Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
Az FTC 1975/76 és 1980/81-es bajnok- csapatának tagja. Az idei bajnokságban 34 mérkőzésen szerepelt és 30 gólt szerzett. A magyar válogatottban 44 alkalommal játszott. Az FTC Sporttörténeti Stúdiójának vendége volt Nyilasi Tibor május 28-án délután a Rátkai Márton Színész Klubban. Nyilvános beszélgetés a kitűnő csatárral, — kaptam a megtisztelő megbízatást szinte az utolsó pillanatban, az előző nap este, a Békéscsaba elleni bajnoki mérkőzés után. Tiborral, mondhatni, baráti a kapcsolatom, több interjút is készítettem vele, de egyszer sem „élőben", egyenesben. Az egy „félidőnyi", pontosan 45 percig tartó beszélgetés emlékét hangszalag őrzi, ezt idézem most föl. De még elöljáróban: ezen a csütörtök délutánon adta át Hargitai Károly, az FTC elnökhelyettese, az FTC örökös bajnoka kitüntetést Nyilasinak és Vépi Péternek, a klub egykori játékosának. Nyilasit aligha szükséges bemutatni, hiszen valamennyien sok mindent tudunk róla. A legfontosabb: hónapról-hónapra kitűnő formában játszik s nemcsak a Fradinak, de az egész magyar labdarúgásnak meghatározó egyénisége. Talán nem túlzás azt állítani, azt a szerepet tölti be egyesületében, amit valamikor Albert Flórián. Bizonyos adatok azonban nem élnek elég frissen emlékezetünkben, a bevezetőben tehát ezekről. Nyilasi 189 centiméter magas, 85 kiló, pillanatnyilag nőtlen. Tizenegy éve az FTC játékosa. Összesen 310 díjmérkőzésen, közte 191 bajnoki mérkőzésen játszott csapatában. (Azóta már többször is! — a szerk.) Vagyis közeleg a 200. jubileumi bajnoki mérkőzés életében. Nyolc esztendeje, 1973. május 13-án a Komló elleni bajnoki találkozón lépett először pályára a felnőtt csapatban. — Mindössze 20 percet játszottál, de gondolom ez a rövid idő felejthetetlen emlék marad, mert ha jól tudom, erről a 20 percről édesapád filmet is készített. Igaz ez Tibor? — Igen. A papám akkor még járt mérkőzésekre és csinált egy kis összefoglalót, amit néha-néha megnézünk. — Alkalmasint hatalmába kerít a nosztalgia, ha a filmet nézed, egyszóval: milyen érzés? — Most még nem, gondolom húsz év múlva fogom megtudni, hogy mit is jelent nekem ez a film. — Hogy sportoló, labdarúgó lettél, abban édesapádnak elévülhetetlen érdemei vannak. Kérlek, beszélj arról, hogy is kezdődött a Te pályafutásod és mikor? — Valóban így van. 1965-ben a II. kerületben laktunk, én még általános iskolába jártam, amikor a Margitszigeten toborzót rendeztek. Apám odavitt és miután 17-et dekáztam, ami akkor csúcs volt, felvettek, bekerültem a serdülő csapatba. 1970-ig itt játszottam, majd 1971-től a Fradiban. — Kinek köszönhető, hogy az FTC színeiben folytattad pályafutásodat? Gondoltál-e egyáltalán más egyesületre? — Kertész János hívott a Fradiba, elsősorban tehát neki köszönhetem a zöld—fehér tagságot. Igaz, volt egy kis herce-hurca körülöttem, ugyanis Sebes Guszti bácsi, akivel egy házban lakunk, az Egyetértéshez akart vinni. De hát nem sikerült... (Nagy taps, nevetés!) — Egyébként mindig Fradi szurkoló voltam, sok helyre elkísértem a csapatot, valamikor én is rendbontó szurkolónak számítottam. — Ki az az edző vagy kik azok az edzők, akikre hálás szívvel gondolsz vissza, akiknek sokat köszönhetsz? — Kezdeném megint Kertész Jánossal. De rögtön előrebocsátom: minden edzőmnek köszönhetek valamit. Rákosi Gyuszit azt hiszem nem kell bemutatnom, tőle szintén sokat tanultam. Következett Dalnoki Jenő és Novák Dezső, hiszen kezdetben ők ketten foglalkoztak velünk. Dalnoki akkor volt a mesterünk, amikor nagyon fiatalok voltunk, remekül összefogott minket. Friedmanszky Zoli bácsi tanár ember volt, halk, választékos modorú. Most Novák Dezső az edzőnk, a tabella állása bizonyítja, hogy jó kezekben vagyunk. — Elnézést a provokatívnak tűnő kérdésért, de az a pletyka járja, hogy Dalnoki Jenővel nem túl jó a kapcsolatod. — Ez nem igaz. Amikor találkozunk nagyon sokat beszélgetünk. Tény viszont, Ő is jár gyakran élménybeszámolókra és a múltról nem beszél. Ez amolyan hallgatólagos megállapodás, bár nem állapodtunk meg ilyenben. Szóval a múlt az tabu. — A létező legnépszerűbb egyesületnek vagy a játékosa. Mire kötelez ez? Mit jelent számodra fradistának lenni? — Csodálatos érzést. 20—25 ezer néző előtt játszani, nem akármilyen dolog. És hát mostanában ennyien járnak mérkőzéseinkre újra. Igaz, sokan figyelnek minket jó és rossz szemmel egyaránt, kötelességünk, hogy ne okozzunk csalódást táborunknak. — Volt egy periódus, amikor a szurkolók nem túlzottan dédelgettek. Ha jól emlékszem, haragudtál is ezért rájuk. Igaz ez? — Egy labdarúgó pályafutásába minden belefér. Van, amikor dobálnak minket s van amikor dicsőítenek. Ezt tudomásul kell vennünk. Engem csak az borított ki, hogy az emlékezetes Volán elleni mérkőzést, mármint a vereséget a szurkolók nem tudták megemészteni, bundameccsnek kiáltották ki. Holott nem volt az. — Negyvenkétszeres válogatott vagy! Talán sokkal többször is magadra húzhattad volna a címeres mezt, ha pályafutásod során nem következeik be három törésféle esemény. Kezdjük, az emlékezetes fejsérüléseddel. Akkoriban az a hír járta, kétséges, hogy Nyilasi folytathatja pályafutását. — Megmondom őszintén nagyon sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lesz velem. Utólag tudtam meg, hogy a sérülés élet- veszélyes volt. Nagy volt a félelmem, szerencsére az orvosok megnyugtattak, most már nincs semmi baj, ugyanakkor a srácok is elfeledtették velem ezt a kínzó emléket. — Ha jól megfigyeltem, körülbelül egy éve már nem félsz a fejeléstől, ezt egyébként a tegnapi mérkőzés is bizonyítja. De valóban elmúlt benned a félsz? — A félsz az igen. De amikor esik az eső és nehéz a labda, bizony fáj néha a fejem. Ez van, túlteszem magam rajta. — Az argentínai világbajnokság után megbüntettek, eltiltottak, kevesen tudják, hogy pénzbüntetéssel is sújtottak. Akkoriban kerülted az újságírókat, nem nyilatkoztál, azt mondogattad: majd csak akkor, ha magadban és körülötted is elvonul a vihar. Utólag: igazságosnak tartod ezt a büntetés sorozatot? — Az igazság az, hogy egyetlen bűnért háromszorosan is megbüntettek. Az akkori vezetők így gondolták. Tényleg nem tudok erre mit mondani. Nekem elsősorban az fájt. hogy az őszi EB selejtező mérkőzéseken nem vehettem részt, a csapat ráadásul sorozatban vereséget szenvedett, mindenki ránk haragudott. Holott én úgy szerettem volna játszani a válogatottban! — Ugyancsak nincs szándékomban felszaggatni egy másik régi sebet és ha nem akarsz, hát nem beszélünk róla. A leállásodról, a néhány hónapos visszavonulásodról van szó. Sokan azt a következtetést szűrték le ebből, hogy nem is volt ez káros, sőt hasznos Nyilasinak volt ideje gondolkodni, eltűnődni: miként és hogyan tovább! Szeretném erről hallani a véleményedet! — Lényegében öt meccsről hiányoztam, Nyilasi Tibor 58
