Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 70. szám

Az év kezdetén „havas" edzőtáborozás a bulgáriai Vitosa hegységben, tavasz- szal vízi formábahozó tábor Dunavar- sányban. Az IBV felkészülésnek a tatai Öreg-tó a színhelye. Júliusban, augusz­tusban több mint három hét Szolnokon, a Holt-Tisza partján, az Ifi EB-n történő jó szereplés érdekében. Mindez az ifjú­sági kajak-kenu válogatott kerettel. A fennmaradó időben pedig többnyire bentlakásos edzőtábor a Fradi Latorca utcai csónakházában, és természetesen versenyek itthon és külföldön. Méltán keseregnek hát a szülők, hogy egyes időszakokban szinte csak muta­tóba látják leányaikat, akik ezt a modern apáca-életet választották. Tudják azon­ban, hogy napjainkban a sikert nem ad­ják olcsón, azért komoly áldozatokat kell hozni sportolónak, edzőnek, szülő­nek egyaránt. A Polgár szülők például, ha csak tehetik, elkísérik leányukat ver­senyeire, már a környező országok ver­senypályáit is jól ismerik. S egy-egy forró hangulatú futamot követően a szakosztály főszurkolója, Polgár apuka békés horgászással gyűjt erőt az újabb buzdításhoz. A lányoknak a versenypályán kívül is akad azért egy komoly ellenfele, ez a tanulás. A napi legalább két edzést nagyon nehéz összeegyeztetniük az is­kolába járással, s amikor este holtfárad- tan hazaérkeznek, nem sok energiájuk marad az otthoni tanulásra. A jobb idő- kihasználást hivatott segíteni a sok bent­lakásos edzőtábor a Fradi csónakházban, mert így naponta néhány utat meg lehet takarítani a lakás és a vízitelep között. Az otthoni környezetet azonban lehetet­len igazán pótolni, így ez is csak félmeg­oldásnak tekinthető. Sok hasonló, más sportágból vett példával lehetne bizonyí­tani: hazánkban is megérett a helyzet a tanulás és a sport jelenleginél átgondol­tabb, szervezettebb összehangolására. A mostani tagozatos osztályos rendszer ugyanis még messze van az ideálistól. Az elmúlt őszön a Fradi műsorlap 52. számában „Tehetséges Fradi-fiatalok" sorozatunkban már találkozhattak az olvasók Polgár Anna, Horváth Erika és Kőbán Rita nevével. Azóta nemcsak idősebbek, tapasztaltabbak lettek egy évvel, hanem eredménylistájuk is szépen gyarapodott: Az Ifi bajnokságon a vára­kozásnak megfelelően kiemelkedtek a mezőnyből. Idén a felnőtteknél már két számban (K—4 500 m és K—1 2000 m) bizonyultak jobbnak, de minden ver­senyszámban, ahol csak indultak méltó ellenfelei voltak idősebb vetélytársnő- iknek. Az igazi szenzációt azonban az IBV szereplésük jelentette. Ebben az évben Prága látta vendégül július 8—10. között a szocialista országok legjobb fiatal kaja­kosait, kenusait az Ifjúsági Barátság Ver­seny keretében. Nos, itt megtörtént az, amire még nem volt példa az IBV-k tör­ténetében: legyőzték az NDK verseny­zőnőit, ráadásul mindkét számban, egyesben és párosban is. S ezek a sikerek a Ferencváros sikerei voltak, hiszen a három fős magyar női csapatot csak Fradis-lányok alkották! Még ma is kicsit megilletődötten gondolnak vissza a nagy­szerű versenyre, az éles küzdelmekre, az eredményhirdetés pillanatára, amikor először játszották el tiszteletükre a nem­zeti himnuszt. POLGÁR ANNA K-1 500 m-en IBV győztes lett, s ebben a számban HOR­VÁTH ERIKA is szerzett egy értékes bronzérmet. A K—2 500 m-es verseny- számban pedig a HORVÁTH ERIKA, KŐBÁN RITA alkotta páros hódította el a győzelmet. Most, az íratlan szabályok szerint meg kellene szólaltatni az érdekelteket, kü­lönböző dolgokról faggatni őket, érdek­lődni például hobbijuk és sok egyéb do­log felől. De, bár jól ismerem őket, nem vállalkoztam erre. Még nem gyakorlott nyilatkozók ugyanis, így az ilyen jellegű kérdésekre olyan „nesze semmi..vá­laszokat kapna az olvasó. Másrészt 16— 17 évesen most azt az időszakot élik át, amikor már csaknem nők, de — bár ez utóbbi ellen természetesen erélyesen til­takoznak — sok mindenben mégiscsak kislányok. így azután jobb, ha az élet sok nagy kérdésére a válaszon egyelőre magukban morfondíroznak. Egyébként is, most még úgy vannak vele: beszélje­nek helyettük az eredmények. A „Fradis-lányok" kifejezés lassan fo­galommá kezd válni a magyar kajak-kenu sportban; egy külön iskolát, munkaszel­lemet fémjelez. Aki mindezt megterem­tette, egy mindössze 28 éves fiatalember KLUKA JÓZSEF, az FTC női kajakosai­nak edzője. Kezdjük a szokványos kérdéssel: ho­gyan választottad ezt a hivatást? — A Fradiban akkor kezdtem el ka­jakozni, amikor olimpiai- és világbajno­kok, mint Hesz és Mészáros mozgását leshettük el az edzéseken. Magam az ifi válogatottságig jutottam, tehát nem ment éppen rosszul, azonban 21—22 évesen úgy ítéltem meg, hogy mint versenyző túl sokat már nem léphetek előre. Mindig izgattak viszont az edzéselmélet és módszertan kérdései, figyeltem, tanulmányoztam a nagy edzők munka- módszereit. Úgy éreztem be kell bizo­nyítanom kialakult elképzeléseim helyes­ségét, ezért a többszörös jövedelmet biz­tosító ötvös mesterséget fölcseréltem az edzői pályával. Kezdettől fogva női versenyzőkkel foglalkozol. Néha tréfálkozva a „női lélek nagy ismerője" címmel tüntetnek ki. Jelenleg mintegy 25 serdülő, ifi, junior és felnőtt nő edzéseit irányítod. Végtére is, mennyire nehéz velük? — Azt hiszem, s most a saját tapasz­talataimat mondom, a lányok szorgal­masabbak, pontosabbak, mint a fiúk, az edzéseken fegyelmezettebben hajtják végre az edzői utasításokat. Ugyanakkor közöttük sok olyan esetben is aktív, energiát emésztő szerepet kell vállalnia az edzőnek, amilyenekben a fiúk rövid úton lerendezik a dolgokat egymás kö­zött. Nőkről lévén szó, nehezebb meg­találni a helyes hangot és eszközöket a fegyelmezés terén is. Rendelkezel a sikerekre hivatott ed­zők olyan tulajdonságaival is, melyek­1S

Next

/
Oldalképek
Tartalom