Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 72. szám
Negyvenegy év óta szurkolónk Horváth Jenőnek, a Cooptourist gazdasági igazgatójának mindig ott van a gomblyukában a Fradi- jelvény. Ez árulkodik arról, hogy a szíve tulajdonképpen hova is húz. Irodája is tele van különböző Fradi-rekvizitumokkal. Ilymó- don a tárgyalópartnerek — ha csak nem tapintatlanok — nem veszik a bátorságot, hogy a Ferencvárost szapulni merjék. — Mindenkinek van az életében egy momentum, amely eldönti azt, hogy végülis melyik csapat mellé pártol. Önnél mikor volt ez? — Talán hét éves lehettem, amikor nagybátyám először hozott ki az Üllői útra, ha jól emlékszem, egy FTC—Gamma mérkőzésre. Még a pénztárnál a sor- banállásnál elvesztettek, elsodort a tömeg. Rettenetesen bőgtem, egyrészt az ijedtség miatt, másrészt mivel egy huncut vasam sem volt. Amint nagyban szipogtam, itattam az egereket, egy szálfatermetű férfi állt meg mellettem, és a következőket kérdezte: ,,Milyen szurkoló vagy öcsikém?" „Még semmilyen — válaszoltam — ugyanis életemben még sohasem voltam meccsen." Az ismeretlen megfogta a kezem, és nemcsak bevitt az A tribünre, de a jegyszedőnek a következőket kötötte a lelkére: „Ültesse le a kisgyereket, a meccs végén majd értejövök." Néhány pillanat múlva visszaszaladt, egy csomag fruttit nyomott a kezembe, és azt mondta: „Ne félj, a végén még találkozunk. Drukkoljál nekem, én is ott leszek a pályán! „A szálfatermetű férfi nem volt más, mint Sárosi III. Béla, a Fradi legendás fedezete. Szava- tartó ember lévén, a meccs végén odajött hozzám, adott egy zöld tízpengőst, és egy jelvényt. amelyen egy labdát rúgó fehér mezes, zöldnadrágos labdarúgó volt. — Egyszóval ez a momemtum megpecsételte végérvényesen a sorsát. — így igaz. Negyvenegy esztendeje fradista vagyok, és alig van olyan budapesti mérkőzés, amelyen ne lennék ott. Korábban vidékre is el-elmentem a csapattal, de munkahelyi elfoglaltságom miatt ez ma már lehetetlen. — Van-e hasonló érdekes története, amely a Fradival kapcsolatos? — 1951 és 55 között jártam a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre. Hamar elterjedt a diákok között, hogy van egy óriási Kinizsi-szurkoló a tanárok között. — Mint tudják, a Fradit akkoriban Kinizsire keresztelték. — Ez a szigorú, ámde hallatlanul emberséges vizsgáztató Kreskai Ferenc volt. A csoporttársaim összebeszéltek és egytől egyig mindegyik egy-egy Kinizsi jelvényt tűzött a szigorlat előtt a gomblyukába. Én körülbelül a tizedik lehettem, és amikor beléptem, Kreskai tanár úr felugrott a helyéről: „Elég ebből a cirkuszbólI llymódon akarnak a kegyeimbe férkőzni?! Ha még most maga azt: mondja, hogy fradista is, akkor külön megharagszom." Lesütöttem a szemem, és egyik lábamról a másikra állva halkan kiböktem; „Pedig én tanár úr, tényleg az vagyok". Hosszasan méregetett, majd váratlanul így szólt: „Rendben van, a vizsgát felfüggesztjük, most Fradi történetből kérdezem magát." — Mi volt az első kérdése? — Pontosan emlékszem a szavaira. így hangzott: Melyik volt a Ferencváros első tengerentúli túrája, a felszabadulás után? Rögtön rávágtam: a mexikói! A következő kérdésé ez volt: Milyen dresszt hozott haza erről a túráról a Fradi? A világ legtermészetesebb módján válaszoltam: a nagykoc- kást, amelyen két zöld és két fehér rész volt, sakktábla alakban, Kreskai Ferenc még mindig nem nyugodott, újabb kérdést ötlött ki. Na, és mikor vették fel először? Sajnos tanár úr, a Szeged elleni 3 : 0-ás vereségkor, az Üllői úton, — válaszoltam. Végül az utolsó, sorsomat eldöntő meglepő faggatása így hangzott: „No még