Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 73. szám
Egy kisváros nagycsapata: AZ IPfUlICH TOUm 1 IPSWICH I TOWN F C díj ellenében megmutatják az összes látnivalókat. A királyi páholy, a királynő teázó szobája, a híres „Wembley lépcsők", amelyeken a kupagyőztes csapat tagjai lépdelnek föl a trófea átvételéhez, az északi és a déli öltöző helyiségek, az itt valaha megfordult csapatok mezeiből összeállított kiállítás megtekintése szerepelt a programban. Közelebbről megismerkedtünk az agárverseny pályájával is, szánakozó pillantást vetve a sokat „szenvedett", most éppen egy fadoboz alatt pihenő műnyúlra. A stadionban külön kis mozitermet is berendeztek, zene, magyarázó szöveg kíséretében vetítik le a színes diákat, melyek a legfontosabb eseményeket, történéseket idézik fel. Érdekes módon az „évszázad mérkőzéséről" a 6 : 3-as magyar—angol találkozóról egy árva szó sem esett. Jó lenne, ha a közelgő novemberi VB selejtezőn a Wembley-ben Nyilasiék jó eredménnyel „törlesztenének" az angoloknak ezért a feledékenységéért! MIÉRT GYENGE AZ ANGOL VÁLOGATOTT? Ez az izgalmas kérdés most, hogy VB selejtező csoportunkban a küzdelmek a véghajrához közelednek, különösen aktuális. Az Arsenal egyik edzése után a Soho-ba siettem egy hangulatos kis kávéházba, ahol Leslie Vernonnal a Népsport londoni tudósítójával találkoztunk, s elbeszélgettünk a brit labdarúgás időszerű kérdéseiről. Szóba került a szinte speciálisan angolnak tekinthető kórkép: a világ legszínvonalasabb bajnoksága, erős klubcsapatok — ehhez képest érthetetlenül gyenge válogatott válogatott szereplés. A teljesség igénye nélkül, néhány gondolat e témakörhöz: Először is meddő dolog volna azon vitatkozni, hogy mennyire „szép", pontosabban nem szép a mi közép-európai szemünknek a brit csapatok által játszott erőtől duzzadó, szikrázó párharcokon alapuló, de technika és taktikai téren kétségkívül szegényesebb labdarúgás. Az ottani futballrajongó ugyanis a focinak ezt a „férfiasabb" változatát szokta meg, ennek kedvéért jár ki a pályákra. A szurkoló A WEMBLEY-ÜRESEN Úgy hozta a sors, hogy londoni tartózkodásom idején a Wembley stadionban semmiféle labdarúgó mérkőzésre nem került sor. Márpedig a labdarúgó világ talán legnagyobb csodálattal övezett stadionját nem látni, egyenesen bűn lett volna. így azután egyik szabad dél- előttömön metróra ültem, s felkerestem a Wembley-t. Tizenegy óra lehetett, néhány ezer ember szállingózott éppen hazafelé a stadionból: az iménti agárverseny néző- közönsége. A híres létesítménynek ugyanis a labdarúgás a legfőbb, de nem az egyetlen profilja. Rugby, női gyeplabda is gyakran szerepel a műsoron, de rendeztek itt már ökölvívó mérkőzést, vallási nagygyűlést, könnyűzenei koncertet is. Már 1934-ben 8 ezer fős fedett csarnokot is átadtak, ez a Wembley Arena, 1977-ben pedig 2500 személyt befogadó konferencia termet építettek. Magának a jelenleg 100 ezer nézőt befogadó stadionnak az alapozását 1921- ben kezdték el a Brit Birodalmi Kiállításhoz kapcsolódóan. A munkálatokat 1923-ban befejezték, s ekkor került sor itt az első labdarúgó kupadöntőre a Bolton Wanderers és a West Ham United részvételével. Pontosan 127 047 néző váltott jegyet, de a becslések szerint 250 ezren tolongtak a helyszínen. A mérkőzés többször is megszakadt, mert a szurkolók teljesen ellepték a játékteret. Ezen elgondolkodva kissé nyomasztóan hatott a csend, az üresség, ami belépésemkor fogadott. A stadion igazgatósága különben készségesen fogad minden látogatót, s csekély belépőA világhírű Wembley stadion B
