Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 100. szám

Szakosztályvezetők mondjak: Magyar Zoltán (kajak-kenu) Kedves történettel kezdte beszélgeté­sünket: „Még újonc vezető voltam a Ferencvárosban, amikor az egyik dél­előtt telefonhívást kaptam. Magyar Zoltán? — kérdezték a vonal túlsó végéről, s én természetesen igennel válaszoltam. Aztán arra kértek, hogy jöjjek el egy kis vidéki városba él­ménybeszámolóra. Gondoltam, en­nek a fele sem tréfa, de amikor meg­kérdezték, hogy igazi lovon is meg le­het-e csinálni a híres vándort, rádöb­bentem, az a Magyar Zoltán nem én vagyok, bár engem is Magyar Zoltán­nak hívnak ..." Valóban többször előfordult ilyen félreértés, mert ritkaság, hogy egy klubban azonos nevűek legyenek, akár mint sportolók, akár mint veze­tők. S az „igazi" Magyar Zolit jól ismerjük, pályafutása kezdetétől a búcsúig, de riportalanyunkat már ke­vésbé. Ezért, mielőtt az általa veze­tett szakosztályról faggattuk volna, „elkértük" a személyi lapját. Huszonhét éves, Tiszaföldvárról került a Ferencvárosba az a fiatal­ember, aki mindig és minden sport ránt érdeklődött. Kosár- és kézilab­dázott, futballozott, s még a lovaglás­sal (nem a tornaszerrel) is megbarát­kozott. A Ferencvárossal kereste és megtalálta a kapcsolatot, pártoló tag lett, de valójában csak akkor figyel­tek fel rá, amikor egy igen jó ötlettel állt elő. „Próbálják elintézni, hogy a Fradi pályánál lévő Metró állomást zöld burkolattal lássák el" — javasol­ta. És hogy a javaslatból mi lett, azt mindenki láthatja, aki itt száll fel, vagy le. — Nagy örömmel fogadtam, ami­kor négy éve ajánlatot kaptam, hogy jöjjek el dolgozni az FTC-be, — em­lékezett vissza. — Előbb a módszerta­ni osztályon lettem munkatárs, majd technikai vezető a kajak-kenuzóknál, s két éve neveztek ki ennek a szak­osztálynak a vezetőjének. Mellette tagja vagyok a propaganda bizottság­nak, titkára a sporttörténeti stúdió­nak, s szívesen vállalom cikkek meg­írását is. Sokoldalú sportember, aki „mellé­kesen" elvégezte a 2 éves sportveze­I----------------------------------------------—— tői iskolát, foci-segédedző, s utolsó éves hallgató a TF szervezői szakán. De most már valóban a szakosztályá­ról beszélgettünk, annak idei eredmé­nyeiről, ügyes-bajos dolgairól és hely­zetéről. — Csaknem három évtizede már, hogy a felejthetetlen Granek István közreműködésével megalakult a szak­osztály, amelynek sok szép „arany­napja" volt — mondta. — Sajnos, ezt a jó értelemben vett tündöklést nem használták ki kellően, nem gon­doltak túlzottan a jövőre, s ezért né­hány év kimaradt az utánpótlás neve­lésben. Visszaesés következett be, s ma már akár azt is mondhatjuk, hogy a szakosztálynak Rajnai Klára volt az utolsó nemzetközi klasszisú sportolója. Volt, de meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ismét jelentős sze­repet játszunk a magyar kajak-kenu életében. A szakosztálynak 120 versenyzője van, közülük viszont csak hét a fel­nőtt, akik az első osztályúak, míg 8 az aranyjelvényes fiatal. A 120 fő arányosan oszlik meg a férfi- és női kajak-, s a kenu szakág között, ami a szakosztály sokoldalúságát mutatja. Bíztató a sok fiatal, már 10 évesek is elkezdik a sportolást, s vonzó a gyerekek körében, hogy az egyesület­nek nincs hajó gondja. A Latorca ut­ca kajak-kenu „fellegvárban" csak­nem 200 különböző egység várja a sportolókat, s a 6 edző (Bonn Ottó a vezető edző) örömére, nincs gond a kísérő motorokkal sem. így aztán valóban ideálisak a körülmények, amelyeket csak ki kell használni! — Nem rossz az idei mérlegünk, folytatta a szakosztály vezetője. — Horváth Erika bajnok lett a női ka­jak 2000 méteres számban, nyertünk öt ifjúsági bajnokságot, s a tervezett 56 olimpiai pont helyett 67 került az egyesület „kasszájába". Ezek mind jobb eredmények, mint az 1981-esek voltak. Örvendetes, hogy az IBV négy leányversenyzője közül három fradista volt, s szép helyezéseket is szereztünk. Tehetséges sportolóink közül említést érdemel még például Polgár Anna, Tóth Mária, Makrai Ágnes is. Remélem viszont, hogy a legközelebbi szezon után, még több reménységünkről lehet majd beszá­molni. Szinte törvényszerű a sportban, hogy jó eredmények után megtorpa­nás, visszaesés következik, s ez fo­kozottabban fennáll, ha elő is segítet­ték, hiszen amint hallottuk, hanyag­ság történt az utánpótlás nevelésé­ben. De ez már a múlt, jó lenne elfe­lejteni, s most kizárólag a jövőre kon­centrálni. Az elhangzottakban sok volt a pozitívum, s ha még hozzáad­juk, hogy a szakosztály elnök dr. Sü­tő Dezső is fáradhatatlanul tevékeny­kedik, akkor bíztatónak ítélhetjük meg a jövőt. És az sem közömbös, hogy a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Tröszt, valamint a Gödi Duna- menti Tsz nagyszerű bázisa a kajak- -kenu szakosztálynak, segíti, támo­gatja ennek a nem éppen könnyű sportágnak a rajongóit. Kozák Mihéi' FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Puskás Péter Lapzárta: 1982. október 1. Készült: az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82348)

Next

/
Oldalképek
Tartalom