Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 52. szám

Fradi öregfiúk — 1976.

Balról: Jánya, Frigyesi, Berendi, Vitéz, Cserfai, dr. Perner, Glatz, Ko- rócz. Lengyel, Vájná, Kele, Iglódi, Kende, Lendvai, Skoumál, Strouhár. A képről hiányzik: Som, Baják és Elek.

később lettem az első csapat tagja, egészen 1965-ig játszottam mint beállós.

Cs: — Öregebb fradista vagyok, 1954-ben igazoltak le a kézilabdázók, hét évig töltöttem be az egyik átlövő szerepét. Közben két évig játszottam együtt Tamás barátommal.

Hogyan alakult a további pályafutásuk?

V: — Négy esztendeig Gödöllőn voltam, mint játékosedző: az 1968-as megalakulás óta rendszeresen szerepelek a Fradi öregfiúk csapatában. A „civil életben": az Élelmezésipari Tervező Vállalatnál dolgoztam, onnan hívtak át 1978-ban a Ferencvároshoz.

Cs: — Én a munkám mellett elsősorban az edzői hivatást választottam. Ilyen szerepben dolgoztam sokáig kluboknál, sőt jelenleg is Budapest ifjúsági leányválogatottjának vagyok az edzője. Öt éve irányítom a csapatot, amelyre büszke vagyok, mert például kétszer megnyertük a szocialista országok fővárosainak a tornáját. A jelenlegi munkakörömet ez év elején vettem át a Ferencvárosban.

Mi a közvetlen munkájuk és milyennek látják feladatukat?

V: — A Népliget igen fontos centruma a klubnak, a létesítmények egész sora készült már el, vagy épül a tervek szerint. Három-három labdarúgó és kézilabda pálya, a tornacsarnok, az atlétikai létesítmény szolgálja többek között a sportok céljait; építés alatt van egy korszerű uszoda, kézilabda terem, 130 méteres futófolyosó, 40 fős edzőtábor, hogy a legfontosabbakat említsem. Sok a munka, örömmel végzem, mert a sportban dolgozhatok, segíthetem a ferencvárosi fiatalokat. Akad nap, hogy öt-hatszázan is megfordulnak a népligeti pályákon, s ez a tábor mind szélesebb is lesz.

Cs: — Egy olyan nagy komplexum fenntartása, mint az Üllői úti, sok gondoskodást igényel, szakértők egész seregét tartja készenlétben. A legkisebb hibákra is azonnal reagálnunk kell, hiszen nem lehet fennakadás az üzemeltetésben. Ezen túl pedig a „régi fellegvár" körül sem szűnt meg a terjeszkedés, mindig akad tennivaló. A munkahelyem a második otthonom, boldog vagyok, ha egy-egy fontosabb feladatot jól megoldunk, segítjük a zökkenőmentes sportolást, s a közönség igényeit is kielégíthetjük.

Amiről eddig nyilatkoztak, az elsősorban a sportolók lehetőségeiről szólt. Kérjük: beszéljenek most a saját sportolásukról is!

V: — Erről mindig szívesen, mert ilyenkor, akárcsak a pályán játék közben, kicsit megfiatalodunk ... A Fradi kézilabda öregfiúk csapata talán a legjobban összetartó^ zónák érzi magát a régi sportolók között. Az országban elsőnek, 1968-ban mi hoztunk létre ebben a sportágban öregfiúk csapatot, s kezdeményezésünk hamar követésre talált. Rendszeresen játszunk, a teremben és szabadtéren is bajnoki pontokért küzdünk, ha nem is olyan frissen mint régen, de a sportág iránt rajongásunk változatlan.

Cs: — Idén igazán jó sorozatunk van, egész tavasszal veretlenek maradtunk, s legyőztük a bajnok, nálunk fiatalabb játékosokból álló Vasast is. Mindig nagy csatákat vívunk, s a 2 X 20 perces mérkőzések az egykori fiatal-éveket idézik fel. Mi Fradisták dobogós helyezésnél rosszabbat még soha nem értünk el, s remélem hamarosan újabb sikereket ünnepelhetünk. Mostanában már ritkábban játszom, mert egy korábbi derékbántalmam gyakran visszatér. . .----I

M

aradjunk a kézilabdánál: milyennek látják a ferencvárosi utánpótlást, a jövőt?

V: — Én előnyösebb helyzetben vagyok mint Tibor barátom, mert a Népligetben nap mint nap láthatom a gyerekeket, a serdülőket, az ifiket és a többieket. Állítom: hosszú ideje nem volt olyan értékes, jó, tehetséges az utánpótlásunk, mint most.

Cs: — Ezt mint válogató magam is állíthatom, nem véletlen, hogy a budapesti ifjúsági válogatottban több fradista lány helyet kapott. Érdemes megjegyezni például Kovács Éva, Fiedler Erika vagy Pintér Ildikó nevét. Roppant ügyes játékosok, ügy érezm, nem kell a klub vezetésének aggódnia, ha felmerül az utánpótlás kérdése. S a fiúknál is kedvező a helyzet. De szép volna, ha egy-két éven belül a felnőtt csapat — több mint húsz esztendő után — újból magyar bajnokságot nyerne!

Kalandozzunk el egy kicsit a „mesék világába". Ha azt kérdezné egy „tündér": mi az a három kívánság, amit szeretnének beteljesülve látni, mit mondanának?

V: — Hát . . . Minél hamarabb bajnokságot nyerni a kézilabdában; résztvenni az FTC százéves jubileumán, ami 1999-ben lesz; s majdan a Fradiból nyugdíjba menni.

Cs: — Én is remélek ferencvárosi kézilabda-bajnokságot; legyenek elsők a labdarúgók, hiszen az ő jó szereplésük fontos, meghatározó az egyesület életében; s nem utolsó sorban, játsszon sokáig együtt az öregfiúk csapata, maradjanak együtt a régi harcosok, jóbarátok.

„Egyikük más, megtisztelő feladatot is ellát ..." — írtuk a bevezetőben. Igen: Vitéz Tamás, a klub két évtizeddel ezelőtti KISZ titkára, az év eleje óta a tagság bizalmából a párttitkár. Ezt a fontos beosztását ugyanolyan pontosan, felelősségteljesen, céltudatosan látja el, mint amilyennek őt a pályáról, a munkahelyéről ismerik. Csak ha lehet, még szerényebben.

Kozák Mihály

7