azt árulja el, kiket vittek magukkal Mexikóba kölcsönjátékos- ként? El nevettem magam: Mi sem egyszerűbb: Puskást, Szuszát és Mészárost. Ő is mosolygott egyet, de rögtön közölte, hogy ezek után ne várjak kedvezőbb elbírálást. Annyi könnyebbséget adott, hogy én határozhattam meg a témakört, amelyből szigorlatoztam, méghozzá ötösre. — Volt-e valamiféle szorosabb kapcsolata a labdarúgással? — Budapest elsőosztályú szinten védtem az Elektromosban. — Kik voltak a kedvencei a fradisták közül? — Rajongtam a kapusokért, már csak az említettek miatt is, hiszen sorstársaim voltak. Herini Géza és Gulyás Géza, látványosan védő, nagy bravúrokra képes „portás" volt. A mezőnyjátékosok közül az emberként és labdarúgóként is nagyszerű Kispéter Mihályt szerettem. Mátrai és Albert is kedvenceim közé tartozott. — Mikor volt a legjobb fradis- tának lenni? — 1967-ben mindenféle félelem nélkül ülhetett az ember a tribünön, a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor gondoskodott az ember nyugalmáról. Verhetetlen, nagyszerű csapat volt. — A legkínosabb pillanata? — Az Üllői úti stadion avatása: 1 : O-ra elvert minket a Vasas. Az örömbe rögtön üröm is vegyült. — Mióta van a Cooptouristnál? — Tizenkettedik esztendeje. Korábban hét évig párttitkár voltam, négy esztendeje pedig a vállalat gazdasági munkáját irányítom, — Mutassa be utazási irodájukat! — Az évi forgalmunk egymitli- árd forint. Európa szinte valamennyi államába indítunk csoportokat, a nagyvilágba pedig Vietnamtól Kubáig, Thaiföldtől az Egyesült Államokig mindenhova eljuthatnak a Cooptourist utasai. — Az országban hol vannak irodáik? — Negyven különböző helységben. Hálózatunk és forgalmunk alapján a második helyet foglaljuk el az IBUSZ mögött. — Tudjuk, hogy az elmúlt hetekben egy együttműködési szerződés tervezete készült el a Ferencváros és a Cooptourist között. Mi ebben a jó az aláíró feleknek? — Mindkettőnknek előnyös, és hosszútávon feltétlenül hasznos lehet. Nekünk hallatlan nagy pluszt jelent a Fradi óriási szurkolótábora. Igazi háttér, amelyre biztosan lehet támaszkodni. Ráadásul egy ilyen patinás klubbal társulni, minden cégnek garanciát jelent. — No és a Fradi számára mit jelent ez az együttműködési szerződés? — Nagyfokú közös reklámpropaganda-tevékenységet. A vidéki mérkőzésekre, minden alkalommal csoportokat szervezni, továbbá rangosabb külföldi találkozókra is mindig indít csoportot a Cooptourist. Az utaztatás mellett a vendégsportolók elhelyezésében, tolmácsok biztosításában és programszervezésben is segítségére leszünk a Ferencvárosnak. — Amikor együtt voltunk a Ferencvárqs bajnoki vacsoráján a Vörös Csillagban, többen régi ismerősként üdvözölték. — 1959-ben elvégeztem az edzői tanfolyamot, amelynek szakvezető tanára, Csanádi Árpád volt. Évfolyamtársaim között volt , j Mészáros Dodó, Németh Gyula a Népsport kitűnő hírlapírója, Gel- lér Sándor, Bundzsák Dezső és szegény Zakariás Jóska. Mészáros Dodóval és Németh Gyulával hosszú évek óta nem találkoztam, ezért köszöntöttük egymást olyan kitűnő örömmel, — No és valaha edzősködött? Belekóstolt ebbe a nehéz kenyérbe? — Budapest elsőosztályban próbára tettem a képességeimet. Aztán ahogy mind több lett az elfoglaltság, ahogy magasabb beosztásba került az ember, nem jutott rá idő. Ma már csak egyszerű szurkoló vagyok. — Van-e valami haszna a gomblyukában levő Fradi-jelvény- nek? — Külföldi tárgyalópartnereim, amikor megpillantják, rögtön feloldódik a kezdeti merev, hűvös légkör. A labdarúgás, a sportba- rátság lesz a téma, bárhol is jár az ember a nagyvilágban. Gyenes András 16
