Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

Mátrai estf olimpiai film... Április 13-án a Szovjet kultúra és tudomány házának vendégei vol­tunk. A rendkívül dekoratív, bár­sonyszékekkel teli teremben egy őszülő halántékú, egykori labda­rúgónagyság Mátrai Sándor volt Gyenes András beszélgetőpartnere. Nagy sikere volt Mátrai közvetlen stílusának és szinte barátjának te­kintett mindenkit aki erre az össze­jövetelre eljött. Amint akkor el­mondta: majdnem másodmagával érkezett a stúdió tagok közé. Amint köztudott Mátrai Ali ba­ba presszója az Üllői úton van, és Sanyi aznap délután a vendégek kö­zött nem kis meglepetéssel fedezte fel egykori csapattársát, a külföldön élő Varga Zoltánt. Hívta is a szur­kolók közé, de Zoli ezt természete­sen elhárította. (Egyébként másnap Nyilasiékkal együtt edzett az Üllői úton. Egy hét elteltével visszauta­zott az NSZK-ba, ahol játékosedző.) Nos Mátrait ez a találkozás is még jobban visszaringatta a múltba és bizony alig győzött válaszolni a szurkolók kérdéseire. Az egykori csapatkapitány egészségére végül stílszerűen szovjet pezsgővel koccin­tottunk. A Szovjet kultúra házának vetí­tőjében pedig rövidesen felcsendül­tek a Fradi induló dallamai. A fi­gyelmes házigazdák ezzel is kedves­kedtek tagjainknak. Majd követke­zett a moszkvai olimpiáról készült színes film bemutatása. Megeleve­nedtek a szinte tegnap történt sport­dicsőségek és kudarcok. Számunkra Magyar Zoli felejthetetlen győzelme különösen kedves látvány volt... Ezt a programunkat stúdióveze­tőségünk tagja Fehér Lajos minta­szerűen szervezte, így nem csoda, hogy valamennyien egy emlékeze­tes este emlékével gazdagodtunk. Vlájus 28-án sok stúdiótagunk kívánsága telje­sült : személyesen találkozhatott Nyilasival. Dlyan nagy volt az érdeklődés, hogy ezúttal a Rátkai klubban rendeztük összejövetelünket. Az utolsó napokban egyébként nagy problé­mánk akadt. Gyenes András, állandó műsorve­zetőnk a KISZ kongresszusi elfoglaltsága miatt nem tudott rendelkezésünkre állni. Vé­gül Pethes Sándor, az Esti Hírlap munkatársa. Nyilasi Tibi és az egyesület őszinte barátja se­gített ki bennünket — ő vezette a Tibivel foly­tatott beszélgetést. Ezt megelőzően azonban történt egy ün­nepi esemény. Hargitai Károly ügyvezető el­nökhelyettesünk az FTC örökös bajnoka ki­tüntetést adta át előbb Vépi Péternek, egye­sületünk régi kiváló labdarúgójának, majd Nyilasi Tibornak. Szűnni nem akaró nagy taps köszöntötte a két kitüntetett játékost, ezután pedig kezdetét vette a mindenki által színvo­nalasnak ítélt Pethes-Nyilasi beszélgetés. Az interjú teljes anyaga megjelent a Fradi műsor­lap bajnoki számában. Ebből csak egy kérdést és feleletet idézünk: — Mi életed legnagyobb álma? — Nem kell messzire menni. Először nyer­jük meg a bajnokságot, a válogatott jusson ki Spanyolországba és mondjuk: nyerjem el az arany vagy ezüstcipőt. * * * Az azóta eltelt hónapok már tisztázták, mi si­került, mi nem. A Ferencváros nagy örömünk­re megnyerte az 1980—81-es bajnokságot, amelynek vezéregyénisége kétségtelenül Nyi­lasi Tibor volt. Két napig Nyilasi volt Európa legjobb gól­lövője is, minden országban „aranycipősként" ünnepelték. Fényképek, cikkek sokasága je­A képen balról: Üli Hoeness, aki Rummenigge távollétében vette át a bronzcipőt, középen az arany- cipős bolgár Szlavkov és mellette Nyilasi Tibor lent meg róla. Jómagam is azt mondtam a rá­dió egyik adásában: Az első magyar „arany- labdás" után az első magyar „aranycipős" is a Ferencvárosból került ki. Aztán jött a meg­döbbentő valóság: egy bulgár fiú három baj­noki meccsen lőtt vagy 11 gólt . . . És ezzel a mi Nyilasink ,,csak" ezüstcipős lett! — Mondd Tibi, mit éreztél akkor amikor ezt a hírt halottad? — Meglepődtem, hogy lehetséges egy ilyen fordulat, hiszen elsőségem már tényként közölték. Én nem akartam mindenáron arany­cipős lenni, de hát ha már úgy emlegettek — jó lett volna tényleg annak lenni. Egyébként ne gondolja senki, hogy e miatt napokig nem jött álom a szememre. Megtanultam: egy lab­darúgó sorsába az élet minden öröme és bána­ta belefér. A Ferencváros bajnoki címe nekem és társaimnak 10 aranycipőnél is többet je­lentett. Ami pedig a válogatottat illeti: a magyar labdarúgás értékét, valamennyiünk megmére­tését jelenti a VB-re való kijutás. Sok nehéz csata áll mögöttünk, s ha nem is mindig kiemelkedő játékkal, de őszinte szívvel, akadályt nem ismerő akarattal küzdöttünk. Sikereket értünk el, ismét felfigyeltek a magyar válogatottra. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy ennek a csapatnak kapitánya, Mészöly Kálmánnak pedig igaz segítő partnere lehettem. Ez a VB-re való kijutás valameny- nyiünk érdeke, de elsősorban a magyar labdarúgás érdeke volt. Talán Spanyolország­ban sem okozunk majd csalódást... 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom