Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 99. szám
Egy megsárgult versenyzői igazolvány A főváros egyik legújabb szállodájának, az idén áprilisban megnyílt Regének az igazgatója, Csercsics Márton. Dolgozószobáját Fradi zászlók és egyéb zöld-fehér emléktárgyak díszítik. Ebben a környezetben a legnagyobb „bűn", ha valaki nem kellő tisztelettel beszél a Ferencvárosról. • Mikor kezdődött a kötődése a klubhoz? — Amikor megszülettem. Abban a másodpercben eldöntött tény volt, hogy én is, csakúgy mint a család többi tagja, a zöld-fehér színekért rajongok majd. Nálunk ugyanis a Csercsics famíliában csak három csa- a-í pat létezett, a Fradi, a Ferencváros, és az FTC. Ráadásul az iskolapadot abban a Mester utcai kereskedelmiben koptattam, ahol a tanári kar legtöbbje is megszállott híve volt az egyesületnek. Ebben a régi almamá- terben a Fradi igazi bölcsője volt. Falai között a tanuláson kívül a sportsikerekből is meg lehetett élni. Aki esetleg gyengébb produkciót nyújtott az órákon, de a zöld—fehér klubban kiugró teljesítményt ért el valamelyik sportágban, az sok segítséget kapott a tanári kartól. Szó, ami szó, én sem tartoztam az eminens diákok közé, de azért mégsem volt baj az érettséginél. Egyébként osztálytársam volt a Fradi kitűnő úszója, Tátos Nándor, és a szőke, göndörhajú jobbösszekötő, a fiatalon elhunyt Gyulai Laci. • Milyen sportágban ért el sikereket? — Van egy dokumentum, amelyet mindig magamnál hordok, a mostani Fradi pályabelépővel békésen elférnek egymás mellett. A régi versenyzőigazolványom: 1949-ben állították ki. • Mikor kezdett el evezni? — 1943-ban, húszévesen. Persze, mint oly sok srác, én is kipróbáltam több sportágat is a focitól a kézilabdáig, bele-belekóstoltam néhányba. Közülük a kézilabdázás ment a legjobban, ebben még magyar bajnok- csapatnak is tagja voltam. Ám a víz csodálatos hangulata, a Latorca utcai csónakház varázsa annyira magával ragadott, hogy itt ragadtam. Akkoriban a vízisportélet hallatlanul romantikus volt a Dunán. A Margitsziget körül edzettünk, s a napi tréningek után át-átrándultunk sétálni, szórakozni, hiszen fiatalok voltunk, önfeledten örültünk az életnek, élveztük a sportot, boldogok voltunk, mert amíg eveztünk, s együtt voltunk, addig rá sem hederítettünk a körülöttünk már tornyosuló viharfelhőkre, a világégésre, azokra a borzalmakra, amelyek rövidesen a mi életünket is beárnyékolta, tönkretette. A Fradiban élni: az maga a csoda volt. Nem kaptunk nagy dolgokat, csak apró kedvességeket. Pédául 50 filléres belépőket a Margitszigetre, vagy tizennégy darab átszállójegyet hetenként az edzésekre, tréning után pedig egy-egy pohár tejet és vajaskenyeret. • Sporteredményei közül melyek a legkiemelkedőbbek? — Több nemzetközi versenyt nyertem és bajnoki futamot. Félreértés ne essék, ez sajnos nem bajnoki címet jelent, csak futamgyőzelmet. De ezekre ugyanolyan büszke vagyok, mintha a legrangosabb győzelem után járó aranyérmet akasztották volna a nyakamba. • Beszéljen a baráti szellemről, amely a Latorca utcában uralkodott. — Közösséget alkottunk, anélkül, hogy az edzők ezért különösebben tettek volna. Számunkra ez így volt természetes. Az egyszerűen képtelenség volt, hogy mi ne menjünk közös programokra. Együtt jártunk moziba, szórakozni, szóval mi a sporton kívül is haverok voltunk, akik a barátságot komolyan vettük, életreszó- lónak tekintettük. Ezért van az, hogy ma is úgy tudunk örülni egymásnak, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Losonci Tiborral, a Ferencváros ügyvezető elnökével ha találkozom, biztos, hogy átöleljük egymást és sok olyan témánk van, amely a munkától, a családi életig sokmindent érint. így vagyok például Zsit- nik Bélával is. Vele második kereskedelmitől egy padban ültem. Ha hetenként legalább egyszer nem hallom a hangját a telefonban, már ideges vagyok, s kutatom, mi lehet vele. Talán azért kapcsolódott nálunk ennyire a sport és a barátság, mert mi nyolcasban és kormányos nélküli kettesben eveztünk, és sokkal inkább csapatsportnak éreztük ezt, mint egyéninek. Egyébként most martam le itt valakit a szállodában, mert nem adott át egy üzenetet. Bartos Győző, az egykori Fradi evezős keresett, a volt kitűnő úszónő, Killermann Klári férje, akiknek kislánya, Csilla ma a magyar teniszsport egyik reménysége. Visszatérve a korábbi témához, szerintem csapatsportot, de bármilyen sportágat nem lehet anélkül űzni, hogy személyes kapcsolat ne fűzze össze azokat az embereket, akik nap mint nap együtt készülnek, izzadnak, szenvednek. • A labdarúgómeccsek mellett figyelemmel kíséri a többi Fradi szakosztály életét is. A fociban kik voltak a kedvencei? — A Sárosi testvéreket személyesen ismertem, sőt édesapjukkal is többször beszéltem. Szabómester volt a kisöreg. Én Kelenvölgyben laktam, s ettől szinte kőhajításnyi távol-
