Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 67. szám

Szabó Ferenc Az FTC 1975—76-os és 1980 — 1981-es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 7 mérkőzésen szerepelt. — Nagy reményekkel tértem vissza korábbi sikereim szín­helyére az Üllői útra. A baj­noki találkozók mellett több­nyire csereként nemzetközi és MNK mérkőzéseken is helyet kaptam. Sajnos nem úgy ment a játék, ahogyan szeret­tem volna, és nem azt nyúj­tottam, amit vártak tőlem. Ami rendkívül bánt: a gólok­kal adós maradtam és egyet­len alkalommal sem találtam be a kapuba. Pedig milyen nagy szeretettel fogadtak a szurkolók is . . . Sajnálom, hogy nem tudtam nagyobb örömet okozni. Tavasszal már a Haladás mezét viseltem. Akár hová megyek, úgy lát­szik én mindig csak zöld—fe­hérben játszom . . . A BAJNOKSÁGBAN A LEG­EMLÉKEZETESEBB MÉR­KŐZÉSE:- Az MTK-VM elleni 3 : 1- es találkozó. Csereként álltam be és a közönség nagy ováci­ója óriási önbizalmat adott. Gólhelyzeteim voltak, de saj­nos egy labdát sem sikerült a kapuba juttatnom. így is örökké emlékezetes marad ez a mérkőzés, hiszen hosszú szünet után az FTC játékosa­ként, ismét bajnoki mérkőzé­sen szerepelhettem. Zsiborás Gábor Az FTC 1980/81-es bajnok­csapatának a tagja. Az idei bajnokságban 1 mérkőzésen szerepelt. A magyar váloga­tottban 1 alkalommal védett. — Peches év volt ami elmúlt, jobb mielőbb elfelejteni. De bármennyire is fájó, bármeny­nyire is keserves dolog egy vá­ratlan és hosszan tartó sérü­lés, betegség, ez benne van ebben a játékban. Mint ahogy benne van egy-egy jól sike­rült időszak, látványos kiug­rás is. Nekem ezúttal a ne­heze jutott. Sérülés . . . kór­ház . . . lábadozás . . . kispad. Míg egy mezőnyjátékos, ha nem is mindig a saját poszt­ján, de valahogy csak vissza­jut a pályára, ám a kapuban egyszerre csak egy ember állhat. Keserves kenyér a tar­talékoké, bizony, hogy az, mindezt az elmúlt időszak­ban megtanulhattam. S mi­vel sokat nem tehettem a si­kerekért, hát drukkoltam a többieknek. — A Honvéd elleni kispes­ti találkozó volt úgy érzem a legkritikusabb. Ha ott ki­kapunk, akkor alighanem for­dult volna a kocka, de még a döntetlennek sem örülhet­tünk volna szívből igazán. Ott nyerni kellett s, hogy mit jelent a Honvéd otthonából elvinni a két pontot, azt nem kell különösebben ecsetelni. Mégis sikerült, ami óriási fegyverténynek számított. At­tól kezdve már egyenesnek tűnt az út a nagy célig. Mond­hatom igazán boldogító, ha az ember egy NB l-es aranyér­met szoríthat a kezébe. Annál csak az lett volna jobb, ha az ember érezhetné, neki is van benne egy pici része. Én most ezért sajnos sokat nem tehettem . .. Hajdú József Az FTC 1975—76-os és 1980/ 81-es bajnokcsapatának a tag­ja. Az idei bajnokságban 1 mérkőzésen szerepelt. — Sajnos nem volt módom jelentősebb tetteket véghez­vinni ezért a kiemelkedő si­kerért. Lényegében véve csak amolyan vésztartaléknak szá­mítottam, ha valami rendkí­vüli történik a két kapusunk­kal, akkor jöttem volna csak én. Hát szó, ami szó, nem va­lami nagy feladatot követelt tőlem ez a szerepkör, sokan fel is tették a kérdést, miért nyugszom bele pillanatnyi helyzetembe, miért elégszem meg ennyivel és miért nem megyek el máshová, ahol még számítanának rám, ahol nem harmadik, hanem első számú kapus lehetnék. Vagy talán már nem bíznának rám kaput az élvonalban? Nos lett volna lehetőségem, hogy elmenjek, hogy védjek még első osztá­lyú egyesületben. Még év köz­ben is megkerestek, hogy szükség van rám, menjek, se­gítsem ki a gárdát. Innen nem is nagyon engedtek, de végül is nem is erőltettem tú­lontúl a dolgot. Itt a Ferenc­városnál igényt tartottak rám s ha csak harmadik kapusként is ennek a klubnak a rendel­kezésére állok. Hogy mi lesz ezután? Lehet, hogy még tovább is itt maradok, talán elszerződhetek ide a „szom­szédba", Ausztriába . . . egy­szóval még nem tudom mit hoz a jövő. — Számomra az lett volna izgalmas összecsapás, amin megint odaállhattam volna a gólvonal elé. De hát minden kapus így lenne ezzel. Kintről a kispesti meccs volt a legiz­galmasabb ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom