Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 69. szám
Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem jó az utánpótlás. A fiatalok szeretik a kézilabdát, ezt a szórakoztató, játékos sportot. De még idő kell, amíg a saját nevelésűek elérik az NB l-es színvonalat. „Egy kérésünk viszont van: a gyengébb szereplés ellenére is bíztassanak bennünket, mert az sokat segíthet abban, hogy felzárkózzunk", — mondta befejezésül az edző. Elek Gyulát talán még borúsabb hangulatban találtuk, amikor a női csapat felől érdeklődtünk. Érthető: az FTC 15 éven át mindig a dobogón végzett, — jelenleg a mezőny második felében tanyázik ... Az okok itt is kulcsemberek kiválásával magyarázhatók; Csulik- né visszatért Békéscsabára, Oszvald a Sparta- cusba igazolt, Lelkesné pedig szülés miatt volt kénytelen hátat fordítani a termeknek. — Mindez olyan nagy hátrányt jelentett az erős ellenfelekkel szemben, amit nem tudtunk átvészelni, — panaszkodott Elek Gyula. — A fiataljaink körében ugyan sok az ügyes játékos, de, — akárcsak a férfi csapatunknál — kellene néhány „főszereplő". Ezt a tavaszi idényben több mérkőzésünkön is tapasztaltuk, amikor például minimális vereségeket szenvedtünk, noha egy-egy nyerőjátékossal fordított lehetett volna az eredmény. A nyarat a csapat igyekezett jól kihasználni, különböző tornákon vett részt, így Békéscsabán, Veszprémben a Balaton Kupa sorozaton és a felkészülést fonyódi edzőtáborozás zárta. A tavaszi kudarcok ellenére jó a hangulat, elszántság tapasztalható, s mindenki fogadkozik: „Derűsebb lesz az ősz, mint a tavasz volt." Ezt egyébként a hagyományok is megkövetelik. „CSÖPI BÁ" SEGÍT Szántó Imrét, az ökölvívó sportban mindenki úgy becézi, hogy „Csöpi". Ez az évtizedek sofán annyiban változott meg, hogy a Csöpi mellé odakerült a bá', hiszen egy 70 éves embernek mégis csak meg kell adni a tiszteletet. A sportág egyik nagy öregje 30 év tuán tért vissza az Üllői útra, örömmel fogadta, amikor felkérték szaktanácsadónak. — Nem tagadom, elég szétzilált szakosztályhoz kerültem, úgy hallottam, már-már felmerült a feloszlatása is, — említette. — Elmenőben voltak edzők, versenyzők máshova igazoltak, s a szakosztály nem tudta azt a rangját betölteni, amelyet az egykori sikerek megköveteltek volna. Takács Béla edzővel láttunk munkához, Vajdai Artúr és Szabó Gyula segítségével igyekeztünk hamar felmérni a helyzetet, s jelenleg 60—70 fős a gárdánk. Ennek körülbelül a fele a stabil versenyző, közülük 10—12 a felnőtt, három-négy az ifjúsági korosztályhoz tartozik, aztán ott vannak a gyerekek, a jövő reménységei. Sikerült is néhány eredménnyel felkelteni a figyelmet, így Molnár Gábor junior-korú versenyző az Avas Kupán a váltósúlyban kitűnt erőteljes, jó öklözésével, sokat ígér Vira Sándor, Gattyán Zoltán és Szoboszlai István is. Nem titkolt az idei célkitűzés: egy-két „bunyóssal" szeretnék eléretni az első osztályú szintet, s aranyjelvényeseket is akarnak felmutatni. A szakszerű munkában Szántó Imre óriási tapasztalata valóban „aranyat" érhet, s ha mindenki egyformán kiveszi részét a munkából, akkor néhány év múlva a klasz- szisokban nem éppen bővelkedő magyar ökölvíváson a fradisták is segíthetnek, ügy, mint régen. NÉGY PONT HIÁNYZIK A női teke is a Ferencváros korábbi sikerszakosztályai közé tartozott, a versenyzők sokszor kulcsszerepet töltöttek be nemcsak a hazai pályákon, hanem a nemzetközi mezőnyben is. Maróti Gyulának, a szakosztály vezető edzőjének ezért nincs könnyű dolga, hiszen az igények változatlanul nagyok, teljesíteni viszont nem mindig sikerül. így például tavasz- szal a bajnokságban csak 12 pontot szereztek, néggyel kevesebbet, mint amennyit terveztek, s ez mindössze a negyedik hely eléréséhez volt elegendő. — Szerkezeti változások történtek a csapatban és az átálláshoz nemcsak idő, hanem türelem is kell, — mondta a szakvezető. — Eredménylistánk így sem rossz, de a csapatbajnoki szereplés mégis csak az egyik legfontosabb. Idén