Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 44. szám

Még foghíjas’ a szakosztály

Kóczán Mór személyében atléta nyerte az FTC első olimpiai érmét. A század- forduló éveiben megalakult szakosztály tagja az 1912-es nyári játékokon a gerelyhajításban 3. lett, s ezzel nevét több „történelemkönyvbe" is beírta. Később a sportágban gyakran szerepeltek a ferencvárosi versenyzők nevei, egyes időszakokban jelentős helyük volt a hazai viadalokon, bajnokságokon. Aztán következett egy olyan korszak, amikor háttérbe szorultak a zöld-fehér atléták, az egyesület szakosztálya nem tudott lépést tartani a nagy versengésben. A klub vezetése azonban felismerte, hogy a „sportok királynőjének" illik megfelelő rangot adni, megtörténtek az intézkedések a fejlesztésre, az újbóli felemelkedésre.

Jelenleg mintegy 300 az atlétikai szakosztály tagjainak a száma — beleértve a sportiskolásokat is, — közülük 50 a felnőtt versenyző. A nemek közti megoszlás érdekes képet mutat, mert amíg a felnőtteknél 3 : 1 az arány a férfiak javára, a fiatalok, a sportiskolások körében a lányok vannak többségben. A népes sportolói gárdával 12 edző foglalkozik, közülük öt főfoglalkozásban. S talán egyedüli az egyesületek között, hogy a tizenkét edzőből három nő. (Máshol többnyire csak férfi szakembereket foglalkoztatnak.)

A vezető edző Karádi Péter, az ötvenes évek ismert magyar atlétája. S bár az idősebbek még jól emlékeznek rá, a fiatalok érdekében nem árt bemutatnunk azt a szakembert, akitől nagyon sokat vár a Ferencváros vezetése is. Beszélgetésünk alkalmával először arra kértük, hogy röviden vázolja versenyzői, majd edzői pályafutásának történetét.

— Az atlétikát mindig nagyon szerettem, már gyerekkoromban is csodáltam a futókat, ugrókat, dobókat, s ezért nem lehetett meglepetés, hogy amikor sportágat választottam, emellett döntöttem, — hallottuk az 54 éves vezető edzőtől. — A 400 méter volt a legkedveltebb számom, ebben lettem tizenkétszeres válogatott, ott voltam az 1952- ben rendezett Helsinki olimpián, s 1954-ben a berni Európa-bajnokságon, amikor atlétikánk olyan fényesen szerepelt, mint azóta egyszer sem. Az erf6

zői pályát 1957-ben kezdtem járni egykori klubomban, az MTK-ban próbáltam átadni tapasztalataimat, aztán szövetségi edző lettem, utána újból az MTK és végül a Vörös Október Sport Egyesület fiataljait irányítottam. Innen „igazoltak át" 1977 júniusában a Ferencvároshoz, amellyel már akkor is szoros kapcsolatunk volt. Akár úgy is mondhatnám, mi voltunk a Fradi atlétikai szakosztályának az egyik bázisa. A kapcsolat ma is fennáll, hiszen például a Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke, Dóra Béla a szakosztályunk elnöke.

Karádi Péter nagy tervekkel érkezett az Üllői útra, s amint mondta: akadt is tennivaló bőven. Munkájához megfelelő segítséget, támogatást kapott, s ha nem is gyorsan, de kezdtek megmutatkozni az eredmények. Mind erősebb edzői gárda alakult ki körülötte, így a Majer- csik-házaspár, Széles Lajos és Dózsa György tavalyi szerződtetése ugyancsak sokat jelentett. Nem véletlen, hogy az egyesület múlt évi értékelésében elismerték a szakosztály fejlődését, eddigi eredményeit.- Kétségtelenül fejlődtünk, de véleményem szerint egyelőre csak önmagunkhoz képest, - folytatta, s megállapításából érződött, hogy még korántsem elégedett a munkájukkal. — Azóta, hogy 1977-ben A-kategóriás lett a szakosztály, sok minden történt Stabilizálódott a sportolói létszámunk, az edzői gárdánk, s mind jobban kialakulóban van a népligeti központunk. Igaz, a pályánk még messze van a késztől, de a fejlesztés igyekezete is doppingoló hatással van valamennyiünkre. Épül a korszerűbb öltöző, a futófolyósó, az erősítő terem, s aztán külön dobó-pályát is kapunk, hogy ne zavarják egymást a különböző szakágak. Célunk ugyanis, hogy necsak a futók, ugrók vagy dobók képviseljék a Ferencvárost, hanem mind a három „műfajban", minél több sportolóval tudjuk hallatni a hangunkat Ehhez persze idő kell, de a feltételek segíthetik az előbbre lépést

A múlt esztendőben több bajnoki címet is szereztek Karádi Péter reménységei. így az 1500 méteres síkfutásban Hrenek János, tízezren, Golács Miklós, a női súlylökésben Armuth Edit és a

4 X 1500 méteres férfi síkfutó váltó is aranyérmes lett. Néhány utánpótlás és serdülő bajnokság is sorakozik még a fenti eredmények mellé. Összesen 97 olimpiai pontot szereztek, ami ugyan elmaradt a tervezettől, de az egyesület vezetése mégis elismerte, mert előre nem látott okok miatt maradtak el a hiányzók. így betegség, sérülés és katonai bevonulás akadályozta, hogy jóval 100 fö lé eme I kedje nek.

És hogyan kezdték az 1980-as esztendőt, valamint mik a további elképzelések? — kérdeztük.

— Az idei rajt sajnos nem a legfényesebben sikerült, a mezei futásban- hasonlóan 1979-hez — elmaradtak a teljesítményeink. Szinte rejtélyes, hogy miért? A férfi csapatunk ugyan a hosz- szabb távon harmadik lett, Golács Miklós egyéniben a hatodik, női csapatunk az ötödik, s a rövidebb férfi távon Ötvös Imre a hatodik, de ez kevés. Reméljük a rövidesen meginduló intenzív szabadtéri szezonban sikerül majd kárpótolnunk magunkat.

A vezető edző szerint továbbra is a közép- és hosszútávfutás a súlypontja a szakosztálynak, de általános javulást feltétlenül várnak. Nem számíthatnak viszont ebben az évben Armuth Editre, szülés miatt. Bizonyíthat a dobók között Zeitler Kálmán (70 méteres kalapácsvető eredményben bíznak az irányítói), a fiatalok között Bozsik Éva, Rostás Mónika és Deák Nagy Imre okozhat kellemes meglepetést. Ismerve pedig a fiatalokat, elképzelhető, hogy valamelyikük „robbanásszerűen" tör majd be a legjobbak közé, helytáll a versenyeken.

— Amikor átvettem a szakosztályban a vezető edzői megbízatást, felmértem helyzetünket, s mindjárt azt tapasztaltam, hogy négy évjárat nagyon hiányzik, — mondta befejezésül Karádi Péter.

— Ez akkor a 12—16 esztendősök korosztálya volt, s a hiány minden igyekezetünk ellenére tovább kísért bennünket Ezért gyenge most például az ifjúsági gárdánk. A „feltöltési" ugyan megkezdtük, de a pótlás mindig komoly nehézséget okoz. Véleményem szerint három-négy esztendő kell ahhoz, hogy ne legyen „foghíjas' a szakosztályunk, s akkor még bátrabban tervezhetünk, még több jó eredménnyel járulhatunk hozzá egyesületünk tekintélyének a növeléséhez.

Karádi Péter lényegében a Hungária kőrútról (MTK-pályáról) jött az Üllői útra, hiszen a kék—fehéreknél töltött nagyon sok évet. Munkája, eredményei és célkitűzései viszont olyan benyomást keltenek, mintha mindig fradista lett volna. Igaz, a két nagymúltú klub fellegvára nincs is messze egymástól...

Kozák Mihály