Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 106. szám
Válaszol-e a Az FTC címére naponta érkeznek az ország minden részéből a szurkolók levelei különféle megállapításokkal, javaslatokkal. E levelek hangvétele - elsősorban a labdarúgó csapat szereplésének függvényében — a„FIUK" egekig magasztalásától az olykor nyomdafestéket nem tűrő kritikáig széles skálán mozog. Természetesen továbbra is örömmel fogadjuk szurkolóink leveleit, mert többségükből a Clubunk iránti szeretet, az őszinte érdeklődés szavai csendülnek ki. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy csak ezen a módon a Ferencváros apparátusa nem juthat igazán értékes, teljesebb érvényű információkhoz a klub-szurkolói kapcsolatot illetően. Pedig a visszacsatolásra ezen a területen nagy szükség van: ismeretekkel kell rendelkeznünk azokról a szimpatizánsainkról, legfontosabb adataikról, szokásaikról, munkánkról — főként propaganda — alkotta véleményéről, akiknek szolgáltatásainkat nyújtjuk. Utóbbi felismerés jegyében bízta meg az FTC Tájékoztatási és propaganda bizottsága e sorok íróját egy kérdőíves felmérés lebonyolításával. A felmérést — mint bizonyára sokan emlékeznek rá az elmúlt őszi FTC—Vasas rangadón végeztük el. Műsorlapjainkban elhelyezve és szórólapok formájában mintegy 4 ezer kérdőívet osztottunk ki az 5—3-as győzelmünkkel végződött találkozóra kilátogató szurkolóinknak. A felmérő lapok körülbelül 10 %-a érkezett vissza postán a címünkre, ez nagyjából megfelel az ilyen jellegű akciók átlagos visszaérkezési arányának. Örvendetes, hogy a válaszolók kétharmada élt a kérdőív „nyílt" kérdés adta lehetőséggel, sok ötletet, javaslatot írtak be ide szurkolóink, sőt néhányan még külön levelet is mellékeltek. Minthogy a válaszok beérkezési határidejének letelte után több mint tízezer adatot kellett feldolgoznunk, segítségül hívtuk az OKISZ Számító- központjának munkatársait is. A számítógépes adatfeldolgozás sok hasznos információval szolgált propaganda bizottságunk számára. Itt természetesen nem vállalkozhatunk — hely hiányában — a sokoldalas összeállítás bemutatására, mindössze egy játékot ajánlunk olvasóinknak: A kérdőív 22 kérdésére adott válaszok ösz- szegézésénél „megkérdeztük" a számítógépet, milyen is az az „átlag" Fradi szurkoló? Nos, 33 éves férfi, szellemi foglalkozású. Minden hazai mérkőzésünkre kijár, baráti társaságban. Budapesti illetőségű, s a XI. kerületből érkezik — tömegközlekedési eszközzel. Mérkőzéseink árát megfelelőnek, reálisnak tartja, jónak ítéli a jegyvásárlási lehetőséget, s az Üllői úti Stadion megközelítését, elhagyását. A stadion tisztaságát, vendéglátóipari ellátottságát illetően már nem ilyen kedvező a véleménye, ezeket csak „megfelelőre" ítéli. A szurkolói tájékoztatásról, kiadványaink, műsorlapjaink színvonaláról viszont igen jó a véleménye. Inkább egész, mint fél bajnoki idényre szóló bérletet vásárolna, s hazai mérkőzéseink időpontja szombat délután a legkedvezőbb számára. A Ferencváros létesítményeiben biztosított szabadidős sportolási lehetőségekkel csak néha élne. Egyesületünk szakosztályai, sportágai közül messze a labdarúgást kedveli leginkább, ezután a kézilabda, jégkorong, vízilabda, birkózás következik. Ha valamilyen formában, valahol szóbakerül a sport, mindig vállalja az FTC színeit, függetlenül a pillanatnyi eredményektől. Ez érthető is, mert erősen kötődik az egyesülethez, hisz legkedvesebb szabadidős tevékenysége is a labdarúgó mérkőzésekre járás. S végül nézzük — saját megítélése szerint — milyen magatartást tanúsít szurkolónk a mérkőzéseinken? Gyakran megvitatja a játék folyását a körülötte ülőkkel, s esetenként részt vesz a kollektív buzdításban is. Játékosainkkal szemben türelmes, elnézi ha hibáznak, gyengébben sikerült mérkőzések után sem keres bűnbakokat. Ha éppen jobb volt a vendégcsapat, szurkolónk — inkább csak önmagában — elismeri ezt, a játékvezetőkkel szemben azonban könyörtelen: tévedéseire nem ad bűnbocsánatot. A környezetében a nézőtéren tapasztalt sportszerűtlenségeket elítéli ugyan, de inkább passzív szemlélődő marad, mintsem intézkedne. Szurkolónk tagadja, hogy a mécsesek vége előtt hazaindulna, mint mondani szokták porszívózni, mindig megvárja a hármas sípszót. Ha egy hazai találkozó netán balul végződne, szurkolónk — bevallása szerint — hamar megbocsájt a játékosoknak és a következő bajnokin már újra ott ül a lelátón ... Magyar Zoltán S
