Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 109. szám

zilabdázónk igazolt át az elmúlt másfél évben vidéki klubokhoz. Ezek igen érzékeny veszteségek a számunkra, de előbb-utóbb ki tudjuk heverni a vérveszteséget. A bajok ellenére mind a két csapat a bajnoki tabella első felében van, de ez nem kielégítő a Ferencváros számára. Nekünk ebben a sportágban is szép hagyományaink vannak, csak ezekhez mérhetjük a jelenlegi eredményeinket is. Az utánpótlás nevelés a fiúknál és a lányoknál is nagyszerű, így egészen biztos, hogy hamarosan sok örömünk lesz kézilabdázóinkban is.

— Labdarúgás? Mi a helyzet a legnépszerűbb sportágnál?

— Nagyon nehéz most véleményt mondani, mert már december, január hónapok is úgy teltek el, hogy sokan elkongatták a vészharangot a csapat felett. Szerencsére a társaság talpra- állt, összeszedte magát és ma még az is lehet, hogy bajnokságot nyer a szurkolók nagy örömére. Ha dobogón leszünk én már azt is sikernek könyvelem el, ám titkolt vágyam, elsők legyünk és szívből remélem az újabb diadalt. Most nagy gond számunkra Pölöskei sérülése és az, hogy több labdarúgónk is külföldre akar szerződni.

— Névszerint kik?

— Ebedli és Szokolai valamint Nyilasi is. Az ő pótlásuk komoly feladat lesz. Keressük azokat a fiatal játékosokat akik pótolhatják ezeket a kiváló labdarúgókat. Több élvonalbeli játékossal is tárgyaltunk, de egyenlőre az még legyen titok, hogy névszerint kikről van szó.

— Ha más szakosztályoknál bizonyos anyagi gondok vannak, akkor itt sem könnyű a helyzet.

— Az a szándékunk, hogy kérjük az OTSH-t, hogy az eladott játékosokért befolyt összegekből egy bizonyos részt játékosvásárlásra fordíthassunk. Ez lenne a legbecsületesebb megoldás, a legjárhatóbb út. Nekünk ugyanis a következő szezonban is ki kell elégítenünk a szurkolók igényeit: a Ferencváros, Ferencváros marad... Három ilyen klasszist nem lehet e- gyik-napról a másikra pótolni, de nekünk arra sincs lehetőségünk, hogy „fekete" pénzeken játékosokat vegyünk. A mi vezetésünk megpróbál a lehető legtisztességesebb módszerekkel dolgozni. Ehhez persze támogatás is kell...

— Teke?

— Most fejeződött be a bajnokság, női csapatunk bajnok lett, férfi együttesünk második. Az egyik legszolidabb, legrendesebb társaság: Csányi Béla egyéni és páros világbajnok. gyakorlatilag csak büszkék lehetünk erre a szakosztályra.

— Torna?

— Nagy vérveszteséget okozott Magyar Zoltán kiválása. Minden világversenyen biztos pont volt az országnak is, biztos pont volt a Fradinak a magyar bajnokságokon. Magyar Zoltán kiválása nagy veszteség, s változtatásra kényszerített minket. Most rendelkezünk 6—8 olyan serdülő és ifjúsági tornásszal, akik pillanatnyilag már az országban a legjobbak. Ennek nyomán elképzelhető, hogy egy nagyon értékes felnőtt gárda fejlődik ki belőlük. Még a nevelés dolgában is nyugodt vagyok, mert edzőjük, Vígh László hallatlanul komolyan foglalkozik velük, nagyon sokat törődik a srácokkal emberileg is. Női tornászaink nem nagyon remekelnek: szorgalmasan dolgoznak, de nem hoznak eredményeket, itt valamit tenni kell a jövő érdekében.

— Úszás, vízilabda?

— Nagy erőfeszítéseket teszünk, elsősorban a vízilabda szakágban! A közelmúltban már olyan csapatot vett át dr. Mayer Mihálytól a következő edző, amelyik nagyon mélyponton volt. Erről a pontról persze nehéz elmozdulni, főleg akkor, amikor az egész sportág bajban van. Bizonyítja ezt a legutóbbi Világ Kupán elért gyenge helyezése is a válogatottnak. Talán ez az egyik legpénzéhe- sebb sportágunk, ahol a versenyzők igen anyagiassá váltak az elmúlt egy évtizedben. Ez nemcsak Fradi betegség, a többi egyesületnél is így van és jellemző ez az egész magyar vízilabdára. Ennek a veszélye abban van, hogy a romlatlan fiatalok is ilyen légkörben nőnek fel. Az igazi veszély mégis az, hogy az ilyen szemléletű sportoló nem tud igazán feloldottan játszani, számára nem a vízilabda az első . ..

— Mi lesz az új uszodával?

— Az év végén elkészül és az ösz- szes budapesti uszoda közül ez lesz a legkorszerűbb munkacsarnok. Bár közönség befogadására nem alkalmas, de viszont a medencéje 50 m-es lesz 8 pályával, tehát maximálisan szolgálja a versenysport igényét. Elsősorban a környező kerületek fiataljaiból kívánjuk megalapozni szakosztályunkat. Olyan toborzókat akarunk rendezni, ahol tömegeket tudunk megmozgatni. Úgy érzem az uszoda belépésével a jelenlegi mélypontról elmozdul az úszó és vízilabda részlegünk. Remélem, hogy a következő olimpián ebben a sportágban is ott lesznek a Ferencvárosi sportolók.

— Tehát egészében véve optimista?

— Igen, mert szerintem e nélkül nem lehet sportvezetőnek lenni.

— Köszönöm a beszélgetést.

Gy. A.

SAJTÓFIGYELŐ

Zsolt Róbert:

Sportolók, sporterkölcsök (Részlet a könyvből)

Egy a lényeg: a siker. Az 1965. évi Ferencváros pedig kivívta a sikert. Megnyerte egy góllal (1:0) a budapesti visszavágót a Manchester United ellen, aztán az angolok elleni harmadik mérkőzést is (2:1), majd különösebb zúgolódás nélkül vállalták a játékosok, hogy a Juventus elleni döntőnek ne legyen budapesti visszavágója: dőljön el egyetlen meccsen az elsőség sorsa, a Juventus otthonában, Torinóban. Mert így nagy pénzhez jut a klub, osztozik a Juventusszal a mérkőzés bevételén. Ha két meccs van, Torino is Budapest is a saját közönségétől bevett pénzzel gazdálkodik és köztudomású, hogy a Népstadionban nem dollárral fizetnek a jegyekért. Torino viszont dollárral számol el. A Ferencváros elnyerte a VVK-t, 1:0-ra legyőzve a Juventust.

A magyar klubcsapatok közül rajta kívül más sem előtte, sem utána nem lett első a nagy európai klubtornákon, s egyhamar nem is lesz. A játékosok várták, hogy megkapják azt a prémiumot, amit dr. Éry József ígért nekik. A szakosztályvezető rendelkezett a szövetség és a sporthivatal előzetes engedélyével, hogy a hivatalosan megszabott összeget fejenként 500 Forinttal megemelheti, ha a csapat elnyeri a VVK-t. Biztosan nem hitték, hogy ez sikerül, azért mentek bele könnyen az alkuba. Aztán az FTC győzött, de a vezetés nem kapta meg az engedélyt az ígért jutalom kifizetésére. Hangsúlyozom, 500 forintos különbségről volt szó, de akkor 1965-ben a labdarúgók premizálásában még egy ilyen összegnek is jelentősége volt. Ery József le is mondott a szakosztályvezetésről, mert nem tudta megtartani szavát.

Azóta nem volt vita arról, hogy a magyar kupagyőztesnek kifizessék-e az ígért prémiumot. Mert nem volt kupagyőzelmünk.

Pár évvel később pontosan meg is határozták, mekkora összeg jár a kupasikerért. Nem 500 forinttal nagyobb, mint amennyit az FTC nem kapott meg. A BEK-ben összesen 90 000, a KEK-ben és az EVK-ban (ez volt a VVK akkori utódja) 60 000 forint fizethető ki fejenként. Ezt a döntést 1970-ben hozták, de egyetlen csapat miatt sem kellett ilyen mélyre nyúlni a kasszába, ígérhették volna nyugodtan akár az összeg tízszeresét is. . .

5