Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 67. szám

zi klasszisként jegyezte. Ennek ellenére egyetlen banánhéjon csúsztunk el Chilében. Állítom, ha nincs az a szerencsétlen gól, plusz megadják Tichy teljesen szabályos, gólvonalon túlpattanó bombáját, ez a csapat döntőt játszik a brazilokkal. 1966-ban lényegében ugyanez lett a sorsunk, pedig akkor is több volt a magyar válogatottban. Ez a pech-széria azóta sem hagy nyugodni.

— Jó lenne tisztázni, hogy valóban lé- tezett-e a Mátrai—Albert ellentét.

— Ha egy együttesen belül különböző generációk rúgják a labdát, akkor sohasem lehet idillikus légkör, mámorító hangulat. Köztem és Flóri között közel tíz esztendő van. Amikor én már érett, családos férfi voltam, ő éppen csak érettségizett. Világos, hogy ő is másokban találta meg közvetlen barátait és én is. Hozzám inkább szegény Vilezsál Őszi és a magam korosztálya állt közel. Flórihoz pedig Rákosi Gyula és a többi fiatal. Ennek ellenére a sokak szerint vérre menő gyűlölködés mendemonda, pletyka. Előttem vált nagy játékossá, világklasszissá és engem ez mindig büszkeséggel, örömmel töltött el. Picit talán úgy éreztem, hogy mi, a csapattársak is hozzájárultunk ahhoz, hogy kiteljesedett tehetsége. Nagy értéke volt ő a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak. Viszonyunkra jellemző, hogy ma is örömmel találkozunk, beszélgetünk, bárhol is fussunk össze.

— Ki volt az a játékostársa, akit egyértelműen példaképének tekint?

— Egyértelműen Kispéter Mihály, aki emberi és labdarúgói kvalitásával hosszú éveken át vezéregyénisége volt csapatunknak. Szerénységre, klubszeretetre, játékostársaink megbecsülésére tanított minket. Egyszóval: ő volt az, akire felnézett idősebb és fiatal, akinek tanácsait még magánéletbeli problémáinkkor is kikértük.

* * *

Bízunk benne, hogy a Ferencvárosban mindig lesznek olyan labdarúgók, akikre a többiek felnézhetnek — akik példamutató viselkedésükkel, kiemelkedő eredményeikkel korszakokat átívelő megbecsülést szereznek a ferencvárosi színeknek.

Az egyesület is méltányolja a rendkívüli erőfeszítéseket, s régi hagyomány, hogy legjobbjait alkalmanként nagy erkölcsi kitüntetésben részesíti. Ez a kitüntetés az FTC örökös bajnoka cím, amelyet 1981 tavaszán Mucha József is átvehetett Losonci Tibortól, az egyesület ügyvezető elnökétől.

Mucha

József

MB'

Az FTC 1975/76-os és 1980/ 81 -es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 29 mérkőzésen szerepelt és 1 gólt rúgott. A magyar válogatottban 6 alkalommal játszott

— Egy évvel ezelőtti helyzetemből sok mindenre lehetett következtetni, de egyre nem. Arra, hogy ennyi nagyszerű napot, hetet, hónapot tartogat számomra még a labdarúgás. Az elmúlt nyáron lélekben ugyanis már tulajdonképpen elbúcsúztam a Ferencvárostól, hisz a jelek arra vallottak, itt már kitelt a sorom, nincs rám már szükség. Aztán jött Novák Dezső, aki nem csupán lehetőséget biztosított, de lelki erőt is öntött belém, elhitette velem, hogy igenis van még bennem annyi erő, hit, akarat, hogy megmutassam, igenis érek még valamit. Újból nekivágtam hát a kemény munkának s aztán hétről hétre jobban éreztem magam a játéktéren. Állandósítottam helyem az együttesben, megint öröm volt a futball, ünnep a hétvége. Persze nem volt egykönnyű dolog a talp- raállás. Az utóbbi időszak már-már levezető jellegű edzésmunkája csak nyomot hagyott az emberben s a keményen átdolgozott időszakok ugyancsak hiányoztak. Sokszor szenvedtem, sokszor nagyon elfáradtam, de csak nem adtam fel. Nem, mert nekem azért a bizalomért fizetnem

kellett. Aztán egyszer eljött a nap, amikor meghívtak a válogatottba. Mit mondjak csodálatos nap volt az, de amennyire boldogító, annyira szorongató is. Mert mi lesz, ha nem állom meg a helyem? Ha „megégek" a csapattal együtt? De végülis boldogan mentem, mert ha kellek, akkor talán tudok adni valamit. Mindehhez még egy bajnoki aranyérem, mi kell több ennél? .. .

— A legemlékezetesebb bajnoki meccsem a Videoton elleni volt. De tulajdonképpen a bajnokság minden mérkőzésére boldogan emlékezem — ahol győztünk ...

Hát még a kispesti 1 : 0-ás sikerre. Nagyon örültem, hogy azon a sorsdöntő találkozón akaraterőm átsegített a nehézségeken és olyan jól ment a játék.

A jól végzett munka, a bajnoki cím, az örökös bajnoki kitüntetés nagyszerű érzés. A Ferencvárosban eltöltött több mint egy évtizedre mindig csak „nagy érezelmekkel" tudok emlékezni. Az értékes napokra, a sikerekre különösen — mert ezek tették színessé, széppé pályafutásomat, egész eddigi életemet.

an