Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 62. szám

életet mentett... Dr. Kovács Imre miniszterhelyettes átadja a Sportszerűség! Dijat Solymár László válogatott kenusnak 1981. február 28-án, szomba­ton a Kertészeti Egyetem dísztermében az FTC 52. kül­döttközgyűlésén dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes — egyesületünk elnöke - átadta a klub 1980. évi Sportszerűségi Díját. Az értékes trófeát Solymár László I. osztályú, válogatott kenus versenyzőnk érdemelte ki. Nevét nyolcadiknak vés­ték fel a serlegre, az 1972- ben először kiírt vándordíj eddigi tulajdonosai a követ­kezők: 1972. Elek Gyuláné (kézilabda) 1973. Madarasi Gyula (kajók- kenu) 1974. Havasi Mihály (kézilabda) 1975. Hesz Mihály (kajak-kenu) 1976. Rab Tibor (labdarúgás) 1977. Bállá Balázs (vízilabda) 1978/79. Hajdú József (labda­rúgás) 1979/80. Solymár László (kajak­kenu) A felsorolásból kitűnik, hogy eddig legtöbbször (3 al­kalommal) a kajak-kenu szakosztály képvisélői irat­koztak fél a íistára. Csak a véletlen számlájára írható ez, vagy lehet valami összefüg­gésben a sportág sajátossá­gaival? — kérdezem Solymár Lászlót, a Fradi Latorca ut­cai csónakházában.- Nem vagyok elfogult a sportágammal szemben. Na­gyon szeretem például az at­létikát, különösen a közép­távfutó számokat, de gyak­ran kijárok az Üllői útra is labdarúgó-mérkőzésekre. Két­ségtelen azonban, hogy a mi sportágunk egy bizonyos szint fölött rendkívül nagy akaraterőt, kitartást követel, s az edzések nagy száma, terjedelme és az erős terhe­lés feltételezik a minden vo­natkozásban sportszerű élet­módot. A kajak-kenu sport­nak tehát úgy gondolom, igen erős jellemformáló ere- ja van. így talán nem egé­szen véletlen ez az elsőség, bizonyíték lehet erre az is, hogy az MTK-VM verseny­zője Wichmann Tamás a kö­zelmúltban nemzetközi fair play-dijat kapott. Az, hogy az FTC Sport- szerűségi Díját neked ítélték, több tényező együttes hatá­sának köszönhető. Közreját­szott példamutató klubhűsé­ged, s az, hogy egy hosz- szabb „szürke" időszak után tudtál újítani: ismét eredmé­nyes lettél és visszavereked- ted magad a válogatottba Is. Azután jött az a bizonyos életmentés — kérlek mondj erről néhány szót!- Egy őszi napon történt az eset a Dunán, úgy az Elektromos sporttelep ma­gasságában. Az Árpád- hídtól lefelé jó sok uszály horgonyzott, s a víz is meg­lehetősen hullámos volt. Mindenki tudja, hogy az ilyen hajótestek szívó hatásuknál fogva mennyi veszélyt rejte­nek magukban. Az egyik kez­dő versenyzőnk valahogyan mégis két uszály közé került, s helyzete enyhén szólva vál­ságosra fordult. Én a par­ton csoportosuló emberekből következtettem arra, hogy va­lami baj van, s eveztem az uszályok közé. Nem akarom túlságosan részletezni erő­feszítéseimet, elég az hozzá, végül sikerült a vízből ki­húznom a szerencsétlenül járt fiút, aki így komolyabb baj nélkül megúszta ezt a túlságosan is izgalmasra si­került kalandot. Az erőnek, annak, hogy régóta sportolsz, biztosan sze­repe volt a szerencsés befe­jezésben. A szakemberek egyébként is az egyik leg­jobb fizikumú magyar ke­nusnak tartónak — ez, is­merve a mezőnyt, nem kis dicséret. Egy kezdő sportolót men­tettél ki a vízből. Régen volt az, amikor te ismerked­tél a sportág alapjaival?- A kezdet 1967 augusztu­sáig nyúlik vissza. Osztály­társaim csaltak le a Fradi csónakházába. Ők hamar le­morzsolódtak, de én azóta is tartom a frontot. Eléggé ne­hezen kezelhető gyerek vol­tam, minden csínytevésben az élen jártam. Első edzőm Söptei Róbert, aki - mi úgy mondjuk - a lapátot adta a kezembe, azt hiszem, ideáli- sabb tanítványt is el tudott volna képzelni magának. Ez a tanítvány azért végül ifi, majd felnőtt válogatott lett. Eddig elért eredményei­det hogyan értékeled?- Ügy érzem - és ebben magam is ludas vagyok - még közel sem nyújtottam azt, ami képességeim alap­ján bennem van. A hazai ifi, később felnőtt bajnoksá­gokon jó néhány ezüst- és bronzérmet begyűjtöttem már, a dobogó legfelső fo­kára viszont még nem sike­rült felállnom. Nem nyug­szom addig, amig legalább egyszer magyar bajnokságot nem nyerek! Ami a nemzet­közi szereplést illeti - nos, itt is vannak megvalósulat­lan céljaim. Ifjúsági verseny­zőként egy Tatán rendezett Ifjúsági Barátsági Versenyen értem el „jegyezhető” ered­ményt: C2 1000 m-en Vas- kutival III. helyezést szerez­tünk. Ez a páros egyébként 1976-ig versenyzett együtt. Nem tudtunk kijutni Mont- realba az olimpiára, ezért aztán hamarosan szét is tér­deltünk. Vaskuti azóta több­szörös világbajnok, Moszkvá­ban olimpiai bajnok lett, én viszont nem értem el szá­mottevő nemzetközi ered­ményt. Ki tudja, ha akkor együtt maradunk, hogyan alakul az én pályafutásom ... Csalódott vagy?- Bevallom, igen. Az is idegesít, hogy mindenki en­gem tart — nem minden cél­zatosság nélkül - az örökös nagy ígéretnek ... Ez ellen talán te tehetned a legtöbbet...- Nagyon keményen ké­szülünk mostani partnerem­mel Tóth Antallal, a Bp. Honvéd versenyzőjével. Cé­lunk valamelyik kenu páros versenyszámban kijutni az ez évi világbajnokságra, mely­nek színhelye Nottingham lesz. Ha ez sikerülne, erőt, önbizalmat adna, s akkor már sok minden megtörtén­het ... Kívánjuk, hogy megvalósul­janak terveid versenyzői pá­lyafutásodat illetően. Mik az elképzeléseid a befejezés utánra, ha majd egyszer le­teszed a lapátot?- Nem hinném, hogy eny- nyi idő után képes lennék elszakadni a Dunától. Ren­delkezem edzői képesítéssel, nagy kedvet érzek ahhoz, hogy fiatalokkal foglalkoz­zam. Mint versenyző, csak a Ferencváros tagja voltam, így - ha szükség lesz rám - edzőként is itt dolgoznék majd legszívesebben. A 27 esztendős Solymár László jövőre 15 éves Fradi- tagságát ünnepelheti. Nagy esélye van belépni azon ki­váló sportemberek táborába, akik előbb sportolóként, majd edzőként, sportvezetőként hosszú évtizedeket töltöttek, töltenek a Ferencváros, a zöld-fehér színek szolgálatá­ban. Úgy hisszük, ebben az év­ben is méltó kezekbe került az FTC Sportszerűségi Díja! Magyar Zoltán 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom