Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 103. szám
Pólóikéi Gábor Kedvenc virága: rózsa. Kedvenc étele: rántott sajt. Mi a véleménye a házasságról: célom férjhez menni. Tudna más klubban sportolni: igen, mert nem vagyok biztos tag a Ferencvárosban. Máshol is lehetnék kispados... További tervei, céljai: edzői képesítést akarok szerezni, társadalmi edzőként már dolgozom egy Budapest II. osztályú csapatnál. Szerencsés embernek tartja magát: mindennek ellenére igen. WIESNER TAMÁS Népszerű sportember, olyan, akinek aligha vannak ellenségei az uszodában. Más konkurrens klubok pólósaival is jó barátságban van, azt a társaságot, ahol ő ül, egészen biztos, hogy jókedv lengi körül, erről leginkább ő maga gondoskodik. Hangulatteremtő alkat, olyan, aki játék közben és a magánéletben is képes magával ragadni társait. — Hogy megy az üzlet? — Több mint egyéves, hogy úgy mondjam üzleti múlt áll mögöttem. Még csak kóstolgatom a szakmát. Ennek is pontosan úgy megvan minden csinja-binja, mint bármilyen más hivatásnak. — Hozzáteszem, mint például a vízilabdának is ... — így igaz. Szerencsés emberek voltunk mi, akik tejfölösszájú kisle- gényként olyan extraklasszisoktól tanulhattunk, mint Kárpáti Gyuri, vagy más. Most hogy úgy mondjam, mi vagyunk a sportág nagy öregjei. Nekünk kellene átadnunk sokmindent a fiataloknak. Persze bennem örök kétség van, hogy mennyire igénylik ők ezt egyáltalán. Pontosan emlékszem, hogy én tátott szájjal bámultam az edzéseken egy-egy svédcsavart, amit Gyurika csinált, vagy ejtést. S nagy titokban megpróbáltam utánozni. Valahogy nem érzem a mai srácokban ezt a csillapíthatatlan tanulni vágyást. Ez is mesterség, a vízilabda, amelyet lehet jó iparos szinten vagy művészi fokon művelni. Mi még láttunk igazi virtuózokat, akik olyan személyiségei voltán ekkor a sportágnak, hogy atmoszférát tudtak teremteni. — Mint olvashattuk mos elvállalta dr. Kárpáti György mellett a segéd- edzösködést. — Ezt inkább úgy nevezném, hogy játékosként partnere vagyok az edzőnek, s megpróbálok szükség szerint olyan tanácsokat adni, amelyeket ő megfelelően tud kamatoztatni. Szakedzői diplomám van nekem is, de egyelőre még a góllövésből szeretném kivenni a részemet... — Jövő? — Mindenképpen edzősködni akarok, lehet, hogy kezdetben csak a gyerekeknél, de ott akarok maradni a medence partján. Persze, remélem ez még odább van, mert két-három évig — megítélésem szerint — még hasznára lehetek a csapatnak. — Mennyire változott a vízilabda játék? — Azzal, hogy bevezették a 4x7 perces játékidőt, sokkal inkább a fizikai erő kezdett dominálni. Ma már csak 100 százalékosan kondicionált emberekkel lehet sikert elérni. — A Fradi jövője? — Megítélésem szerint biztató. Ambrus, Honti, Bujka, Győri és Molnár Robi rendkívül tehetséges. Mind jó alany arra, hogy remek játékos váljék belőlük. Persze a tehetség az kevés, megszállottnak kell lenni, s akkor majd a sok hajtás kamatozni fog. PÖLÖSKEI GÁBOR Másfél évvel ezelőtt nagy viharok után került az egyesülethez. Legalábbis ezt a meghatározást használták az újságírók, amikor a Pölöskei- kérdés általában szóba került. Mi is történt valójában? 1980 nyarát megelőzően már körülbelül két esztendeje minden átigazolási időszakban felröppent a hír, hogy a tehetséges győri balszélső a zöld—fehérekhez kerül. 1979-ben, amikor ismételten papírkosárba került az átigazolási lap és Győrhöz kötötték Pölöskeit, kapott egy szóbeli ígéretet a Rába vezetőitől, hogy egy esztendő múlva, ha továbbra is távozási szándéka van — elengedik. Pölös- kei 365 nap múlva az ETO vezetői elé állt, s ismételten kérte, hogy adják ki a Fradinak. Ezt megtagadták, sőt, a Rába-parti klub vezetői beadvánnyal fordultak az MLSZ-hez, hogy vétózza meg a fővárosba költözést . . . Végülis az MLSZ, a magyar labdarúgás érdekét figyelembe véve, klubunkhoz igazolta Pölöskei Gábort. — Kiváncsi vagyok, hogy mindezzel kapcsolatban mit mond a legilletékesebb, maga Pölöskei Gábor? — Megnyugodtam, lehiggadtam. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy éveken át bizonytalanságban éltem. Pontosan éreztem, hogy nem akarok Győrött maradni, minden a Fradihoz húz, ám olyan patthelyzetet teremtenek, amelyből nem láttam kivezető utat ... Ha már itt tartunk, szeretném elmondani, hogy a labdarúgókkal kötött szerződéseknek van egy különös, számomra mai napig érthetetlen jogszabályi része. Ismeretes, hogy 2-3 évre ír alá minden játékos az adott klubhoz. Ha ez lejárt, az egyesület újabb egy évre kötelezheti a labdarúgót arra, hogy a klubnál maradjon. Nálam is ez okozott galibát. Tudtam, hogy lejár a szerződésem, de ezt az egy esztendőt akkor nem közölték velem akkor, amikor létrejött a Rába ETO-val a megállapodás. Ha már lehetőségem van erről beszélni, akkor elmondom, hogy a játékosok érdekében ezt a plusz egy esztendős kötöttséget fel kellene oldani. Ez áldatlan állapot, mert lelkileg képtelen igazán felszabadult lenni az, aki tudja, hogy szíve szerint már nem ezek között a társak között játszana. . . Tudomásom van arról, hogy az MLSZ meg akarja'*'Szüntetni ezt a fonák helyzetet. Én pontosan tudom, hogy ennek mennyi hátulütője van, hiszen két éven át eléggé kiszolgáltatott helyzetben voltam. — Hogy érzi magát a klubnál? — Remekül! Mégis azt kell mondanom, hogy a sportban, hogy kit hogyan fogadnak be a társak, ez egy sajátos helyzet. Bármennyire jópofa valaki vagy közösségi ember, esetleg a csapat egyik hangulatteremtő egyénisége, mégsem biztos, hogy befogadják. Mert a megbecsülést azt csak a játékon keresztül lehet kivívni. Aki a zöld gyepen képes elfogadtatni magát, annak nyert ügye van. Ezért nem igaz az a sok-sok téves teória, hogy a játékostársak a barátokhoz ragaszkodnak, elvtelenül, csak a szimpátia miatt. Kérdezem én, ki az aki a saját pénzének az ellensége és hajlandó odadobni egy jelentősebb prémiumot, győzelmet, hogy iksz-ipszilon játsszon mellette. Természetesen egészen más dolog az, ha körülbelül azonos kvalitású társak vannak, akkor döntő mértékben kijöhet a játékban, hogy ki kivel szimpatizál. Á magam részéről a játékban a legkevésbé nem törődöm ezzel, a legjobb tudásom szerint próbálok játszani, s mint a példa bizonyítja, a Fradiban nemcsak klubtársakra, hanem sok barátra is leltem. Másfél év távlatából csak annyit mondhatok: - jól választottam! 5
