Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 102. szám

Sajtófigyelő Kocsmában kezdte Csányi Béla a brnói teke VB-n és az FTC sporttörténeti stúdió összejövetelén. Valaha kugli néven emlegetett kocs­mai szórakozás volt. Mondhatnánk úgy is, nagyapáink „kiegészítő” sport­ja a vasárnap délelőtti, hétköznap esti fröccsözés, sörözés mellett. Ma Ma­gyarországon 185 pályán, 279 csapat­ban, 7228 igazolt versenyző űzi a köz­ben felnőtté vált sportágat. Minden második évben világbajnokságot ren­deznek, ahol a legelső — az 1953-as — VB óta, jelentős magyar sikerek szü­lettek. Legutóbb Csányi Béla nevétől volt hangos a tekevilág. A Brno-i VB-n párosban és egyéniben is első helyet szerzett. Ezzel megismételte a romá­niai Mangáliában 2 évvel ezelőtt elért eredményét. — Hogyan lesz valakiből négyszeres teke­világbajnok? — Elsősorban szeretni kell a tekét. Mi­ntán én szerettem, boldog voltam, hogy a kocsmáros — aki jó barátom volt — megengedte nekem, hogy a teke­pályán a ledöntött bábukat állítgas- sam. Magyarul állítófiú voltam. 14 éves koromban a helyi IKV leigazolt, és ezután úgy ment, mint a karikacsapás. 1968-ig NB II-ben játszottam, közben 1967-ben ifjúsági bajnokságot nyer­tem, 1969-ben kerültem a Fradihoz, és 1970-ben már abban a megtisztelte­tésben részesültem, hogy a felnőtt vá­logatott tagja lehettem. Egyébként ennek az egésznek van még egy érde­kessége. A kocsma, ahol kezdtem, Sze­geden a Szél utca 13-ban volt, mi a 16. szám alatt laktunk, a 14-ben pedig az a Szabó József, aki 1962-ben Pozsony­ban tekevilágbajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára. Talán az is lehet, hogy ezen a kocsmán múlott ? — Mi a jó a tekében? — Csinálni. Ugyanis a' nézőknek talán unalmas végignézni, hogy a versenyen egy ember kétszázszor gurítja el a go­lyót. — Kétszázszor ? — Egy kategóriában. Ugyanis van csapatverseny, páros és egyéni. Ez azt jelenti, hogy összesen hatszázszor kell elgurítani a 16 cm átmérőjű, 2,9 kg-os gumigolyót. És persze nem mindegy, hogy hová. Kétféle sorozat van, a teli­dobás és a tarolás. A telidobásnál az automata minden gurítás után helyére teszi mind a kilenc bábut, s a verseny­ző újra guríthat. A tarolásnál viszont addig kell újra meg újra gurítani, amíg az álló bábukat le nem ütjük, taroljuk. Ilyenkor az a jó, ha minél kevesebb gurítással érjük el célunkat. — Mi a különbség a mostanában diva­tos bowling és a teke között ? — A bowlingnál tíz bábura dobnak 35 cm átmérőjű, 7,5 kg-os golyóval, melybe az ujjaknak kapaszkodókat is kialakítottak. A tekénél a bábuk is úgy vannak elhelyezve, hogy elméletileg a golyó elférhet köztük. Vagyis jóval kevesebb találatot lehet elérni. A bow­ling titka szerintem a több találat sikerélménye. — Lehetne a tekéből tömegsport ? — Feltétlenül. Egyrészt „nyitott pá­lya” akciókkal, másrészt pályaépítés­sel. Ennek a vállalatok, gyárak, szál­lodák lehetnének legeredményesebb előmozdítói. Megérné. Szerintem a te­ke az a sport, amire valóban lehet mondani, hogy nemcsak sport, hanem kiváló szórakozás. Paizer Gordon György Utazási Magazin — 1982. 4. szám 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom