Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 103. szám
EGY CSAPATBAN Hofival Sokszor elég egy cikkötlethez már az is, ha a szerkesztő régi újságokban lapozgat. Esetünkben is ez történt. A lapozgatást követően pedig telefonált: „Itt olvasom egy régi Népsportban, hogy te Hofi Gézával jártál egy osztályban. Nosza akkor kanyaríts mindebből egy kis anyagot, legyen benne, hogy milyen srác volt a jeles művészünk, mit sportolt, szerette-e a focit meg ilyesmik . . Nos a szerkesztő kérése parancs, s ha „történelmet" kell írni az embernek, hát azt ír. Nekem annakidején megadatott az a nagy szerencse, hogy Gézával több éven keresztül egy csapatban futballozhattam. Egy osztálycsapatban. Mindehhez természetesen az is szükségeltetett, hogy a sors szeszélye folytán egy osztályba kerültünk, mi több egymás mellett ültünk a pad- ban. Ezért mindig is áldottam Fortuna asszonyt, de különösen akkor, amikor egy-egy forró légkörű összecsapást követően elnéztem a levonuló ellenfeleket. Bizony sokan sántikál- tak ott bőr nélküli térddel s legtöbben azért, mert mélyen alábecsülték padtársam s barátom határozottságát, szerelési készségét. Azt hitték ha csinálnak egy testeseit s elgurítják Géza mellett a lasztit, akkor túl vannak a nehezén s már rohanhatnak a kapu felé. Az ilyen hebehurgya legények aztán ugyancsak bánták a dolgot. Hofi ugyanis már abban az időben alaposan megelőzte korát, legalábbis ami a kemény, harcos, férfias játékot illeti. Amerre járt, ott repkedtek a támadók, mert magas szinten tudott ütközni s ahová odatette a lábát, ott fű nem termett. Egy ilyen játékossal igazán jó együtt játszani. Legalábbis jobb, mint ellene. „Nem lesz ennek jó vége, hogy ilyen pipogya játékosok nőnek fel, mint emezek ott — mondta Géza nem egyszer a félidőben, amikor a túlsó oldalon kötszerért s ragtapaszért botorkált fel a tanáriba egy teljes támadósor. Az ember egy kicsit megnyomja őket testtel, hullanak, mint ősszel a légy" — tette hozzá szomorú szemmel s lám az eltelt idő őt igazolta. A ma kemény játékában a test-test elleni küzdelemben bizony sokszor alulmaradnak a mieink. Ha akkor Géza nem vonul olyan hamar vissza, hanem kitart a pályán s évekig „edzi" támadóinkat az élvonalban, akkor egészen biztos, hogy nem itt tartunk. Persze a labdarúgást, a játékot később is ugyanúgy szerette, mint annakidején, amikor még mivel- te. Egy-egy nagy meccsről órákat tudott beszélni, csodálta a kor nagy játékosegyéniségeit, gyönyörködtette, amit Puskásék a labdával bemutattak. Már befutott, elismert művész volt, a Mikroszkóp tagja, amikor egy könyvszerkesztő kezébe is odakerült a fent említett Népsport. Ő is telefonált: „Ti együtt jártatok iskolába Hofival, közös a futballszeretetetek, ráadásul mindketten szerettek mar- háskodni, írjatok hát közösen egy könyvet. Mi meg kiadjuk.. Püff neki. Mondom Gézának az ötletet, aki ettől nyomban elkomo- rodott. — Hogy gondolod az egészet ? — kérdezte összehúzott szemöldökkel. — Én kérdezek a fociról, te meg válaszolsz — mondtam, mert nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ráadásul Géza sietett. — Na jó. Akkor ma megtesszük az első lépést. Megtervezzük a könyv borítóját. Véleményem szerint oda egy birkát kellene rajzolni, mégpedig az olasz Internazionálé mezében. — Az mit jelent? — kérdeztem, mert első hallásra nem tudtam kibogozni a lényeget. — Azt, hogy interjukönyv készül. Mert az Inter mezes birka, az inter- juh, vagy nem? — De — bólintottam kissé megviselten. — Tehát a címlapon birka lesz Inter trikóban. Aztán a könyv további részéig már nem jutottunk el. Géza ugyanis lebeszélt az egészről. Azt mondta, az ő szövege csak úgy leírva egészen más, mint elmondva. Rossz könyvet pedig minek csináljunk. Mindebben igazat kellett neki adnom, valóban Hofihoz a — Hofi is kell. Mindig, mert az csak úgy az igazi. — Akkor ha már könyvet nem írsz a sportról, legalább mesélj róla — mondtam Gézának. — Mert csak rád kell nézni s látszik, hogy a sporttól nem szakadtál azért el. Önérzetes arcot vágott. — Mi az hogy. Futok. Rendszeresen. Versenyt. — Csak nem? — így én. — De bizony. Méghozzá nehéz ellenfél, a kutyám ellen. Ha az megindul, ember legyen a talpán, aki a nyomába ér. Hát Géza ilyen volt mint futballista, mint társszerző s mint atléta. A kutyafáját... v.s. Minden \\ kedves szurkolónknak kellemes karácsonyi ünnepeket, vidám szilveszteri éjszakát és boldog újévet kívánunk. Viszontlátásra, 1983-ban! T7
