Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 70. szám
Az év kezdetén „havas" edzőtáborozás a bulgáriai Vitosa hegységben, tavasz- szal vízi formábahozó tábor Dunavar- sányban. Az IBV felkészülésnek a tatai Öreg-tó a színhelye. Júliusban, augusztusban több mint három hét Szolnokon, a Holt-Tisza partján, az Ifi EB-n történő jó szereplés érdekében. Mindez az ifjúsági kajak-kenu válogatott kerettel. A fennmaradó időben pedig többnyire bentlakásos edzőtábor a Fradi Latorca utcai csónakházában, és természetesen versenyek itthon és külföldön. Méltán keseregnek hát a szülők, hogy egyes időszakokban szinte csak mutatóba látják leányaikat, akik ezt a modern apáca-életet választották. Tudják azonban, hogy napjainkban a sikert nem adják olcsón, azért komoly áldozatokat kell hozni sportolónak, edzőnek, szülőnek egyaránt. A Polgár szülők például, ha csak tehetik, elkísérik leányukat versenyeire, már a környező országok versenypályáit is jól ismerik. S egy-egy forró hangulatú futamot követően a szakosztály főszurkolója, Polgár apuka békés horgászással gyűjt erőt az újabb buzdításhoz. A lányoknak a versenypályán kívül is akad azért egy komoly ellenfele, ez a tanulás. A napi legalább két edzést nagyon nehéz összeegyeztetniük az iskolába járással, s amikor este holtfárad- tan hazaérkeznek, nem sok energiájuk marad az otthoni tanulásra. A jobb idő- kihasználást hivatott segíteni a sok bentlakásos edzőtábor a Fradi csónakházban, mert így naponta néhány utat meg lehet takarítani a lakás és a vízitelep között. Az otthoni környezetet azonban lehetetlen igazán pótolni, így ez is csak félmegoldásnak tekinthető. Sok hasonló, más sportágból vett példával lehetne bizonyítani: hazánkban is megérett a helyzet a tanulás és a sport jelenleginél átgondoltabb, szervezettebb összehangolására. A mostani tagozatos osztályos rendszer ugyanis még messze van az ideálistól. Az elmúlt őszön a Fradi műsorlap 52. számában „Tehetséges Fradi-fiatalok" sorozatunkban már találkozhattak az olvasók Polgár Anna, Horváth Erika és Kőbán Rita nevével. Azóta nemcsak idősebbek, tapasztaltabbak lettek egy évvel, hanem eredménylistájuk is szépen gyarapodott: Az Ifi bajnokságon a várakozásnak megfelelően kiemelkedtek a mezőnyből. Idén a felnőtteknél már két számban (K—4 500 m és K—1 2000 m) bizonyultak jobbnak, de minden versenyszámban, ahol csak indultak méltó ellenfelei voltak idősebb vetélytársnő- iknek. Az igazi szenzációt azonban az IBV szereplésük jelentette. Ebben az évben Prága látta vendégül július 8—10. között a szocialista országok legjobb fiatal kajakosait, kenusait az Ifjúsági Barátság Verseny keretében. Nos, itt megtörtént az, amire még nem volt példa az IBV-k történetében: legyőzték az NDK versenyzőnőit, ráadásul mindkét számban, egyesben és párosban is. S ezek a sikerek a Ferencváros sikerei voltak, hiszen a három fős magyar női csapatot csak Fradis-lányok alkották! Még ma is kicsit megilletődötten gondolnak vissza a nagyszerű versenyre, az éles küzdelmekre, az eredményhirdetés pillanatára, amikor először játszották el tiszteletükre a nemzeti himnuszt. POLGÁR ANNA K-1 500 m-en IBV győztes lett, s ebben a számban HORVÁTH ERIKA is szerzett egy értékes bronzérmet. A K—2 500 m-es verseny- számban pedig a HORVÁTH ERIKA, KŐBÁN RITA alkotta páros hódította el a győzelmet. Most, az íratlan szabályok szerint meg kellene szólaltatni az érdekelteket, különböző dolgokról faggatni őket, érdeklődni például hobbijuk és sok egyéb dolog felől. De, bár jól ismerem őket, nem vállalkoztam erre. Még nem gyakorlott nyilatkozók ugyanis, így az ilyen jellegű kérdésekre olyan „nesze semmi..válaszokat kapna az olvasó. Másrészt 16— 17 évesen most azt az időszakot élik át, amikor már csaknem nők, de — bár ez utóbbi ellen természetesen erélyesen tiltakoznak — sok mindenben mégiscsak kislányok. így azután jobb, ha az élet sok nagy kérdésére a válaszon egyelőre magukban morfondíroznak. Egyébként is, most még úgy vannak vele: beszéljenek helyettük az eredmények. A „Fradis-lányok" kifejezés lassan fogalommá kezd válni a magyar kajak-kenu sportban; egy külön iskolát, munkaszellemet fémjelez. Aki mindezt megteremtette, egy mindössze 28 éves fiatalember KLUKA JÓZSEF, az FTC női kajakosainak edzője. Kezdjük a szokványos kérdéssel: hogyan választottad ezt a hivatást? — A Fradiban akkor kezdtem el kajakozni, amikor olimpiai- és világbajnokok, mint Hesz és Mészáros mozgását leshettük el az edzéseken. Magam az ifi válogatottságig jutottam, tehát nem ment éppen rosszul, azonban 21—22 évesen úgy ítéltem meg, hogy mint versenyző túl sokat már nem léphetek előre. Mindig izgattak viszont az edzéselmélet és módszertan kérdései, figyeltem, tanulmányoztam a nagy edzők munka- módszereit. Úgy éreztem be kell bizonyítanom kialakult elképzeléseim helyességét, ezért a többszörös jövedelmet biztosító ötvös mesterséget fölcseréltem az edzői pályával. Kezdettől fogva női versenyzőkkel foglalkozol. Néha tréfálkozva a „női lélek nagy ismerője" címmel tüntetnek ki. Jelenleg mintegy 25 serdülő, ifi, junior és felnőtt nő edzéseit irányítod. Végtére is, mennyire nehéz velük? — Azt hiszem, s most a saját tapasztalataimat mondom, a lányok szorgalmasabbak, pontosabbak, mint a fiúk, az edzéseken fegyelmezettebben hajtják végre az edzői utasításokat. Ugyanakkor közöttük sok olyan esetben is aktív, energiát emésztő szerepet kell vállalnia az edzőnek, amilyenekben a fiúk rövid úton lerendezik a dolgokat egymás között. Nőkről lévén szó, nehezebb megtalálni a helyes hangot és eszközöket a fegyelmezés terén is. Rendelkezel a sikerekre hivatott edzők olyan tulajdonságaival is, melyek1S
