Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 103. szám
Örökös bajnokok mondták... A Ferencváros sporttörténeti stúdiójának október hónapban három olyan labdarúgó is vendége volt, aki az elmúlt évtizedekben a szurkolók kedvencei közé tartozott. Közülük kettő, név szerint Rudas Ferenc és dr. Dékány Ferenc már rendelkezett a büszke Örökös bajnoki címmel, amelyet a klub adományoz arra méltó sportolóinak. Ezen az emlékezetes estén Martos Győző is a Ferencváros örökös bajnoka lett, s ennek igazoló okmányát a sporttörténeti stúdió vezetője, Nagy Béla adta át. Néhány gondolat erejéig ennek az igazán forró hangulatú stúdió-programnak azokat a gondolatait elevenítenénk fel, amelyek sok szempontból érdeklődésre tarthatnak számot. Rudas Ferenc, a negyvenes évek Európa-klasszis hátvédje, akinek felfelé ívelő sportpályafutását egy súlyos lábtörés tette tönkre, arról beszélt, hogy milyen óriási ereje volt, hogy tisztelték és becsülték egymást a játékostársak, s barátnak tekintették a partnert, akivel a gyepszőnyegen együtt játszottak. Erről így emlékezett: — Lényegesnek tartom a csapatszellemet, mert a Ferencváros mindig az erkölcsi plusztól tudott fölé emelkedni sok riválisának. Az a morális összetartás kellene ma is, amely például nálunk az 1949-es bajnokcsapatnál is megnyilvánult. Játszhattunk mi is gyengébben, de tartoztunk egymásnak any- nyival, hogy küzdeni tudásból ilyenkor is példát mutattunk, hajtottunk, még ha nem is ment igazán jól. — Hogyan kezdődött akkoriban egy játékos pályafutása, mikor vált profivá? — Semmiképpen sem egy tollvonástól függött. Ezt effektiv ki kellett harcolni. Kezdetben az ama tör csapatban kellett bizonyítani, később, amikor Sárosi Gyur- kápk mellé került az ember, akkor is előfordult, hogy csak minimális anyagi juttatást kaptunk. Évek hosszú során, ahogy a játékos teljesítménye mind ragosabb lett, mondjuk elérte a válogatottságot is, a prémium is emelkedett. Egyáltalán nem érvényesült a ma divatos egy kapta-rendszer, hogy mindenki egyformán kapja a mérkőzés után a juttatást. Kategóriák voltak, nekem például eszembe sem jutott volna, hogy fiatal gyerekként törődjek azzal, hogy mit keres egy Sárosi dr. — Milyen volt a klubvezetéssel a kapcsolat? — Nem mehettünk oda gazsulálni vagy ilyen olyan kérdésekkel rögtön az elnökhöz rohanni. Megkaptuk a fizetésünket, s kész. Urbancsik Gábor volt az edzőnk és közölték, hogy a következő héttől felbontják vele a szerződést. A csapat úgy határozott, hogy kiáll Urbancsik Gabi bácsi mellett. Mint csapatkapitányt, engem küldtek fel Nádas Adolfhoz, a klub akkori elnökéhez. Tisztelettudóan benyitottam a szobájába, s közöltem, hogy a csapat úgy határozott, hogy ha elküldik Urbancsikot, leállunk, nem lép egyikünk sem pályára. Nádas rám nézett, felemelte a fejét és ellentmondást nem tűrő hangon csak ennyit mondott: Rudas, menjen vissza az öltözőbe az urakhoz, s mondja meg nekik, ők ne foglalkozzanak ezzel, ők csak futballozzanak. Dr. Dékány Ferenc amikor szót kapott, pontosan ebben a témakörben mondott egy szintén érdekes epizódot. — Nádas Adolf tekintélyére jellemző, hogy én még tartalékos játékos voltam, amikor áz Üllői úti pályán, a Debrecennel szemben 2 : O-ás vesztésre állt a csapat. Nádas bejött az öltözőbe és csak ennyit mondott: Uraim, ne hozzanak szégyent erre a nagymúltú klubra. Ezzel kiment az öltözőből, magára hagyva a Studióbeszélgetés az FTC klubházban. Bajról: Villányi Péter, a Lottó Aruház igazgató helyettese, Dr. Dékány Ferenc, Rudas Ferenc, Gyenes András, Martos Győző. fiúkat az edzővel. A második félidőben megfordították Deák Bambáék a mécsesét, 4 : 2-re nyert a Fradi, a közönség pedig tombolva ünnepelt. Egyébként az is érdekes dolog volt, hogy Nádas mindig kinézett, s ha zsúfolt lelátó volt, mindig azt mondta: Kérem Önöket, játszanak nagyobb felelősséggel. Ez arra utalt, hogy szolgálják ki a labdarúgók a szurkolókat, járjanak kedvükben, hogy ismét kijöjjenek a Fradi pályára. — Ezeket a vezetői erényeket mennyire próbálta kamatoztatni, amikor a szakosztály elnöke volt néhány évvel ezelőtt? — Egy fontos találkozó előtt elkezdtem a fiúknak beszélni a Fradi-szívről, arról, hogy mit jelent ebben a patinás klubban játszani, egyszóval megpróbáltam ráhangolni őket lelkileg is az előttük álló 90 percre. A végén egyikünk odajött és azt mondta: „Feri bácsi, semmi értelme ennek a régi lemeznek". Borzasztóan megbántott és akkor jöttem rá, hogy ebben az egyesületben, a mi klubunkban csak azok játszanak, akik igazán szívügyüknek érzik, hogy zöld— fehér mezben játszhatnak. Az egyesület iránti hűség, a szurkolókkal szembeni kötelességérzet kell, hogy átitatódjon minden labdarúgónkban. Aki csak pénzkeresetért játszik itt, az jobb, ha elmegy. Ezt a klubot mindig olyan emberek emelték mind magasabbra, akik érzelmileg is kötődtek ehhez a három betűhöz: FTC. Fájdalom és összeszorul a szívem, amikor olyan lélektelen lödőrgést lát egy-egy mérkőzés alatt az ember, amely szinte bicskanyito- gató. Növelni kell a játékosok felelősségérzetét a Ferencvárossal szemben, mert ezt igényli e többmilliós szurkolótábor. Gyenes András 13