Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 69. szám
Két Lakat gól egy meccsen a Debrecennek „Ráadásul az egyiket fejeltem... 1943. szeptember elején játszották a Ferencváros—DVSC NB l-es bajnoki mérkőzést az Üllői úton. A játék elején nem kis meglepetéssel konstatálták a zöld—fehér szurkolók, hogy Lakat Károly a „csatárfaló", nagy munkabírású szélsőfedezet ezúttal nem a szokott helyén játszik, hanem elől. A csatársorban. Aztán a meglepetésük csak fokozódott, ami- koris már az ötödik percben eliramodott a jobbszélső Sipos, belőtte a labdát a kapu elé s Lakat nagyszerű fejessel továbbított a hálóba. Ezzel a góllal kezdte csatárkodását a szőke tanárember s egy nyolc méterről küldött bombával fejezte be a második félidő 36. percében. Közben még Sárosi dr. szerzett két gólt s így alakult ki a 4 : 0-ás ferencvárosi győzelem. A Nemzeti Sport nagy teret szentelt a győzelemnek s külön is kiemelte a csatárnak beugró Lakat játékát . . . „Valóságos motorja volt ennek a csapatrésznek . . . Csak Lakat játékát lehet kiemelni .. . Örökké mozgott, tőle indult szinte minden akció, hol elől, hol hátul robotolt . . ." Ezen emlékezetes játék s nem utolsósorban a DMVSC elleni mérkőzés ürügyén kerestük fel az egykori kitűnő ferencvárosi labdarúgót, a jelenlegi nagytudású szakembert, dr. Lakat Károlyt s kérdeztük debreceni emlékeiről. — Arról a két gólról szeretnénk bővebben hallani, amelyeket harmincnyolc évvel ezelőtt helyezett el a debreceni kapuba — kezdtük a kérdezősködést a mesternél. — Arról a kettőről én is szeretnék bővebben hallani, hisz ki emlékszik vissza olyan régre, ki tud annyi gól közül kettőt kiválogatni — kezdte s hamiskásan mosolygott a „bajusza" alatt. — Vagyis Lakat dr. sűrűn rúgta kettesével a gólokat? — No nem túl sűrűn — mosolygott. — Talán ez a kettő sem volt igaz. Legfeljebb az egyik. A fejesgól. Mert az biztos, azt megjegyeztem magamnak. — Azon a meccsen csatár volt s azon a poszton is kiemelkedőt nyújtott. Ezt írták az akkori újságok. — Nos ezért fogadom én ma is fenntartással amikor a sajtó dicsér. Nem az első eset, hogy tévedtek a teljesítmények elbírálásában. De félre a tréfával, valamikor az volt a divat, hogy a csatároktól — ha már elől voltak, közel az ellenfél kapujához — elvárták, hogy gólt is rúgjanak. Mivel engem akkor előre küldtek a támadósorba, kutya kötelességem volt betalálni a kapuba. — De nem csak elől volt sűrűn, hanem hátul is, írta a sportújság. — Na igen. Mert a szívem vissza-visszahúzott régi helyemre — mondta a mesteredző s a szeme megint nevetett. — Ferencvárosi meccset látott az utóbbi időkben? — Méghozzá nem is egyet. Kettőt is.' Egyet Tatabányán, egyet az Üllői úton. Az előbbi tetszett jobban. — Az utóbbi miért kevésbé? — Mert ott lelépett minket az FTC. Mármint a Bányászt. — Melyik volt a legizgalmasabb Debrecen elleni mérkőzése? — Az elmúlt tavaszi. 1 : túra nyert Debrecenben a Tatabánya, úgy, hogy jórészt a mi kapunk előtt folyt a játék. Mondanom sem kell, mit kellett végigszenvednem ott a kispadon. — És melyik volt a legnehezebb a Debrecen elleniek közül? — Ugyanaz. A régebbiek lényegesen könnyebbek voltak. Mert azokon „csak" játszani kellett... A „kis Pogány" nagy győzelmet vár Hogyan emlékezik Pogány László az egy évvel ezelőtti Üllői úti FTC—DMVSC mérkőzésre? — A gólom előtti pillanatok emlékezetem szerint így zajlottak le: Nyilasi lövése a kapufáról felém pattant. Teljesen egyedül tartózkodtam a kapu előterében, így volt időm a labdát átvenni és jobb belsővel a hálóba helyezni. A taI AZ FTC—DEBRECEN MÉRKŐZÉSEK MÉRLEGE: 22 mérk. 14 FTC 5 DMVSC győzelem 3 döntetlen. A gólkülönbség 55—20 a zöld—fehérek javára. valyi bajnokságban ez volt az ötödik gólom és nagy örömömre még nyolc követte ... A krónikához tartozik, hogy a tavalyi mérkőzésen nem csak gólt lőttem, hanem az utolsó percben még a kapufát is „sikerült" eltalálnom. Egyébként a DMVSC itt az Üllői úton kultúráltan játszott, és csak nehezen adták meg magukat. Számszerű tippje a mai mérkőzésre: — Úgy érzem, ezúttal biztos győzelmet aratunk. Szép lenne mondjuk egy 3 : 0-ás ferencvárosi siker. 3
