Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 103. szám
Látogatás az „udvari szállítóknál”- bemutatjuk a Martfűi Tisza Cipőgyárat Ha Szolnoknál déli irányban letérünk a 4-es főútvonalról, negyedórás autózás után érkezünk Martfűre. A mintegy nyolcezer lakosú, épülő-fejlődő nagyközség nem tartogat különösebb érdekességet a látogató számára, a híres-neves Tisza Cipőgyár viszont annál inkább! Lássuk csak: egyesületünk szakosztályai — kiváltképp a labdarúgó és kézilabda — előszeretettel „fogyasztják" a vállalat legnépszerűbb termékeit a sportcipőket. Korábban ebben a gyárban volt vezető H.Nagy Mihály, a Budapesti Bőripari Vállalat vezérigazgatója, aki labdarúgó szakosztályunk vezetőségének tagja. Ismeretes az is, hogy a martfűiek hosszú ideje eredményesen együttműködnek a világhírű ADIDAS sportszergyártó céggel. Idősebb szurkolóink bizonyára arra is emlékeznek, hogy jónéhány évvel ezelőtt a kis Martfű férfi és női kézilabdázói a legmagasabb osztályban is megállták a helyüket, s labdarúgóik sem adták alább a nemzeti bajnokság második vonalánál. Nos, fentiek az elégnél is több indokot szolgáltatnak arra, hogy az átutazó újságíróban beindítsák azt a bizonyos „gépezetett"! Maczó elvtárs, a gyár vezérigazgatója készségesen engedélyezi a látogatást, Szalay László kereskedelmi igazgató pedig — a hozzá hasonlóakra mondjuk, hogy ideális riportalany — olyan lendülettel kezdi sorolni a vállalatra vonatkozó ismereteket, adatokat, hogy csak győzzem jegyezni: — A csehszlovák Bata cég az 1930-as években látott hozzá magyarországi leányvállalatának felépítéséhez. A gazdaságföldrajzi tankönyvekben az ipari telepítő tényezők fejezetben tanítani lehetne, milyen körültekintően választották meg a martfűi telephelyet. A Tisza víziútja mellett itt fut a közút és a vasút is, s minthogy annakidején repülőteret is beterveztek, arra alkalmas sík terep is van itt. Kellő számú felesleges munkaerő is rendelkezésre állt. A gyár 1938-ban kezdett el termelni, a „korízlésnek" megfelelően főleg katonai cikkeket. A kezdeti 4—500 fős üzem napi ezer pár cipős teljesítésre volt képes. Az igazi fellendülés az államosítást követően indult meg, s ma az 5500 dolgozó napi termeléseként 37—38 ezer pár cipő kerül le a szalagokról. Ez évente 10,5 millió pár cipő, ami a magyar termelés 26%-át és mintegy 3 milliárd forint termelési értéket jelent. A vállalat gumi üzemében készülő évi 35 millió pár műanyag talp a belföldi cipőgyártás ilyen irányú szükségletének 70%-át fedezi. Egyébként a bőrtalpas cipőket leszámítva széles választékban, a bébi cipőtől a férfi csizmáig kínálja a gyár ragasztott, vulkanizált, PVC fröccsöntött, poliuretán technológiával készült termékeit. Természetesen a sportcipők a legkeresettebbek: hagyományos tornacipők, tenisz, kosárlabda, edző, szabadidő és labdarúgó cipők gyártása folyik milliós nagyságrendben, de a növekvő belföldi keresletet szinte lehetetlen kielégíteni. Nagyon fontos a vállalat export tevékenysége. Az ADIDAS cég francia vállalatával immár 13 éve gyümölcsöző együttműködés folyik, ennek köszönhető, hogy a magyar cipőgyártás dollárexportjának 40 százalékát a Tisza Cipőgyár mondhatja magáénak. A jellegzetes háromcsíkos sportcipő különféle modelljeiből évente 1,6 millió pár készül, cél a 2 millió pár elérése. A technológiai előírások betartását, az elkészült cipők minőségét folyamatosan ellenőrzi az ADIDAS itteni állandó képviselője, aki a jelek szerint elégedett lehet, hiszen különben nem beszélhetnénk évtizedes kooperációról. A kétoldalú szerződés szerint a Tisza Cipőgyár saját, T emblémás cipőivel nem zavarhatja az ADIDAS piaci tevékenységét, ezért különösen örvendetes, hogy sikerült teret nyerni a svéd, finn, görög és angol piacon. A vállalat igyekszik kivédeni a gazdasági nehézségek manapság szinte mindenütt jelentkező hatásait. Bővíti belföldi üzlethálózatát és tovább növeli exportját. A versenyképesség egyik feltétele a termelési profil tisztítása. 1983-tól már 70 százalékkal részesednek a gyár össztermeléséből a sportcipők és a munka, valamint munkavédelmi cipők. A riport végén ismét beigazolódik a tétel: bármerre jár az ember, mindig felfedez Fradis kapcsolatokat. Beszélgetőpartnerünk, Szalay László ugyanis budapesti születésű, s kedves iskolatársaiként emlékezik a ferencvárosi kézilabda két neves alakjáról, Elek Gyuláról és Som Ferencről. A kereskedelmi igazgató végül volt fővárosi létére a vidéki élet előnyeiről, szépségeiről beszél, s talán a gyár mellett kanyargó, ősszel is csodálatos Tisza, az ártéri erdő füzeseinek semmi máshoz nem hasonlítható illata hatására gyorsan igazat adok neki. (Igaz, e sorok írója, aki a szóbanforgó helytől mindössze néhány kilométerre, Tisza- földváron született, jelen esetben abszolút elfogultnak tekinthető.) Látogatásom utolsó mozzanataként Varga Sándor üzletkötő végigkalauzol a Tisza és Adidas sportcipőket gyártó műhelyeken. A szalagokon és raktárakban látott Tisza cipők halmaza láttán arra gondolok, hogy tapasztalataim szerint egyesületünk, a Ferencváros másfélezer sportolójának 3/4 része biztosan rendelkezik Tisza sportcipővel. Nyugodtan nevezhetjük hát a gyárat udvari szállítónknak. Magyar Zoltán
