Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

Újoncok TALALKOZASA A STÚDIÓ TAGJAIVAL Zsúfolásig megtelt a Ferencvárosi Torna Club tanácsterme azon a hétfő délutánon, amikor Novák Dezső vezetőedző és Havasi Mihály a labdarúgó szakosztály technikai vezetője az FTC Sporttörténeti Stúdió tagjainak bemutat­ta az újonnan igazolt játékosokat. A szur­kolók minden kérdéséből, érdeklődéséből ki­derült, hogy milyen hallatlan nagy szeretettel és örömmel fogadják újoncaikat itt az Üllői úton, de az is, hogy mennyire leikükön vise­lik a fiatalemberek további pályafutását. Pró­báljuk rekonstruálni milyen kérdések is hang­zottak el. Először Novak Dezsőt fogták valla- tóra, amikor azt tudakolták, hogy vajon ho­gyan képzeli a csapatépítést. — Mindenképpen be akarom tartani a fo­kozatosság elvét, — mondta a vezetőedző, majd így folytatta: — A fiataloknak sem tenne jót, ha egyik pillanatról a másikra egyszerre négy-öt újonccal állnánk ki. A tűzkeresztségen lehetőség szerint úgy essenek át, hogy a tapasztaltabb játékosok levegyenek valamit a felelősségből a vállukról és ne szakadjon a nyakukba egyszeriben annak a terhe, hogy egy fővárosi nagycsapatban játszanak. — Kit milyen poszton kíván játszatni? — Pölöskei elsősorban baloldali középpá­lyásként nyújthatja a legtöbbet, hiszen mun­kabírása, a pályán való gondolkodása predesz­tinálja arra, hogy irányítója legyen a csapat­játéknak. Szántó a védelem szinte minden posztján kiemelkedő játékra képes. Beles Feri nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezik, ám vannak alapvető helyezkedési problémái, ezért nagyon óvatosan csínján kell vele bán­ni. Szélső hátvédban és beállósban bármikor a csapat rendelkezésére állhat. Kvaszta Lajos gyors, robbanékony, ám olykor elég félszeg a pályán. Technikai képzettsége miatt, ha megerősödik, még nagyon sok örömet okoz­hat nézőinknek. Szabadi László rendkívüli módon érzi a kaput, de ahhoz, hogy igazán hasznára legyen aFerencvárosnak, le kell hig­gadnia, meg kell szokni az új környezetet. Fej­jel és lábbal egyaránt egy pillanat alatt gólve­szélyes helyzetet tud teremteni. Ezek olyan adottságok, amelyeket nagyon meg kell be­csülni a magyar labdarúgásban. — Az elmondottak után mennyire akarja átformálni a tavalyi bajnokcsapatot? — Nem vagyok türelmetlen. Akkor nyú­lok egy-egy fiatalhoz, hogy ha az idősebb já­tékos tartós formahanyatlása ezt szükségsze­rűvé teszi. Ez persze nem jelenti azt, hogy va­lamiféle félreérthető előjogok vannak. Senkit sem hatalmaz fel elbizakodottságra az, hogy korábban mit és mennyit tett a csapatért. Vannak elgondolásaim, amelyeket szeretnék megvalósítani, de ismétlem, nem pánikszerűen, hanem akkor, amikor időszerűvé válnak. Egy biztos, Pölöskeinek és Szántónak már biztos helye van a kezdő csapatban. — Annakidején 1961-ben, amikor Ön ide került a Ferencvároshoz, a Szombathelyi Ha­ladástól, nehéz volt a beilleszkedés vagy köny- nyű? — Az olimpiai és a nagyválogatottban na­gyon jó barátaim lettek a Fradi-játékosok, így nyugodtan mondhatom, hohy nem jöttem idegenként. Mégis azt kell mondanom, hogy egy vidéki labdarúgót, legyenek a körülmé­nyek bármilyen kedvezőek is, a környezet- változás, a sok-sok új emberrel való találkozás leginkább lelkileg megviseli, igénybe veszi. Játékosként Albert, Dalnoki, Mátrai, Vilezsál és Fenyvesi között nekem könnyű helyzetem volt. Mert egyemberként álltak mellém, s egyetlen percig sem úgy kezeltek, mint egy zöldfülűt, hanem olyan emberként, akire szükség volt az Üllői úton, akit már két évvel korábban hívtak, és akit örömmel fogadtak. Én magam hasonló érzésekkel léptem át a Fradi-pálya kapuját. Havasi Mihály technikai vezetőtől az iga­zolások felől érdeklődtek, az erősítések hátte­rét akarták megismerni a szurkolók. Ó így vá­laszolt: — Az a véleményem, ami nagyon sok Fradi-szurkolónak, hosszú évek óta nem sike­rültek így erősítési terveink. Lényegében csak egyetlen egy elképzelésünk nem valósult meg, a dunaújvárosi Sulija ügyében nem tud­tunk dűlőre jutni. Az egész labdarúgó szak­osztály, vezetés egyemberként dolgozott azon, hogy a ma körünkben ülő fiatalok itt legyenek, a mi nagycsaládunkhoz tartozza­nak. Kiss László, Éry József, Szigeti Ferenc és Monostori Karcsi bácsi csakúgy, mint a klub ügyvezető elnöke Losonci Tibor több száz kilométert autózott azért, hogy minden érde­kelt klubban szót értsünk, és a fiatal labda­rúgókat meggyőzzük arról, hogy fejlődésük érdekében szükségszerű, hogy a Ferencváros­hoz igazoljanak. Olyan összehangolt munkát tapasztaltam, amelyre megmondom őszintén, még sohasem volt példa. Mindenki pontosan az eredeti elképzelések szerint járt el, fá­radtságot nem ismerve szívén viselte a szakosz­tály ügyét. Ennek eredménye az, hogy lénye­gében maradéktalanul megvalósultak terveink, és erősödött játékos-állományunk. Még vala­mi, a szakosztályvezetésen belül mindenki tisztelte a másik munkáját és senki nem nyúlt át a másik feje felett. Novák Dezsőről sem szabad elfeledkeznünk. A vezetőedző amel­lett, hogy tulajdonképpen szabadságon volt, szinte végig rajta tartotta a szemét az átiga­zolásokon és egytől-egyig valamennyi új fiú­val leült beszélgetni, tisztázta vele elképzelé­seit és mindazokat a lehetőségeket, amelyek megnyílhatnak a tehetséges labdarúgók előtt. Szabadi Lászlót beceneve felől fagatták a szurkolók, továbbá családi körülményei felől érdeklődtek. — Már az első napokban rámakasztották a „Csávó" becenevet, nem haragszom érte, mert tudatában vagyok annak, hogy a játékosok csak azt „keresztelik el", akit befogadnak, aki a közösséghez tartozik. Egyébként nős va­gyok, néhány hónappal ezelőtt mondtam ki a boldogító • igent. Úgy, hogy ebben az évben minden összejött, megnősültem, a Fradihoz kerültem, most már csak rajtam múlik, hogy valóban maradéktalanul boldog ember legyek. Beles Ferenctől arra vártak választ, hogy szerinte hol van lehetőség arra, hogy gyöke­ret eresszen a Fradi első csapatában. — Korai a kérdés, mert egyszerűen még azt is meg kell emésztenem, hogy itt vagyok, hogy NB l-es játékos lettem. Kecskeméten a védelem minden posztján játszottam, de az egészen más volt, hiszen az NB II összehason­líthatatlanul kevesebbet kíván úgy edzésmun­kában, mint játékkészségben a labdarúgóktól. Nem töröm azon a fejemet, hogy kinek lehe­tek leginkább versenypartnere a régi játékosok közül. Ez legyen a vezetőedzőnk, Novák De­zső gondja, no persze, mindez csak akkor je­lenthet számára fejtörést, ha én magam is olyan teljesítményt nyújtok, úgy játszom. hogy versenyre kényszerítsem valamelyik já­tékostársamat. Kvaszta Lajostól a Csepel elleni bemutat­kozás hátterére voltak kíváncsiak, arra a pá­lyafutását eldöntő pillanatra, amikor először húzta fel a címeres Fradi-mezt. — Amikor először fogtam kezembe az öl­tözőben a mezt, körbenéztem, hogy senki ne vegye észre, és megsimogattam, sőt nem szé­gyellem, meg is csókoltam. A Csepel elleni bemutatkozás jól sikerült, hiszen az egész csa­patnak ment a játék. Mindenesetre a lehető­ségek kapujában állok, és ezzel legjobb tudá­som szerint élnem kell. Pölöskei Gábortól arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent a közönség bíztatása az Üllői úton. — Mint Rába ETO-játékos, már tapasztal­tam ezt a korábbi években. Meg kell monda­nom őszintém, amikor a Fradi-közönség rá­kezdett kedvencei bíztatására, akkor nekünk inunkba szállt a bátorság. Amennyire akkor a hátrányát éreztem annak, hogy tíz-tizenötezer ember torkából száll a bíztatás, a Hajrá Fradi!, az annyira felemelővé, nagyszerűvé teszi azt a pillanatot, amikor az ember már ferencvárosi játékosként érzi maga mögött a közönség szeretetét. Szárnyakat ad, hajtja-űzi a labda­rúgót, egyszóval atmoszférát teremt, olyan légkört, amelyben semmi más nem jut az em­ber eszébe, csak a győzelem. A Budapesti Honvéd elleni első gólom után, amikor felém szállt a közönség hálája, madarat lehetett vol­na velem fogatni. Szántó Gábortól azt tudakolták a Sport­történeti Stúdió tagjai, hogy számára mit je­lent a Fradiban játszani, és milyen a pillanat­nyi csapatszellem? — Nekem mindaz eszembe jutott, mindaz ami gyermekkoromtól kezdve felhalmozódott bennem a Fradival kapcsolatban. Nagy játé­kosok neve, Alberté, Szűcsé, Mátraié, Pán- csicsé, Nováké, Rákosié, azok a csaták, ame­lyeket a Fradi Diósgyőrben vívott, az egyesü­let múltja, dicső hagyományai, a lelkes és odaadó közönség, egyszóval minden, ami gondolatban ehhez a klubhoz kapcsolódik. Számomra a Fradiban játszani egyet jelent az álmok megvalósulásával. Kétségkívül biztos, hogy ebben a patinás klubban, jobb játékossá válhatok, méginkább elérhetőbb közelségbe kerül a korábban már kiérdemelt válogatott mez. A csapatszellemről pedig elég, ha annyit mondok, nincs áskálódás, nem folyik az újon­cokkal szemben sem semmilyen intrika! Kor­rekt versenyszellem alakult ki, amelyből ér­zésem szerint hamarosan a csapatnak lehet haszna, mert olyan ütőképes gárda alakulhat ki, amely versenyben lehet az újabb bajnoki címért. Gyenes J. András ) A FRADI MŰSORLAP 73. számában kezdtük el ismertetni az elmúlt két évti­zed NB l-nek statisztikai összefoglalóját. Élénk érdeklődést kiváltó adattárunk — a stúdió célkitűzéseinek megfelelően — ezúttal is megtalálható lapunkban. Rá adásul éppen ferencvárosi sikereket mu­tatnak a „száraz számok" . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom