Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 101. szám
A mi játékosunk volt: Verebes József A heti egyetlen szabadnapján kerestem meg a Rába ETO jeles szakvezetőjét. A sportember ezúttal lényegesen nehezebb feladattal birkózott, mint a többi napokon általában. Akkor ugyanis „mindössze" egy futballcsapatot kell ráncba szednie, most viszont három esztendős bűbájos, de annál elevenebb kislánya huppant időnként az ölébe, vagy húzta valamelyik sarokba a játékai közé. A papa hosszú ideig remekül állta a sarat a tűzről pattant pici lány nagy boldogására, később azonban meghátrálásra kényszerült s a nej vette át a játszótárs szerepét tőle. — Parancsolj, máris kérdezhetsz — mondta a férfiú, s úgy nézett a távozó gyerek után, mint aki teljesen biztos abban, hogy elöbb-utóbb úgy is visszajön. 0 Fradi újságról lévén szó, természetesen ' kezdjük a Ferencvárossal — mondtam én. — Az elkövetkezendő nagy mérkőzésünk esélyeiről akarsz most hallani? ^Arról is, de majd később. Előbb essék néhány szó a pályafutásodról. Hol kezdtél futballozni? — Hol? Hát természetesen az FTC-ben. Vágóhíd utcai srác lévén egyenes volt az utam a zöld—fehér klubba. Hátul bemásztunk a kerítésen s máris kezdődhetett a futballkarrier. No, az enyém azért nem ment minden zökkenő nélkül. Hiába csináltam meg szinte mindent a labdával, hiába dekáztam annyit, hogy elunta a számolást az edző, az első próbálkozás után mindezek ellenére hazaküldtek azzal, hogy majd ha nem fúj el a szél, akkor jöjjek le újból. Hát szó, ami szó, akkor tizenegy évesen tényleg nem számítottam a díjbirkózók közé s ha ki is cseleztem sorra a nagyokat, azok úgy ellkötek, hogy nem győztem felkelni. Hazamentem, de nemsokára ismét jelentkeztem s ezután rövid úton Fradi játékos lettem. © Kikkel játszottál akkor egy csapatban? — Albert Flórival, Rátkaival, Száger- ral, Muzslaival s még hosszasan sorolhatnám. Ha jól emlékszem már tizenhat éves koromban nemzetközi mérkőzésen is szerephez jutottam. 9 Kedvenc posztod? — Balösszekötőt játszottam mindig. © Jól érezted magad az Üllői úton? — Mi az hogy jól? Hisz tulajdonképpen ennél a pályánál messzebbre szinte alig mentem s ha tehettem volna, talán még éjjel is a sporttelepen tartózkodom. Azt, hogy merre van a Kossuth Lajos utca, akkor nem is tudtam, az Üllői út, az volt a minden ... Az edzések, a játék jelentette a boldogságot, na és intézőnk, Kellner bácsi hetven fillérjei, amit villamosra adott mindig s amiből én természetesen kockacukrot vettem. Mindez mára kölyök l-ben volt, s számomra ez jelentette az első „prémiumot". © Kik ellen játszottad az első bajnoki találkozót a nagycsapatban? — A Salgótarjániak ellen mutatkoztam be az élvonalban. Örökké emlékezetes az a mérkőzés számomra. Egyrészt mert első volt, másrészt mert mindjárt góllal tettem le a névjegyem. Fejesgóllal. És adtam még egy gólpasszt is Albertnak. Biztosan nyertük a mérkőzést 4 :1-re. ©A szép kezdetnek nem volt illő folytatása. — Sajnos nem — mondta s először lett szomorú kicsit a hangja. Pedig az volt szívem vágya, hogy neves futballista leszek, arra tettem fel mindent, a sors azonban nem volt kegyes hozzám. Pár meccset még játszottam, aztán akkori edzőm már nem vett számításba a legjobbak között. Játszottam a „tarcsiban" még egy ideig élt bennem a remény, aztán feladtam. Tíz év után elköszöntem a Ferencvárosból s akkor ott a kapuban megfogadtam, hogy többé nem megyek NB l-es csapathoz futballozni. És nem is mentem. Pedig kaptam meghívást, nem egy előnyös lett volna számomra, de nem . . . Inkább kiscsapatokhoz igazoltam. Játszottam Oroszlányban, a BVSC-ben, Budafokon, a Ganz- -MAVAG-ban és az Építőknél. Itt fejeztem be az aktív játékot harmincévesen. 9 Miért olyan hamar? — Nem láttam már értelmét. Inkább edzősködni kezdtem, előbb a 43-as Építőknél, majd a játékvezetői kerettel dolgoztam, aztán Kecskemét következett. Az első igazi nagy feladatot Székesfehérvárott kaptam, amikor a Videoton vezetőedzője lettem. Ott már kéznyújtásnyira voltunk a bajnokságtól. Ezután hívott a Rába ETO, a többi pedig az egészen közelmúlt már. Közben természetesen volt sok tanulás, a főiskolán is, az életben is. © Hitted, hogy egy esztendő alatt „földrengést" csinálsz Győrött? Hogy bajnoki aranyéremmel örvendezteted meg a Rába parti futballrajongókat? — Amikor én Győrbe mentem tizenegyedik volt az ETO. Tőlem mindössze annyit kértek, hogy legyen rend a szakosztályban s nyugodt évet biztosítsak a csapat számára azzal, hogy távol tartom a társaságot a kiesőzónától. Mindezt garantáltam, ígérni ezen felül nem ígérgettem, legalábbis ami a helyezést illeti. Azt viszont megmondtam, hogy a maximumot fogom kihozni a gárdából. Bajnokság lett belőle. A kezdet kezdetén természetesen nem gondoltam, hogy mi leszünk a bajnokok, de ahogy telt-múlt az idő, láttam, hogy ez a társaság partner a munkában s nem csak vágyik a siker után, de tesz is érte. Amit követeltem megcsinálták és nem csak nekem, maguknak is dolgoztak. ©Mikor érezted először, hogy tiétek az elsőség? — A Videoton legyőzése után a hajrában négy csapat állt egyforma ponttal az élen. Akkor én a táblára felírtam, hogy az 1981—82-es év NB l-es bajnoka a Rába ETO. És nem csak odaírtam, úgy is gondoltam. Pedig a végső győzelemhez az Üllői útról, a Fradi otthonából megszerzett két pontra is szükség volt. Ott ország-világ láthatta, hogy megszolgáltuk az aranyérmet. Mondhatom remek dolog volt azon a helyen ünnepelni, ahol ifjúságom legszebb éveit töltöttem, ahol futballistapalántaként cseperedtem, ahol oly szép álmokat szövögettem, s ahol amikor elmentem, otthagytam szívemnek egy kis darabkáját. ©Ezek szerint mégsem vagy olyan, kemény, hideg ember, akinek nincsenek érzelmei, csak céljai, amelyek felé mindig hideg fejjel s szinte kiszámolt tudatossággal tör. — De igen. A jelzők igazak. Valóban nem vagyok érzelgős típus. S az is igaz, hogy amit érzek, azt ki is mondom és mindenkinek meg akarom mutatni, hogy mit érek, hogy mennyit ér a munkám. A Ferencvárost szeretem, hisz ideköt ifjúságom minden felejthetetlen emléke. Most azonban egy a nemes ellenfelek között, akik le szeretnék győzni. És akit nagy dicsőség megverni. ©Edzői pályádhoz mit vittél magaddal az Üllői útról? — Sok mindent. A sportág, a játék odaadó szeretetén túl a kötelességtudatot, az emberi becsülést s az emberek, a játékosok iránti felelősséget. Én már gondosan vigyázok arra hogy egy játékost se érjen méltánytalanság, kezem alatt egyetlen többre hivatott se kallódjon el. Sokat tanultam szakmailag is a ferencvárosi edzőktől s őszintén kívánom a zöld—fehéreknek a sikert, ha — nem egymás ellen játszunk. ©Vagyis a soron következő összecsapáson kié lesz a pálma? — Mi mindent elkövetünk, hogy a miénk legyen. De ha jobb lesz az ellenfél, meggratuláljuk. Mert ez így természetes. Aztán az apró Verebes lány ismét be- viharzott a szobába s most már az atya nem térhetett ki a játék elől. Az interjú meg úgyis a végére ért. V. S. COOPTOURISTi
