Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 76. szám
Mátrai estf olimpiai film... Április 13-án a Szovjet kultúra és tudomány házának vendégei voltunk. A rendkívül dekoratív, bársonyszékekkel teli teremben egy őszülő halántékú, egykori labdarúgónagyság Mátrai Sándor volt Gyenes András beszélgetőpartnere. Nagy sikere volt Mátrai közvetlen stílusának és szinte barátjának tekintett mindenkit aki erre az összejövetelre eljött. Amint akkor elmondta: majdnem másodmagával érkezett a stúdió tagok közé. Amint köztudott Mátrai Ali baba presszója az Üllői úton van, és Sanyi aznap délután a vendégek között nem kis meglepetéssel fedezte fel egykori csapattársát, a külföldön élő Varga Zoltánt. Hívta is a szurkolók közé, de Zoli ezt természetesen elhárította. (Egyébként másnap Nyilasiékkal együtt edzett az Üllői úton. Egy hét elteltével visszautazott az NSZK-ba, ahol játékosedző.) Nos Mátrait ez a találkozás is még jobban visszaringatta a múltba és bizony alig győzött válaszolni a szurkolók kérdéseire. Az egykori csapatkapitány egészségére végül stílszerűen szovjet pezsgővel koccintottunk. A Szovjet kultúra házának vetítőjében pedig rövidesen felcsendültek a Fradi induló dallamai. A figyelmes házigazdák ezzel is kedveskedtek tagjainknak. Majd következett a moszkvai olimpiáról készült színes film bemutatása. Megelevenedtek a szinte tegnap történt sportdicsőségek és kudarcok. Számunkra Magyar Zoli felejthetetlen győzelme különösen kedves látvány volt... Ezt a programunkat stúdióvezetőségünk tagja Fehér Lajos mintaszerűen szervezte, így nem csoda, hogy valamennyien egy emlékezetes este emlékével gazdagodtunk. Vlájus 28-án sok stúdiótagunk kívánsága teljesült : személyesen találkozhatott Nyilasival. Dlyan nagy volt az érdeklődés, hogy ezúttal a Rátkai klubban rendeztük összejövetelünket. Az utolsó napokban egyébként nagy problémánk akadt. Gyenes András, állandó műsorvezetőnk a KISZ kongresszusi elfoglaltsága miatt nem tudott rendelkezésünkre állni. Végül Pethes Sándor, az Esti Hírlap munkatársa. Nyilasi Tibi és az egyesület őszinte barátja segített ki bennünket — ő vezette a Tibivel folytatott beszélgetést. Ezt megelőzően azonban történt egy ünnepi esemény. Hargitai Károly ügyvezető elnökhelyettesünk az FTC örökös bajnoka kitüntetést adta át előbb Vépi Péternek, egyesületünk régi kiváló labdarúgójának, majd Nyilasi Tibornak. Szűnni nem akaró nagy taps köszöntötte a két kitüntetett játékost, ezután pedig kezdetét vette a mindenki által színvonalasnak ítélt Pethes-Nyilasi beszélgetés. Az interjú teljes anyaga megjelent a Fradi műsorlap bajnoki számában. Ebből csak egy kérdést és feleletet idézünk: — Mi életed legnagyobb álma? — Nem kell messzire menni. Először nyerjük meg a bajnokságot, a válogatott jusson ki Spanyolországba és mondjuk: nyerjem el az arany vagy ezüstcipőt. * * * Az azóta eltelt hónapok már tisztázták, mi sikerült, mi nem. A Ferencváros nagy örömünkre megnyerte az 1980—81-es bajnokságot, amelynek vezéregyénisége kétségtelenül Nyilasi Tibor volt. Két napig Nyilasi volt Európa legjobb góllövője is, minden országban „aranycipősként" ünnepelték. Fényképek, cikkek sokasága jeA képen balról: Üli Hoeness, aki Rummenigge távollétében vette át a bronzcipőt, középen az arany- cipős bolgár Szlavkov és mellette Nyilasi Tibor lent meg róla. Jómagam is azt mondtam a rádió egyik adásában: Az első magyar „arany- labdás" után az első magyar „aranycipős" is a Ferencvárosból került ki. Aztán jött a megdöbbentő valóság: egy bulgár fiú három bajnoki meccsen lőtt vagy 11 gólt . . . És ezzel a mi Nyilasink ,,csak" ezüstcipős lett! — Mondd Tibi, mit éreztél akkor amikor ezt a hírt halottad? — Meglepődtem, hogy lehetséges egy ilyen fordulat, hiszen elsőségem már tényként közölték. Én nem akartam mindenáron aranycipős lenni, de hát ha már úgy emlegettek — jó lett volna tényleg annak lenni. Egyébként ne gondolja senki, hogy e miatt napokig nem jött álom a szememre. Megtanultam: egy labdarúgó sorsába az élet minden öröme és bánata belefér. A Ferencváros bajnoki címe nekem és társaimnak 10 aranycipőnél is többet jelentett. Ami pedig a válogatottat illeti: a magyar labdarúgás értékét, valamennyiünk megméretését jelenti a VB-re való kijutás. Sok nehéz csata áll mögöttünk, s ha nem is mindig kiemelkedő játékkal, de őszinte szívvel, akadályt nem ismerő akarattal küzdöttünk. Sikereket értünk el, ismét felfigyeltek a magyar válogatottra. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy ennek a csapatnak kapitánya, Mészöly Kálmánnak pedig igaz segítő partnere lehettem. Ez a VB-re való kijutás valameny- nyiünk érdeke, de elsősorban a magyar labdarúgás érdeke volt. Talán Spanyolországban sem okozunk majd csalódást... 5
