Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 70. szám
A mi szurkolóink: Bíró Béla A kaposvári mérkőzés után Nyilasi Tibor az öltözőben ajándékozta meg Bíró Bélát. szurkoló kimegy a mérkőzésre, elfoglalja helyét a lelátón, és — biztatja vagy szidja a játékosokat. Ez a két véglet. Közben ismerőseivel, szomszédaival meg is vitatják a pályán történteket, hangoztatva csalhatatlan szaktudásukat, vagy jólértesültségüket. Érvek és ellenérvek csapnak ilyenkor össze. Csak egy kérdésben jutnak közös nevezőre vitáik során: kedvenceik minden mérkőzésen nyújtsák tudásban a maximumot, és ennek eredményeképpen győztesen vonuljon le a pályáról. így van ez mindenhol a földön, ahol szeretik ezt a csodálatos játékot: a labdarúgást. Erről a szurkolói magatartásról beszélgetek Bíró Bélával, egyesületünk egyik fiatal, huszonnyolc éves szurkolójával. Ön melyik szurkolói kategóriába sorolja magát — kérdezem. — Nem vagyok a végletek embere — válaszolja — és főleg nem tartozom az utóbbiak közé, akik szerencsére kevesen vannak a táborunkban. A mérkőzéseken mindenekelőtt az köti le a figyelmemet ami a pályán történik. Élvezem a játék minden szép mozzanatát — hiszen azért ülök fel a lelátóra — és természetesen én is bosszankodom ha egy-egy akciójuk nem úgy sikerül a fiúknak, ahogy azt eltervezik. De ilyenkor soha nem szidom őket. Tévedni emberi dolog. Mindenkivel előfordulhat, hogy akaratlanul is hibázik, esetleg rossz napja van. A különbség csak annyi közöttünk: ha én rossz passzban vagyok azt csak a közvetlen munkatársaim, vagy a családom tagjai észlelik. Ha__egy játékos hibázik, azt az Üllői úton 15— 20 000 ember látja. A szurkolók egy kis része ilyenkor szokta szidni a játékosokat. És ez az amit nem értek. Ilyenkor válók csendes szurkolóból cigarettát idegesen rágó emberré, aki aztán felesleges vitákba keveredik. Azt hiszik e „szakértők", hogy a korholástól X vagy Y játékos jobban fog játszani? Tévednek! Ilyen szituációban a játékos elveszti önbizalmát és akaratereje is görcsös erőlködéssé válik . . . mondja határozottan. Honnan ismeri ilyen jól a játékosok lélektanát? — Személyesen ismerem őket — válaszolja. Egyikükhöz, másikukhoz több éves ismeretség, barátság fűz. Természetesen kis srác koromtól Fradi szurkoló vagyok, és már akkor is kijártam a serdülő és az ifjúsági mérkőzésekre is. Szőke Pista öccse — akkor az ifiben játszott — gyermekkori barátom, állandóan együtt jártunk. Minden szabadidőmet a pályán töltöttem, és most is gyakran ott vagyok az edzéseken. Feleségem néha mondja is — persze csak úgy évődve —, hogy költözzek ki a Fradi pályára ... Az évek folyamán aztán a játékosok megismertek, „befogadtak" maguk közé, és kialakult velük egy részemről barátinak nevezhető kapcsolat. Alkalomadtán a magánéletben is összejövünk egy szolid vacsorára, vagy egy kis beszélgetésre. Ezért tudom, hogy Nyilasi Tibinek milyen lelki konfliktust okozott az ismert leállása, amin szerencsére már ő is, mi szurkolók is túlvagyunk. Becsülöm Judik Peti megbízható, sallangmentes játékát, a magánéletére jellemző kulturáltságát amit a pályára is magával visz ez a velejéig fra- dista fiatalember. Szeretem Szokolai Laci állandó jókedélyét, törhetetlen küzdő szellemét, akaraterejét a pályán és a mindennapi életben egyaránt. És mennyien félreismerik Ebedli Zolit azért, mert a népszerű emberek körül rendre megtalálható álbarátoktól elzárkózik, mert nehezen barátkozik. De ha valaki előtt kinyílik, az igaz barátra talál személyében. Jó dolog ugyanis a népszerűség, de vannak árnyoldalai is ... ... És folytatja az analízist szurkolótársunk játékosainkról úgy mintha a csapat pszichológusával beszélgetnék ... . .. Természetesen nem vagyok lélekbúvár — folytatja. Irógépműszerész a szakmám, kisiparos vagyok. Munkabeosztásom lehetővé teszi, hogy sokszor az edzésekre is kimenjek. Az pedig részemre természetes, hogy a csapatot minden mérkőzésre elkísérjem, vidékre is, ha lehetőség van rá külföldre is. Ostravában is ott leszek ... Elmondhatjuk tehát, hogy „testközelből" ismeri játékosainkat. Ezért talán elfogultabb velük szemben mint azok a szurkolók akik csak a lelátóról ismerik Nyilasiékat. — Erről szó sincs — válaszolja. Csak képtelen vagyok megérteni azokat az embereket, akik azzal szórakoznak a lelátón, hogy kipécéznek egy- egy játékost, és azt szapulják okkal-ok nélkül. Van egy mondás: kritizálni könnyű — megérteni nehéz! Pedig meg kell érteni, hogy ma már bolond az a játékos aki nem akar nyerni. Aki lazsálásával kockára teszi a csapat és a saját maga eredményét, olyan, mint az az ember aki pénzét az ablakon dobja ki. A Fradiba ma minden játékos legjobb tudása szerint játszik. Erre kötelezi őket az a tény, hogy az FTC reprezentánsai, hogy bajnokcsapat tagjai, és egyesületünk sok-ezres szurkolótábora. Meggyőződésem, hogy ennek a tudatával lépnek pályára minden mérkőzésen a fiúk, az újabb bajnokságért, mindany- nyiunk örömére ... Higyjük el Bíró Bélának! M. J. 13
