Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 53. szám
A gyúrópad mellől.. — Hogyan lett gyúró? — Mindig rajongtam a futballért! — ? ? ? — Hát akkor kezdem elölről. A Váci Vasutasban fociztam, nagy reményekkel néztem a jövőm elé, azt hittem, egyszer én is „nagy játékos" leszek. Annakidején — főleg vidéki kis csapatnál — azonban nem lehetett megélni csak a futballból, Budapesten a MÁV- nál dolgoztam. Munka, edzés, játék, utazás, — egyszóval sok volt ez együtt, s ráadásul terveim sem akartak megvalósulni. így aztán kereken harminc éve abbahagytam. — Búcsú a futballtól... — Csak a játéktól, mert mint mondtam, mindig rajongtam ezért a sportért. Játékvezető lettem, futballbíró, de valahogy idegennek éreztem magamtól. Hosszabb töprengés után próbálkoztam a gyúrás megtanulásával, persze a vasúti munka mellett. így 1953-ban kisegítő lettem a Sportkórházban, s mivel a gyúrói-tanfolyamot sikerrel fejeztem be, már komoly jövőt jósoltak nekem. Takács József és a „segéd" Bodnár József — Hol kezdte? — A kosárlabdázóknál... — Nem a futballnál? — Hát nem, de büszke vagyok kosárlabda „múltamra"! Az ötvenes évek elején annál a magyar válogatottnál dolgozhattam, amelynek olyan szuper-játékosai voltak mint Gre- minger, Simon, Czinkán és a többiek. Európa-bajnokságot nyertünk! Nem sokkal később viszont átkerültem a labdarúgásba, tehát „hazatértem". Egyrészt Vácott tevékenykedtem, másrészt tíz esztendőn keresztül az ifjúsági válogatottnál, amellyel UEFA tornákat is nyertünk. De jó kis csapataink voltak... — És aztán? — A gyúrók „ranglétráján" nekem is sikerült előbbre jutnom. A BVSC lett az új egyesületem, s éppen öt évvel ezelőtt Juhász József doktor megkérdezte tőlem: eljönnék-e a Fradiba. Eljöttem, szegény Dóka Gyuri barátom helyét vettem át, szomorú, hogy olyan fiatalon halt meg. Nagyszerű ember volt! — így jutott el az Üllői útra. Nem bánta meg? — Megbánni? Soha! — Akkor most maradjunk már a jelennél: milyen a beosztása? — Akárcsak a játékosoké, tehát Novák Dezső edzésprogramjától függ a munkám. Általában naponta két edzés van, aztán előkészületi és hivatalos mérkőzések, ilyenkor lépek én működésbe. Nem könnyű a gyúrás, ha a teljes csapat a padomra fekszik, néhány „dekát" én is leadok, nemcsak a fiúk az edzéseken, vagy a mérkőzéseken. — Kik az úgynevezett „nehéz fiúk? — Persze a kötöttizomza- túak — így például Pusztai Laci — más kezelést kapnak, mint a lazábbak. De azért ahány játékos, annyi féle... Van aki a száraz, más a vizes, olajos vagy púderes gyúrást szereti. Egynek viszont nagyon örülök: a Fradiban nincs igazán kényes játékos. — Milyen szereket alkalmaz? — Ma már nagy a választék, nem úgy mint pár évtizeddel ezelőtt. Akadnak csodaszerek is, legalább is azt mondjuk. — Nincs olyan mérkőzés, hogy ne lenne a játék közben is dolga, számtalanszor tűnik fel táskájával, s ha sérülés, vagy kisebb-nagyobb összekoccanás történik a gyepen, az első aki ott van a zöld-fehér mezesek mellett. Mit őriz a táskájában és mikor mit használ? — Van ott minden: jód, alkohol, — de nem konyak... — olaj, sloan, nicoflex, kötszer, vatta és még sok minden hazai és külföldi szer. Már az első pillanatokban látom, hogy mi szükséges, de sajnos vin olyan eset is, amikor sem az orvos, sem én nem tudunk a pályán segíteni. — Szomorú emlék? — Amikor Nyilasi Tibi a Dynamo Dresden ellen súlyos fejsérülést szenvedett. Csak a mentők segíthettek. — Merre járt a világban? — Sokfelé, az egyik legérdekesebb utunk a délamerikai volt. Nem sok esélyt adtak a megerősített Fradi csapatának, de a fiúk nagyon kitettek magukért, sok elismerést kaptunk. És sok szép vidéket láttunk. — Elmondana egy emlékezetes törtön etet? — Ilyenek is akadtak, s az egyik amikor én voltam a Ferencváros „edzője" ...Dalnoki Jenőt eltiltották a kispadról, csak a tribünön ülhetett, s onnan adta az utasításokat — telefonon. Én vettem a kis- padon, s máris továbbítottam. Ugye ötletes megoldás volt? — Soha nem akart edző lenni? — Minek szidjanak... elég volt a rövid játékvezetői közreműködés. Jobb a gyúrónak. S mivel 58 éves vagyok már, kaptam segítőt is: Bodnár Józseffel kitűnően összedolgozunk. Ha majd nyugdíjba megyek, az izmok nem veszik észre, közös a „stílusunk". — Addig mire készül még? — Jubileumra. Most ősszel lesz a 300. mérkőzésem a Fradi színeiben. Büszke vagyok rá. — És még? — Évtizedek óta szorgalmasan gyűjtöm a váci futball történetét, eredményeit. Ha azt egyszer megtudnánk jelentetni? „...Taki bá' — megkérhetném, hogy ma egy kicsit erősebben gyúrja meg a lábaimat? A fenti kérés vetett véget annak a párbeszédnek, amelynek főszereplője az Üllői úti öltözőben Takács József, labdarúgó szakosztályunk gyúrója volt és kérdezője: Kozák Mihály 11
