Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 37. szám

LABDA' RÚGÁS március 1. Üllői út: FTC—Dunaújváros NB I és FTC—Dunaújváros NB I tartalék március 8. Tatabánya: TSC-FTC NB I és NB I tartalék március 9. Népliget: FTC—U. Dózsa ifjúsági és serdülő március 15. Üllői út: FTC-STC NB I és FTC-STC NB I tartalék március 16. Népliget: FTC—Csepel ifjúsági és serdülő Több nap, mint kolbász Az új Nemzeti Bajnokság küszöbén néhány lelki taná­csot szeretnék adni mind­azoknak, akik e nemes küz­delmekben bármiképpen is érdekeltek. Alapvető igazság, hogy az NB lefolyása csak­nem teljes egy esztendő. Az utolsó mérkőzések lejátszá­sával végződik, nem előbb és nem utóbb. Helyes volna te­hát ezidén szépen, beosztani az erőnket, a nyilatkozatokat, fenekedéseket és minden egyebet tíz hónapra; éppen mert több nap mint kolbász, több hét mint rangadó és több mérkőzés, mint győze­lem. Az NB-ben 14 csapat sze­repel. Az egyes csapatok veze­tőségei szánjanak magukba s már most szegezzék le a kö­vetkező matematikai formu­lát: 14 csapat közül egyszerre legfeljebb 5 lehet bajnok. Ne kapjunk minden héten dührohamot, ha bajnoki esé­lyeink csökkentek, mert a bajnokság fogalma egy és oszthatatlan. A hetedik hely valóságos paradicsom, ha a tizenegyedik helyhez és a po­kol, ha az első helyhez ha­sonlítjuk. Az élet rövid a bajnokság hosszú. Ne törjünk pálcát egy játékos felett, ha az első két mérkőzésen rosszul játszik. Fog Ő még rosszabbul is ját­szani, s akkor ráérünk pálcát törni fölötte. Vagy rajta. A klubfanatizmusnak is vannak határai. Ha egy piros almára ráfogom, hogy kék: az klubfanatizmus. Ez rend­ben van. De ne tartsuk őrült, hazug, csaló akasztófavirág­nak azt, aki ragaszkodik hoz­zá, hogy az az alma pedig tényleg piros. Kössünk megállapodást a közönséggel is. Mától kezdve egy hónapig próbáljunk min­dent arra bízni, aki a dolgára hivatott. Válogasson a szövet­ségi kapitány, játszón a játé­kos, ítéljen a játékvezető. A néző pedig nézzen. Csak nézzen! Csinálja mindenki azt amihez ért; the right man on the right place — mint az angol mondja. S ez magyarul azt jelenti, hogy Polgár épp­olyan rossz játékvezető lenne, mint amilyen rossz középcsa­tár az az úr, aki az állóhelyről folyton Sárosi Gyurit tanít- gatja. Tiszteljük, becsüljük, szeressük egymást uraim; ne csak amikor a fehérasztalnál egymás nyakában sírunk, ha­nem a mérkőzés hevében is. A mérkőzés azért mérkőzés, hogy heve legyen, de az em­ber azért ember, hogy ne csak önmagát értse meg, hanem embertársait is. Bármilyen nehéz is őket néha megérteni... (Aszlányi Károly írása — 1937-ből .. .) FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Harót János Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos Készült: az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József _______1800221________ M ióta érvényes a szabad­rúgásból élért gól? A FIFA 1924. júniusi pá­rizsi ülésén több szabálymó­dosítás történt. A szabályok kimondták, hogy a bíró csak súlyos sérülés esetén szakít­hatja félbe a játékot, továbbá a játékosnak joga van ahhoz, hogy megkérdezze a bírót döntésének indokairól. A bí­róval való vitatkozást azon­ban továbbra is tiltották. A legfontosabb szabály- változás, amit egyhangúlag el­fogadtak: ezentúl szögletrú­gásból érintés nélkül is lehet gólt rúgni. Kicsit későn hoz­ták az új szabályt, mert ha egy hónappal előbb életbelép, érvényes lett volna az a szög­letből elért, érintésnélküli ma­gyar gól, amit játékosaink a párizsi olimpián az egyiptomi kapuba rúgtak. „Amikor az új szabály életbe lépett az FTC Tóth Potyája jutott az eszünkbe. Az ő kornerei utolérhetetle­nek voltak annak idején. Jobbról a ballal, balról a jobb lábbal csavarta a labdát halál- biztosan a kapura, s ha valaki érinteni tudta, kész volt a gól. De az érintés nehéz dolog volt. A kapus a tumultusban inkább arra ügyelt, hogy ne érintse a labdát, semhogy fog­ta volna. Ez a passzív védeke­zés nem volt könnyű ugyan, mégis alapjában véve nagyon egyszerű volt. Most meg kell tanulni szélsőinknek a régi. Potya-szerű csavarást, ami ha sikerül, ezentúl valóban fél gólt jelent. Bizonyos, hogy a Potya iskola hamarosan tért hódít a szélsők körében!" (NS. 1924. szeptember 6.) Mivel Tóth Potya hama­rosan edzőnk lett, egyáltalán nem csoda, hogy Kohut Vili szögletrúgásaitól a kapusok egyre inkább tartottak . . . 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom