Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 57. szám
r Az pziisií nagyon szépen csillog Több mint másfél évtizedet vártak a ferencvárosi kézilabda szurkolók, amíg a férfi együttes is remek teljesítménnyel rukkolt ki a hazai bajnokságban. Újra a dobogóra került a csapat 1980-ban, mégpedig a bajnok Bp. Honvéd mögött az ezüstérmet érdemelte ki a társaság. Igazán nagy csatában sikerült erre az előkelő pozícióra kerülni, hiszen olyan neves vetélytársakat előzött meg az FTC, mint a bajnoki címet védő Tatabánya, a sokszoros bajnok Elektromos, a feltörekvő Szegedi Volán, s a Bp. Spartacus. Dicsérni lehet csak az együttest, s azok, akik a válogatottal ott lehettek a moszkvai olimpián biztos, hogy pályafutásuk legszebb esztendejének tekinthetik ezt az évet — olimpiai helyezés és egy ezüst idehaza . . . — Az a törzsgárda, amelyik már évekkel ezelőtt töb- bé-kevésbé kialakult mostanra lett igazán egységes, s ennek tulajdonítom jórészt a második helyet — kezdte a beszélgetést Horváth István az együttes edzője, aki hatodik éve irányítja a csapat edzéseit, s „uralma" alatt évről- évre előbbre is lépett a társaság. — Most már képesek voltak a játékosok nemcsak fizikailag, hanem „fejben" is felkészülni a nehéz mérkőzésekre. Higgadtabb, átgondoltabb lett az a kézilabda, amelyet most a Ferencváros játszott, s vidéken, a végig kiabáló szurkolók ellenére sem veszítették el nyugalmukat a csapat tagjai. Vetélytársainkról viszont általában ez nem mondható el... Több jelenlegi, illetve volt válogatott is tagja az FTC- nek. Ha rangsort kellene az edzőnek felállítania, akkor kit tenne az élre, illetve miként festene a további sorrend? — Erre nem vállalkozom, inkább így válaszolok: Lettner, aki már nem tartozik a fiatal sportolók közé, élete talán legjobb formájában védett. Az „öregek" közül Szilágyi és Mikus dr. ugyanolyan lelkesedéssel vetette magát minden mérkőzésünkön küzdelembe, mint évek óta mindig. Az ifjabbak: Szabadíts és Fodor teljesítményét mi sem dicséri jobban az, hogy mindketten válogatottak lettek. Csizmadia most vált igazán megbízható átlövővé, rá lehet bízni a védekezést is, ez pedig nem volt korábban erőssége. No és akkor még nem szóltam Kovács Miklósról. Őt is dicséret illeti egész évi munkájáért. Sokan azt mondták, hogy nem a Ferencváros lépett előbbre, hanem az ellenlábasok estek vissza, s ezért is alakulhatott ki az a sorrend a bajnok Bp. Honvéd mögött. . — Nem azért, mert én vagyok az edző, de ha objektiven figyelném az eredményt, akkor is el kellene ismernem: a játék szinte minden területén előbbre léptünk. Védekezésben, s támadásban is valamennyi játékos fejlődött. Több „figurát" tudunk már úgy is, hogy elég, ha az irányító támadásban csak elindítja a labdát az egyik irányba, a többiek pedig ebből értenek. Meddig maradhat együtt ez a mostani ezüstcsapat? — Szeretném, ha minél tovább, de egyelőre úgy néz ki, hogy Fodor és fíoczó is bevonul katonának. Ez pedig érzékenyen érintene minket. Az életkor miatt egyetlen játékosomnak sem kell megválnia a csapattól, viszont ha lehetőség nyílik rá, akkor folytatjuk a fiatalok beépítését. Az ifjúsági együttesben több olyan srác játszik, akik szerintem néhány esztendő múlva akár meghatározói is lehetnek a csapatnak. Még nincs a csúcson a csapat — állítják sokan. Merre tarthat a fejlődés iránya? — Természetesen, most majd a következő bajnoki szezonban minket akarnak legyőzni azok a csapatok, amelyeket ezúttal megelőztünk. Nehéz lesz megtartani a pozíciót. Két-három évig biztos, hogy együtt marad még ez a mostani társaság, ezalatt kellene valami nagyot nyújtani. Mi lesz a következő hónapok programja? — Decemberben Klagenfurtban játszunk nemzetközi tornán, utána januárban pedig az NSZK-ban túrázunk. Ezek a külföldi szereplések, de itthon is komoly munka vár mindenkire, A bajnokság után természetesen pihenőt kapott a társaság, de azután elkezdtük a kemény alapozást. Ez valamennyi játékosra rá is fért, mert e nélkül reményünk sem lehet arra, hogy esetleg 1981-ben is hasonló mérleggel zárjuk az esztendőt, mint az idén . . . Tíz-tizenkét napon át magaslaton gyakoroltunk, nem volt tré- fado log ... A jövő év elején még az MNK-ban is indulunk, a döntőben pedig újra jó helyezést akarunk szerezni. Szó volt már az utánpótlásról, arról, hogy több olyan fiatal játékos található a zöld- -fehéreknél, akik rövidesen bemutatkozhatnak a felnőttek között is. A szakosztály hogyan áll a fiatalokkal? — Nem hiszem, hogy egy ideig gondjaink lennének! Az ifjúsági első csapatban tizenhatan, a másodikban is ugyan- ennyien jönnek számításba. Ugyanekkor van még négy serdülő együttesünk, s egy előkészítő csoportunk is. A férfi vonalon tehát mintegy kétszáz játékost foglalkoztatunk, tehát panaszra nincs okunk. Egyre nehezebb ugyan, de azért szeretnénk saját erőből megoldani az u tánpó tiás gondjait. A mostani bajnokság befejeztével hány játékos jelentette be távozási szándékát, illetve igazol-e valakit a Ferencváros? — Felnőtt vonalon minden marad a régiben. Senki sem akar elmenni tőlünk, de egyetlen játékost sem szeretnénk igazolni. A gyerek csapatokhoz viszont kerülnek új emberek, akiket a megfigyelőink tehetségesnek ítélnek már most is. Egyszer lehet, hogy a most idekerülő fiatalból lesz a „Szilágyi'. .. G. L. 8
