Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 53. szám
Viharok, örömök, csa Ha nem is állandóan, de azért visz- szatérően gyakran foglalkozunk kiadványunkban a különböző szakosztályaink életével, eseményeivel és eredményeivel. Ilyenkor az illetékes vezetőknek vagy edzőknek átadjuk a szót, hogy nyilatkozzanak ismertessék véleményüket, gondjaikat-bajaikat, akárcsak örömüket, sikereiket. Legutóbb két, merőben más sportág jól ismert szakvezetőit kértük: szólaljanak meg, mondják el, hányadán állnak az év utolsó hónapjaihoz érkezve. NEMCSAK A VÍZBEN Köztudott, hogy a vízilabda nem a „mimózalelkűek" sportja, a medencékben sok mindent el kell viselni, gyakran a vereségeken túl egy-egy birkózó fogást, vagy ökölvívóknak is becsületére váló egyenest... Az utóbbi időben viszont mind több a medencén kívüli viharos jelenet is, s talán ez a túlfeszítettség járult hozzá, hogy a magyar válogatottak az év nagy eseményein csalódást okoztak. A Fradi szakosztályában sem teltek el események nélkül a hónapok, mindig akadt valami, ami a vezetésnek, vagy az edzőnek okozott fejfájást. Gondolunk itt például dr. Steinmetz János kapus váratlan bejelentésére, hogy abbahagyja a játékot; Sállá Balázs indokolatlan „hátfordítására"; Wiesner Tamásnak az utolsó pillanatokban történt olimpiai mellőzésére és még sorolhatnánk tovább. Ezek után érthető, hogy dr. Mayer Mihály edzőnek mind többször kellett idegcsillapítót vásárolnia, s csak nagy erőfeszítések árán tudott gárdájával versenyben maradni. — Szó ami szó, nyugodtabb évet is átéltem már, — mondta, amikor a bajnokság őszi szezonja közben beszélgettünk. — Először talán akkor került a szakosztályunk nehéz helyzetbe, amikor Goór István edző-kollégám Tatabányára szerződött, s hamarjában nem is találtunk megfelelő utódot. Az utánpótlással rendkívül nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel dolgozó edző „átigazolása" meglátszott az alsóbb korosztályú csapatok eredményein, a serdülők és ifik például a nekik szokatlan ötödik helyen kötöttek ki. Petik Gyula edzőnek ugyan köszönettel tartozunk, hogy a nehéz időszakban átmeneti segítséget nyújtott, de mindez kevés volt. Akárcsak én egyedül, több feladat ellátására. Az idő azonban nagyon sürgetett és sürget, mert szinte állandóan új és új fiatalok jelentkeznek nálunk, tehát nem akarjuk bezárni előttük a kapuinkat. Örülök, hogy sokszoros válogatottunk, s csapatunk nagy erőssége, Wiesner Tamás vállalta a segítést. A gyerekek igencsak felnéznek rá, többen mondták is: úgy szeretnének majd játszani, ahogy tőié látják a mérkőzéseken. Mayer Mihálynak kell is a segítő, nem is egy, hiszen a vízilabda iránt mindig megkülönböztetett a figyelem, igénylik a jó eredményeket. A „mester" például már alaposan elemezte a moszkvai olimpiai és a sittardi junior Európa- bajnoki szereplést, az egyaránt bronzérmeket. Véleményének több fórumon is hangot adott, előttünk sem titkolta: — Sajnos az évek folyamán elavult a magyar vízilabda játék, nem tudtunk lépést tartani több külföldi vetélytársunk- kal, — mondta. — Csapataink, játékosaink lelassultak, előtérbe került az „ál- ló-vizilabda", ugyanekkor más országokban a gyorsaság, a mozgás, a sok úszás lett a fő tényező. A Fradi edzésein már változtattunk az eddigi módszereken, s fokozatosan felkészülünk arra is, hogy a jövő évtől az eddigi 4x5 helyett 4x7 perc lesz a mérkőzések játékideje. Ehhez jó kondíció és legalább 15 egyforma képességű játékos kell. Előbbi megszerzésére máris sokat tettünk, ami pedig a Fradisták a dobogón Balról: Patik (Ganz), Zaka (FTC), Morcz (FT C) £s Schillerwein vezetőedző játékosállományt illeti: nem lesz gondunk. Bízunk a fiatalok előbbrelépésé- ben! Ebben pedig irigyelhető vízilabdázóink edzője, mert idén például a tanítványai közül Udvardi István ott volt az olimpián, s Varga Jánossal együtt a junior EB-n, Pálinkás Tamás és Molnár Róbert — az egykori sokszoros válogatott vizilabdázó-hátvéd fia — pedig a bulgáriai Ifjúság Barátság Versenyen. i FELEMÁS KÉP Schillerwein István a kerékpáros szakosztály vezető-edzője már-már teleírta az 1980-as naplóját, amikor megkértük: ismertesse az év mérlegét. S mivel az utolsó hónapokra már alig maradt kerekes-esemény, ennek nem volt semmi akadálya. — Talán furcsának tűnik, hogy mindjárt a „közepébe vágok" és azzal kezdem: nagyon sajnálom a 4000 méteres üldöző-csapatverseny elvesztését, — kezd6
