogy arról egyetlen magyar hírközlő szerv sem tudott, így a találkozóról az újságokban egy sor sem jelent meg. Komárnóban már nem ilyen „inkognitó­ba" utaztunk. A Spartak Komarno velünk egyidős klub, szintén 1899-ben alakult. A szí­nük azonban eltérő ők lila-fehérben játszanak. A Fradi eddig négyszer játszott Komárom testvérvárosában és még mindig győzött. A komárnóiak viszont egyszer jöttek az Üllői útra és nagy meglepetésre nálunk meg ők arat­tak sikert. A komárnóiak elleni meccs egyéb­ként gondolom Kakasnak is emlékezetes, hi­szen a találkozón védte először a Ferencváros kapuját. Mielőtt Pozsonyba érünk még egy 1928-as emléket szeretnénk felidézni. Egy szépnevű helyen, Rózsahegyen játszottak a mieink. Na, ez nem volt késhegyig menő küzdelem, 8-2- re győztek a mieink. De a meccset gondolom namar elfelejtették mert az FTC vezetősége a találkozó után a Tátrába vitte a csapatot. Itt pihentek a fiúk, megnézték a Tarpataki víz­esést, voltak a Csorba tónál, Tártalomnicon és Ótátrafüreden. A Fradi vezetősége nyaraltatta a csapatot, mert nagy feladatok vártak a mi­einkre: hamarosan elkezdődtek a KK küzdel­mek. A fiúk a Tátrában töltött időt meghálál­ták: óriási sikert aratva megnyerték a KK-t! Lassan megérkezünk Pozsonyba. Az FTC a pozsonyi labdarúgókkal már a század elején játszott. Ekkor még a pozsonyiak is az MLSZ- hez tartoztak, így a velük játszott találkozók nem nemzetközi, hanem hazai barátságos, vagy propaganda, hírverő meccsnek számí­tottak. Ilyen volt például 1910. júniusában, amikor Pozsonyban vendégszerepeit a zöld­fehér gárda. A Pozsonyi TE ellen 7—2-re győz­tünk. A legeredményesebb a fénykorát élő Slózi volt, aki 4 akció és egy tizenegyes gól­lal járult a sikerhez. A jólsikerült mérkőzés után nagy vacsora volt, ahol a f rád istákat ecv ezüst kehellyel ajándékozták meg. Később a Slovan Bratislava lett Pozsony legismertebb csapata. Eddig 16 mérkőzésen találkoztunk velük, ebből 12 Pozsonyban volt. A sok szép siker közül két 6—2-es győ­zelmünkkel végződő találkozó emelkedik ki. Az egyik 1936-ban, a másik 1947-ben volt. 1971-ben furcsa meccset játszott a két csa­pat. Februári hóviharban, az Előre Sport utcai pályáján mérkőztünk. Olyan szél volt, hogy középkezdésnél a labdát kézzel kellett fogni, nehogy a vihar elvigye. A játékosok jégerben dupla melegítőkben játszottak. A Fradi Bá­lint, Albert és Branikovits góljaival 3—0-ra győzött. Most egy ötven évvel ezelőtti érdekes ese­tet mondok el, amely ugyancsak nem Fradi meccsen, de itt történt Pozsonyban. A Cseh­szlovákia—Magyarország amatőrválogatott mérkőzés már a végefelé járt, amikor az egyik cseh védő, névszerint Bulla, szabálytalanko­dott az egyik csatárunkkal. A szabálytalanság miatt a lelátón ülő magyarok kifütyülték, mi­re ez a Bulla nevű játékos mérgében a tribünre rúgta a labdát. Éppen egy hölgy néző arcát ta­lálta telibe, mire a játékos megbánta tettét, felment a lelátóra és bocsánatot kért a hölgy­szurkolótól. A bíró pedig megvárta amíg a csehszlovák védő bocsánatot kért, s csak mi­után visszatért a pályára, indította el ismét a játékot. Ha már válogatottnál tartunk elmondom, hogy egyszer a magyar csapat egy félidőn át a Fradi zöld-fehér mezét használta. Az történt, hogy a Magyarország—Csehszlovákia meccsre COOPTOURIST 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom