Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 39. szám

SZÜLETÉS­NAPOK 1980. február 22.: új lap született. Az egykori Fradi Hír­adót, majd műsorfüzetet felváltotta a jogutód; a Fradi műsorlap, vagy aho­gyan magamban nevezem: meccslap. Régi álmom vált valóra, hiszen ezek a lapok is „színesítik" találkozá­sainkat. Mérkőzésről-mér- kőzésre lapot adni a ked­ves szurkolók kezébe — mind nyomdai, mind anya­gi szempontok alapján — nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Az első számok sikere után talán nem hangzik elhamarko­dottnak a kijelentés, érde­mes volt új dologgal pró­bálkozni, és rendkívül jói esett a sikernek rám eső részét „elkönyvelni'. Ne vegyék ezt szemé­lyes érzelgésnek, de tény, hogy ugyanúgy örültem az első Fradi műsorlap megje­lenésének, mint az első FTC Naplónak... Igen, érdemes volt új dologgal próbálkozni, ér­demes volt Orbán Laci ba­rátomnak — a Képes Sport munkatársának — lapunk tördelési és grafikai mun­káival féi éjszakákat eltöl­teni. Ugyanis műsorlapunk elkészültéig, illetve a szur­kolóink által való kézhez­vételéig jó néhány ember munkakészségének alapos kifejtésére van szükség. Tudom, ez Önöket túlsá­gosan nem érdekli, de így igaz. . . És ami igaz ebben a lapban írjuk meg! Mert ez a lap Önökhöz szól, a lelátók soha nem csüggedő embereihez, az FTC-vel szimpatizálókhoz, akik ve­lem együtt bíznak abban, hogy a Ferencváros ismét győzni fog, a mi szeretett csapatunk újból verseny­ben lesz a bajnoki címért. Nem tudom, hogy e sorok olvasásakor igaz lehet-e egyáltalán, ami minden Fradi szurkoló vágya. Hogy mégis „írásba adom"? — Miért ne!? Mi valamennyien együtt bízunk, együtt reményke­dünk. Azt a kedves szurko­lót, akit az V. szektor 17. sorában látom, ugyanúgy láthatom Tatabányán, Győrött vagy a többi vidé­ki stadionban. Mi együtt, a csapatért, az FTC-ért — mindenhová és mindig el­megyünk! Ez a mi csapatunk! Megesik, hogy többször rosszul játszik, bizony sok­szor úgy érezzük, hogy ők nem méltóak a klub színeit képviselni... De legyünk őszinték! Ahányan vagyunk, any- nyian másokra bíznánk a zöld-fehér színek becsüle­tét Bízzunk tehát azok­ban, akik — nem csak ér­zelmileg, hanem szakmai­lag is! — lehetőséget kap­nak az FTC dicsőségének ápolására! Nem biztos, hogy ma ők a legjobbak, de Ok tizenegyen — ma a Ferencváros, és Önök - velem együtt - a Ferenc­városnak szurkolnak. Mikor is lehetett elő­ször az FTC-nek szurkol­ni? Bizony már nyolc év­tizede . . . Amikor sárgult újságlapokban nézegetem, hogy mi történt 80 évvel ezelőtt, csak dátumok, e- redmények és szinte érzé­ketlen sorok tűnnek elő a múltból. Megtudhatjuk, hogy 80 évvel ezelőtt — 1900. március 25-én — ját­szotta az FTC első nyilvá­nos mérkőzését, továbbá, hogy kik alkották az első zöld-fehér tizenegyet és. . és nem tudhatunk meg mást! A többit szépítésül, vagy „okosan" hozzátehet­jük: ,jz első csapat min­dent megtett a győzele­mért." Nem - kedves olvasó! - ez az első csapat lehet, hogy mindent megtett a győzelemért - de kikapott ... (OTE-FTC 1:0) Minek szépítsünk akár­mit, ha nem úgy van? Ön­magunkat csapjuk be? — azokat, akik hétről-hétre ma is kitartanak a sikeres, és mégis oly sokszor meg­tépázott zöld-fehér gárda mellett! Illetlenség lenne, hiszen Önök közül sokan azoknak a régi fradisták- nak az unokái, akiknek „ősük" a régi FTC-t látta.. Szép a múlt dicsősége — de bízzunk napjaink Fe­rencvárosában! Bízzunk a mi fiainkban, akik minden mérkőzésre a győzelem reményében futnak ki a pályára... Ugye fiúk nem hagyjá­tok cserben ezt a lelkes szurkolótábort? Méltóak lesztek a régi neves elődök emlékéhez, az FTC dicső múltjához, hírnevéhez. Mert ma Ti vagytok a Fe­rencváros, Ti írjátok nap­jaink ferencvárosi történel­mét. .. írjatok sokat zöld tintá­val, arassatok „egyszeriT győzelmeket, de gondolom tudjátok: az utókor az aranybetűs dátumokat és eseményeket szereti iga­zán ... Nagy Béla Ne Egy tervet túlteljesíteni min­dig elismerésre méltó ered­mény. S ha annak aránya te­temes, akkor fokozott örö­met, elégedettséget válthat ki a teljesítők körében. Ez a megállapítás jelen esetben az FTC birkózó szakosztályára is vonatkozhat, a múl évben ugyanis az előirányzott 205 olimpiai pont helyett 253-at értek el, s az országban a sportág legeredményesebb szakosztályának bizonyultak. Giczy Jenő, a szakosztály technikai vezetője és mun­katársai, többek között az edzők, mégsem mondják azt, hogy most már náluk minden jó, nincs semmi gond, baj, csakis rózsásnak láthatják a jövőt. Többek között erről beszélgettünk a több mint két évtizede f rád ista Giczy Jenő­vel, aki itt volt versenyző, ed- ziá és most a szakosztály technikai vezetője.- Kicsit felemás képet mu­tat a tavalyi mérlegünk, - mondja önkritikusan. - Igaz, hogy itthon jó eredményeket értünk el, de a nemzetközi porondon elmaradtunk a vá­rakozástól. Sem a világ, sem az Európa-bajnokságon nem sikerült felhívnunk a figyel­met a zöld-fehér színekre, pe­dig az olimpia előtti évben versenyzőinknek le kellett volna valamit tenni az asztal­ra... Kétségtelenül balszerencse volt, hogy a szakosztály leg­nagyobb „ásza", az olimpia ezüstérmes Bállá József sérü­léssel bajlódott, de nem sike­rült a 74 kilós Fehér István­nak sem helyezéshez jutni, mivel a versenyre ki sem utaz­hattak. Ezzel szemben az idei rajt bíztató, hiszen Bállá csak­nem féltucatnyi szovjet rivá­list megelőzve nagy nemzet­közi versenyt nyert a Medve- gyev emlékversenyen és Gás­pár Tamás is súlycsoportjában kitűnőre vizsgázott Vesteras- ban. És a többiek? — Ami létszámunkat és ha­zai eredményességünket illeti, valóban nem panaszkodha­tunk, - folytatta a technikai vezető. A múlt esztendő­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom