Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
Orvosaink DR. JUHÁSZ JÓZSEF (Sportorvos) — Régóta élek a zöld—fehér „családban", részese voltam sok diadalnak, bajnokságnak, kupagyőzelemnek. Itt a nagy játékok idején is egy igen fontos dolog főszerepet játszott a látványos eredményekben, mégpedig a szív, a lelkesedés, a küzdenitudás. Ez mindig kellett, ez a legkiválóbb futballisták, a legnagyobb egyéniségek zöménél „tarisznyájában" ott lapult s ha kellett, ha ezen múlott a siker, az akarásért, a harcosságért a „tarisznya" mélyére nyúlt a társaság. Úgy érzem a mostani bajnoki címhez is ez a tulajdonság segített a legtöbbet, az, hogy a kritikus időszakban mindenki mozgósítani tudta szinte az utolsó erőtartalékát is, s átesve azon a bizonyos holtponton újítani tudott. Sok olyan mérkőzést láttam, ahol a szív, a lelkesedés játszotta a főszerepet, de talán leginkább a Bp. Honvéd elleni összecsapást tudnám közülük is kiemelni. Itt véleményem szerint egy jobb ellenfelet győzött le önmagánál a gárda, s elsősorban azzal, hogy jobban akart nyerni a másiknál, több akarati tényezőt vonultatott fel, jobban küzdött, nagyobb elánnal vívott meg szinte minden labdáért, mint a kispestiek. S noha ugyancsak szorongatott az ellenfél, jött fergetegesen, sanyargatta hátsó sorainkat, a mieink kitartottak. Volt bennük kellő becsvágy, vehemencia, s az a tűz, amely ezt a klubot, a zöld—fehér játékosokat mindig is jellemezte. Ez hát a bajnokság kulcsa ... DR. GYARMATI JENŐ (Sportorvos) — Ez a bajnoki siker úgy érzem, nagyonis összetett dolog. Sok minden kellett hozzá, változás a korábbi edzésmunkában, más hozzáállás a gyakorlásokhoz, más szellem az öltözőben, a foglalkozásokon, a bajnoki meccseken, mint annak előtte. Ha egy együttesben nincs csapategység, ha a játékosok ha nem is kenyeres pajtások, de a közös célért sem tudnak harcolni, akkor aligha van remény komolyabb eredmény eléréséhez. Nálunk e téren ebben a bajnoki évben nagyot lépett előre a társaság, ráadásul Nyilasi személyében volt egy olyan vezéregyénisége, akire a legnehezebb időszakban is támaszkodni lehetett, aki mind a pályán, mind az öltözőben példát mutatott, húzta magával a gárdát, buzdított, hitet öntött a csüggedőkbe, ha kellett kiszolgált, máskor meg a legdöntőbb pillanatokban maga fordított, ért el sorsdöntő gólokat. Gyúróink BODNÁR JÓZSEF (Gyúró) TAKÁCS JÓZSEF (Gyúró) — Nekem is a Honvéd elleni összecsapás a legemlékezetesebb. De nem a kispesti, hanem az Üllői úti. Amikor itthon győztünk 4 : 2-re. Aki a játékosok között él, annak az öltözői hangulat nagyonis sokat mond, az tud következtetni belőle akár hosszabb távra is. Nos az elmúlt bajnoki évben érezhetően együtt volt ez a gárda, s amikor kimentek, tudtak küzdeni egymásért, egy mindenkiért, mindenki egyért. S ez döntő a nagy feladatok megoldásánál. — Sok nagy sorsfordulója volt ennek a bajnokságnak s, hogy legtöbbször ilyenkor felénk billent a mérleg nyelve, abban döntő szerepe volt az akarati tényezőknek. Míg korábban egy-egy látványosabb bukást hosszabb gyengélkedés követett, mondhatni hamar „elanyátlanodott" a csapat, addig most gyorsan rendezte sorait. Talpon maradt az itthoni Dózsa elleni 0 : 3 után ugyanúgy, mint a Vasas elleni fiaskót követően. Valahogy ilyennek kell lenni egy bajnokság „fundamentumának . .." — Szép és nehéz évet zártunk, a gyerekek minden elismerést megérdemelnek, hogy megnyerték a bajnokságot. Ha megy a csapatnak, akkor jó a hangulat az edzéseken is, az öltözőben is, akkor több a móka a vidámság, akkor a nehéz is mindig köny- nyebbnek tűnik. Nos az elmúlt esztendőben ritkán volt borús az öltöző, még a mi munkánk is vidámabban ment s úgy fest nagyobb haszonnal is járt. Ami a meccseket illeti, hát ott a kispadon nem csak az edző élete keserves, de a gyúróé sem irigylésre méltó, mert legalább annyit idegeskedünk, mint egy szakvezető, hisz mi is áhítjuk a győzelmet. A Honvéd elleni meccsen vártam legjobban, hogy vége legyen már a találkozónak s az MTK elleni 4 : 2-nél szenvedtem én is a legtöbbet a két pontért. . . SS
