Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 55. szám
1 és Hévízi Géza a propaganda bizottság tagja helyezte a sírra. Két évvel ezelőtt levelet kaptunk Kirchner Béla sporttársunktól, aki kérte az egyesület vezetőit, hogy Malaky Mihály sírját nyilvánítassuk védetté. Ellenkező esetben ugyanis a Kerepesi úti sírkert kialakítása miatt a sírhelyet megszüntetik. Malaky Mihály az FTC egyik alapítója, majd évtizedeken át kiemelkedő vezetője volt. Érdemei alapján indokoltnak tartottuk, hogy az egyik ősfradista sírja „védett" legyen. A Fővárosi Temetkezési Intézet méltányolta is az FTC kérését, így Malaky Mihály sírja eredeti helyén maradt. Ezúttal még két egykori fradistáról szeretnénk megemlékezni. Az ő sírjuk is a Kerepesi temetőben van. Az egyik Bérén Józsefé, az FTC tragikus körülmények között elhunyt játékosáé. Berán 1905 nyarán önkéntes katonai szolgálatot teljesített és közben hastífuszt kapott, majd napok alatt elhunyt az atléta termetű sportember. Ő volt az FTC első halottja, az ő gyászkeretes képe a fra- disták közül elsőnek jelent meg az újságokban. A családi kripta a Kerepesi temető Salgótarján úti szakaszán van. Ezt koszorúzták meg a hajdani játékostársak, barátok minden évben november elsején. Tóth Potya István a II. világháborúban mártírhalált halt játékosunk sírját is sokszor borítják az emlékezés koszorúi. A stadion falán elhelyezett emléktáblát is majd mindig koszorú díszíti. A legutolsó alkalommal Z. Horváth Gyula Tóth Potya emlékére írt versét is felolvasta a koszorúzás alkalmából. Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy az FTC Baráti Köre sok régi fradista sírjára helyezte el az emlékezés koszorúját... Ezzel a verssel zárjuk emlékezésünket, s úgy gondoljuk, hogy évenként egyszer ily módon is illik nagy halotta- ink emlékének tisztelettel adózni. Nagy Béla AKKOR IS NAP VOLT . . . (Tóth Potya István emlékére) Z. Horváth Gyula verse Akkor is nap volt fagyos, csikorgó rút haláltáncát járta a világ egy pince mélyén csattant a zár s az ajtó dühvei vigyázta hallgatag fiát. Ki volt, ki tudta?! számon nem kérte senki ott jeltelennek lenni volt a jó, az életednek ára volt, ezernyi s mert nem fizettél, eltakart a hó. Ki úgy szeretted hazádat és a házat hol születtél és visszavágytad azt, a szökés csábító ördögét leráztad pedig az út. Te tudtad merre tart. Itt állsz előttem szemedben tiszta fények, tükrét nem törte össze semmi kin. Így csak a másokért élők remélnek s hogy nem vagy többé, szörnyű volt a hír. Emlékszem, '26 víg nyarára utolsó meccs, első edzői gond. Te „nyolc-ház" szülötte zöld—fehér álmok kovácsa csak hazát féltő érzésed volt nagyobb. S ha most az új híd, új kövére lépek mit menteni jöttél Te és társaid, a vastraverzek közt a szél, mint furcsa ének súgja, ha úgy adódna itt lennél, megint. Nem voltál hős, csak jobbat, mást akartál s tettél is érte, úgy ahogy akadt a szenvedőkhöz mindig lehajoltál s a rosszakhoz is volt még jó szavad. így kellett tenned?! jobb lett-e volna másképp' Te válaszolsz hallom, becsület — ember egy lehet, csak egy. S egy rossz ötvözetből készített harangból a legszebb hang is, mindig féirecseng. Akkor is nap volt kékfényű tiszta hajnal már béke bújt a Gellért-hegy mögött most állok a hídon, reám köszönt a nappal, s Te ott vagy látom milliónyi arcban az emléked őrző túlélők között. z új klubház már állt, a régit még nem bontották le, hanem zenés vendéglőként működött egy ideig. Itt játszott zongorán Solymosi Norbert, a híres Slózi fia. Kű Lajos, mivel a klubházban lakott, rendszeresen ott vacsorázott és majd mindig kérte Norbertét, hogy a Fradi induló és az öregfiúk nótája kísérje a vacsorái „szertartást". Természetesen Kű Lajos a honoráriumról sem feledkezett meg — szerintem ő volt Norbert egyik legjobb vendége. Egy alkalommal szintén megszólalt a vacsora közbeni induló, majd az öreg fradisták dala, amit Norbert nagy-nagy átéléssel, majdhogy nem könnyes szemmel énekelt. Távozáskor Kű, szokott hányaveti nagylelkűséggel odaszólt Norbertnak: — Öreg, a főúrnál kifizettem a szokásos italod! — mondta és indulni készült. — Lajos! Ma nem fogadom el kedvességed — ugyanis ma nem neked játszottam. Ma van édesapám halálának az évfordulója, ezért az ő emlékére énekeltem a Fradi dalokat .. . Mondta és könnyeit nyelve gondolt édesapjára, az öreg Slózira. A közelmúltban már Norbert halálhíréről tudósítottak az újságok. Ahogy a gyászhírt olvastam, képzeletemben felcsendültek azok a régi Fradi nóták, amiket ő, ott a régi klubházban oly gyönyörűen játszott. Az öreg Slózi után a fia sem játszik többé ... N. B. 5