például a Budapest bajnokságon a Szilassyné-Sallainé páros aranyérmet nyert, az országos bajnokságon viszont csak negyedikek lettek; Sallainé az országos egyéni bajnokságon az ötödik helyen végzett. Az ifjúságiak bajnokságán Szilassy Erika és Hankó Zsuzsa páros ezüstéremhez jutott, míg a serdülőknél a tehetséges Nagy Ildikó bronzot szerzett. Hankó Zsuzsának volt még egy értékes érme: az ifjúsági Európa-bajnokságon a magyar csapat tagjaként bronzot hozhatott haza. — Biztos, hogy tehetséges fiataljaink, ahogy több rutint szereznek, mind erősebbek lesznek, — mondta befejezésül az edző. — Őszszel 11 mérkőzés vár ránk, s mindjárt a bajnokságban vezető DÉLÉP ellen Szegeden van az első összecsapás. Kitűnő erőt képvisel még a Kőbányai Porcelán, a Győri Lenfonó és az Előre. Adott helyzetünkben, ha dobogóra jutunk, elégedettek lehetünk. GOND AZ USZODA Egész Magyarországon óriási erőfeszítéseket tesznek az úszósport fejlesztésére, s közismert, hogy vidéken sokkal kedvezőbb a létesítményi ellátottság, mint Budapesten. Ez különösen néhány klubot érint, főleg azokat, amelyeknek nincs saját uszodájuk és hol itt, hol ott „vendégeskednek". Az FTC sem kivétel, s bár forró nyár volt, amikor Balási Péter megbízott vezető edzővel beszélgettünk, ő már a borús őszre gondolt . . . — Bérlők voltunk az Elektromos uszodájában, de szerződésünk lejárt, s házigazdánk olyan újabb magas összeget állapított meg, amely szinte teljesíthetetlen, — panaszkodott. — Aztán gond, hogy a szigeti fedettet is bezárják, így lényegében otthon nélkül maradtunk. Igyekszünk a Toronyház utcai medencét megkapni, esetleg még befogadnak máshová is bennünket, aztán már csak elkészül egyesületünk új és várva várt létesítménye. A szakosztály, amely egykor világklasszisokat nevelt, most a jó versenyzőknek is érzi a hiányát. Ezzel magyarázható, hogy A kategóriás helyett B-s lett, ez pedig a pillanatnyi helyzetben feltétlenül hátrányos. — Számottevő felnőtt úszónk nincs is. Kormos István tartozott az első vonalba, de ő katona, — folytatta az edző. — Sáti Istvántól várjuk, hogy a pillangón és a gyorson jelentősebb javulást érjen el, Besze Gábor egy-két éve nagy tehetségként tűnt fel, ő is előbbre léphet. Nincs is oka a magyarázkodásnak: szakosztályunk jelenleg stagnál . . . A súlyos szemműtéten átesett és a munkából kivált Székely Éva bizony nagyon hiányzik. Balási Péternek, Horváth Miklós, Molnár Róbertné és Boros István a segítője. BRAVÓ FIATALOK! Felkai Lászlóval, a vízilabdázók edzőjével idén e hasábokon már találkoztunk. A zöld- fehér gárda új mestere nemcsak bemutatkozott, hanem terveiről is nyilatkozott. Mértéktartó volt, nem ígért bajnokságot, de tisztes szereplést igen. Mi valósult meg ebből az őszi bajnoki folytatásig? — ezt kérdeztük. — Elégedett vagyok, hiszen az ötödik helyen állunk a tavalyi hatodikkal szemben, amikor erősebb játékos anyag állt rendelkezésünkre, — mondta. — A csapatunk fiatal, a tehetséges gyerekek, mint Bujka, Honti, Molnár, Nádházi, mind biztosabb tagjai a gárdának, s többen valamelyik válogatott keret kapujáig is eljutottak. Fehér és Varga bizalmat kapott dr. Mayer Mihály szövetségi kapitálytól. Molnárra is felfigyelt már, az ifjúsági kapus Ambrus mind biztosabb kezű „portás", s a juniorok között is akadnak szépreményű fiatalok. Ettől függetlenül szakosztályunkban bizonyos ellentmondás tapasztalható: az ifjúsági csapataink rosszabbul szerepelnek, mint korábban: a serdülőkre nem lehet panasz; az úttörők viszont nagyon lemaradtak. Tehát adott a feladatunk és sok a tennivalónk. Az idén első alkalommal kiírt újrendszerű bajnokságban a csapatnak az őszi szezon hozza a több nehéz mérkőzést. A java tehát még hátra van, éppen ezért ha néhány hónap múlva Felkai edző úgy nyilatkozik, hogy „elégedett", fogadjuk el tőle. És legközelebb talán már az uszodahelyzetről is több jót tudunk írni, elsősorban a Népligetben épülő létesítményről. Ez kulcskérdés a szakosztály jövőjében! Kozák Mihály 17
