Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 67. szám

Takács László Az FTC 1975/76 és 1980/81- es bajnokcsapatának a tagja. Az idei bajnokságban 33 mér­kőzésen szerepelt és 2 gólt rú­gott —Ez marad számomra a leg­emlékezetesebb futballév. Míg korábban csak afféle „beug­ró" szerepeket kaptam, leg­feljebb ezt, vagy azt a játé­kostársat helyettesítettem, addig az elmúlt bajnoki esz­tendőt egy mérkőzés kivételé­vel végigjátszottam. Már ez önmagában nagyszerű dolog volt, s aztán ehhez jött a töb­bi .. . bajnokság s meghívó a válogatott kerethez . . . Mon­danom sem kell, örültem a bizalomnak s igyekeztem leg­jobb tudásom szerint ellátni a hátvédposzttal járó felada­tokat. Igaz nem vagyok egy robosztus alkat, nem az a ki­mondott védő típus, de végül- is nem az minősíti elsősorban a hátvédet, hogy mekkorát tud belerúgni az ellenfélbe, vagy hogyan söpri el, gyalo­golja bele a fűbe, hanem, hogy leszereli-e az emberét, vagy sem. Lassan aztán bele­szoktam feladatkörömbe, sőt nem egyszer szinte élveztem a párharcot emberemmel. Meg­lehetősen nehéz dolog rang­sort felállítani arra vonatko­zóan, mi mennyit ért az el­múlt évben. A legemlékezetesebb mérkő­zése: — Sok mérkőzés emléke megmarad bennem őszről is tavaszról is, de talán a legmé­lyebb nyomokat a Honvéd elleni győzelem hagyta. Vé­gig nagy csatát vívtam Bodo- nyival, tudtam, nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenem, mert különben egy szemvillanás alatt eldönt­heti a találkozó sorsát. Végül sikerült őt kikapcsolni s ami a fő, — nyerni . .. Judik Péter Az FTC 1980/81-es bajnok- csapatának tagja. Az idei baj­nokságban 34 mérkőzésen szerepelt —Sikeres évként könyvelem el az 1980—81-es esztendőt. Nagy célokat nem tűztem ma­gam elé, nem kovácsoltam óriási terveket, arra töreked­tem, hogy hasznos tagja le­gyek a csapatnak, megtegyem amit tőlem várnak s, hogy minden cicoma, ciráda, csillo­gás, villogás nélkül, de mara­déktalanul ellássam feladato­mat. Úgy érzem, hogy ez ké­pességeimhez mérten sikerült, így aztán nagy csalódások nem értek. Nem volt könnyű év, amit magunk mögött tu­dunk, mert ahogy jöttek az eredmények, ahogy az élre kerültünk, úgy nőtt a teher, a felelősség. Tartanunk kel­lett a lépést s tartottuk is, s a kulcsmeccseken is mi álltuk jobban mindig a sarat. Leszá­mítva a Vasas elleni fiaskót, a többit sikerült megfogni, így tavasszal a Honvéd elleni két pontot is. Azt hiszem itt éreztem először, hogy most már nem lehet baj, most már aligha siklik ki az együttes vonata. Pedig akkor még néhány igazán küzdelmes találkozó még odább volt. A legemlékezetesebb mérkő­zése: — Mint már említettem, volt néhány nagy forduló­pontja ennek a bajnokság­nak, volt több olyan mécs­esé, amin állt vagy bukott minden. Nekem mégis két mérkőzés marad a legfrap­pánsabb. Az első, a Dunaúj­város elleni, amikor nyolc góllal terheltük meg egykori klubom hálóját, valamint az utolsó, a Kaposvár elleni talál­kozó, amely után volt biztos a bajnoki cím. 5 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom