Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 73. szám
Zalaegerszegi emlékek POGÁNY: TIZENEGYES PARÁDÉ VOLT . .. Játszottam néhányszor a ZTE ellen, ezek közül számomra a legemlékezetesebb összecsapás a zalaegerszegi 4 : 4-es volt. Tudom, akik nem látták azt a meccset, azok között akadt, aki nem hitte, hogy kifejezetten „éles" volt ott a játék. Négy gól ide is, oda is, ez volt ami gyanússá tette a dolgot. Pedig ebben a játékban ez az eredmény sem kizárt ugyebár? Na de nem bizonygatni akarom az eredmény realitását, hanem elmondani, hogy volt ezen a meccsen minden. Gyors, váratlan fordulatok, meglepetésszerű gólok s büntetők is jócskán. Ez utóbbi meglehetősen izgalmas vetélkedő volt, még úgy is, hogy azon az összecsapáson nem én voltam a kijelölt „ítéletvégrehajtó". Nyilasi Tibi rúgta a mieinket, méghozzá precízen. Nekem ezen a találkozón nem sikerült a kapuba találni, mindössze egyetlen gólunkban voltam részes. De ez értékesnek számított, hiszen ezzel egyenlítettünk. Bizony az utolsó percekig ugyancsak izgalmas játék folyt s a hazai csapat már már a zsebébe érezhette a két pontot, amikor jött egy sokadik fordulat s Koch Robi berúgta a negyedik gólunkat. Az akkor szerzett egy pont egyike volt azoknak, amelyek vé- gülis a bajnoki címhez vittek bennünket. SZOKOLAI: KÉT GÓLT FEJELTEM MIHALECZ MELLETT.. . A Zalaegerszeg számomra kifejezetten szimpatikus együttes. Több okból is, köztük a legnyomósabb, az esetek többségében sikerül betalálnom a kapujukba. S valahol egy csatárnak ez a legfontosabb. Van több emlékezetes ZTE meccs a „tarisznyámban", például az, amikor 5 : O-ra legyőztük vidéki ellenfelünket, vagy amikor nem kisebb eseményre mentünk le Zalaegerszegre, mint, hogy bajnoki mérkőzésünkkel felavassuk a sporttelep fényszóróit. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy egy kis ünnep volt ez a hazaiaknak, szurkolóknak, játékosoknak egyaránt. Zsúfolt volt a nézőtér s természetes, hogy nagyon készült a ZTE csapata arra, hogy e jeles nap tiszteletére elhúzza a nótánkat. A játékosok nagyon hajtottak, a szurkolók nagyon hajtották kedvenceiket, mielőbb hazai gólokat akartak látni. Lövéseket, fejeseket, ott a mi hálónkban. Na de ebből nem ettek. Nem, mert mi is hajtottunk, keményen küzdöttünk, mi több, jól is futballoztunk. Az első gólunkkal már jócskán lehűtöttük a hazai kedélyeket, mindez azonban még nem jelentette azt, hogy nyeregben érezhettük magunkat, sőt inkább csak felbosszantottuk ellenfelünket. Még rátettek néhány lapáttal, de mi is! Pár támadással meghű- töttük a vért a lelátón az erekben, majd a második góllal eldöntöttük a találkozó sorsát. Mondhatom jó mulatság, férfimunka volt a világí- tásavatóról elhozni a két bajnoki pontot. Ezt, s még számos érdekes, izgalmas összecsapás kellemes emlékét őrzöm. Ezek közül is egy van, amit a bravúrok címszó alatt tettem el annak idején. Elég rég volt, még mint a Rába játékosa léptem pályára a ZTE ellenében. 2 : O-ra nyertünk azon a mérkőzésen s mind a két gólt én szereztem. Méghozzá fejjel. S egy olyan fejelő játékos orra előtt, mint Mihalecz. Érthető hát, hogy milyen becsben tartom ezt a találkozót. ZSIBORÁS: A KÖZÖNSÉGTŐL TUDTAM MEG, HOGY JÖN A CSATÁR Egy vesztes meccshez fűződnek emlékezetes zalaegerszegi élményeim. Kikaptunk 3 : O-ra, de ha ott nem jön be minden, ha néhány egészen reménytelen helyzetben nem sikerül közbeavatkoznom, vagy éppen hadilábon állok a szerencsével is azon a délután, akkor bizony sokkal gyászosabb eredménnyel jöhettünk volna haza. Sokszor csak vaktában dobtam el magam valamelyik oldalra s a labda, hogy, hogynem elakadt bennem. Sűrűn voltam kiszolgáltatott helyzetben, egy alkalommal az ötösig hozta szembe velem a labdát az egyik támadó. Ott volt a döntés a kezébe, akárhova rúghatta volna a labdát. Én előbb döntöttem mint ő, pontosabban, amikor lendítette a lábát, én elindultam a bal sarok felé. Olyan erővel talált mellbe, hogy azt hittem berepednek a bordáim. A labda viszont ott maradt a kezeim között a földön. Egy más alkalommal a félpályáról vezette rám egyedül a labdát egy másik csatár. Nem volt mit tenni, elindultam . .. kifutottam s lábbal tisztáztam előle. A labda visszakerült a másik térfélre, ferencvárosi játékoshoz, én meg mint aki jól végezte dolgát, elindultam hazafelé. Ballagok a kapunkhoz, nézem a háló mögött a közönséget, egyszerre látom ám, hogy az emberek kezdenek előredőlni, egyszerre zúgni kezd a lelátó ... Mi az ördögért? fordultam meg s akkor láttam, hogy megint jön egy zalaegerszegi játékos teljesen egyedül a kapu felé s nála van a labda is. Nosza lendültem is megint . . . rohanás ki a támadó elé s vetődve megint sikerült tisztázni. Utólag igazán hálás voltam a nézőknek, hoy elárulták magukat. Ha nem veszem észre rajtuk a veszélyhelyzet alakulását, talán meg sem fordulok addig, míg el- viharzik mellettem az a fiú s meg sem áll a hálóig. Ami pedig a pillanatnyi helyzetemet illeti, erősítem az operált lábam, remélem mielőbb jó is lesz. 3
