Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 99. szám
nagyon jó, de azt mondják, lehet nagyon rossz is. Tudna más klubban sportolni: gyerekkorom óta Fradista vagyok, mindig ide vágytam. További tervei, céljai: sokáig és eredményesen sportolni, sikereket elérni, boldog családi életet élni. Szerencsés embernek tartja magát: sok volt az ellentmondás, ezért csak 50 százalékban mondhatom, hogy igen. Sajnos, a válogatottba is csak háromszor jutottam, most már elég öregnek tartanak. SZÁNTÓ GÁBOR A szurkolók közül sokan kérdezik, hogy mi van a Ferencváros tehetséges hátvédjével, a 24 esztendős, tizenkétszeres válogatott Szántó Gáborral. Nagykanizsán kerestük fel, ahol katonaidejét tölti. — 1982. augusztus 27-én vonultam be, több NB l-es labdarúgóval együtt. Itt van a diósgyőri Szemere, a nyíregyházi Fecsku, a Vasasból Hires és az MTK-VM-ből Handel is. — Milyen lehetőségük van az edzésre, a felkészülésre? — Mindenben a segítségünkre vannak, és az első hetek tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy a feltételekkel sincs baj. Torna és kondicionáló terem áll rendelkezésre, sőt nekem még egy különleges igényemet is támogatják. Parancsnokaimhoz azzal a kéréssel fordultam, hogy tegyék lehetővé, hogy az NB I l-es Olajbányász csapatával együtt készülhessek, tréningezhessek. Minden valószínűség szerint ez realizálódik, és így a futáson kívül labdásgyakor- latokat, technikai elemeket is „skálázhatok". — Mennyi ideig lesz katona? — Valószínűleg hat hónapig. Bár könnyen lehet, hogy előbb leszerelek. Tudniillik én már egyszer voltam katona, negyven napig. Csak a világ- bajnokságra való felkészülés miatt szereltek le. Lehet, hogy már decemberben megszabadulok az angyalbőrtől. — Feletteseivel milyen a kapcsolata? — Ebben is szerencsém van, mert egy volt általános iskolai osztálytársam a közvetlen parancsnokom. De a többiek is, amiben csak lehet, segítenek, érezni rajtuk, hogy szeretik a focit. — Sérülten vonult be. Teljesen rendbejött már? — Nagyon hosszadalmas dolog volt, sok kínnal, de hogy lekopogjam, most már minden rendben van. Először a Fradi egyik edzésén szenvedtem részleges combizomszakadást, még áprilisban. Pihentem jódarabig, majd bekapcsolódtam a válogatott tatai VB felkészülésébe. Úgy látszik, nem pihenhettem ki eléggé ezt a makacs sérülést, mert a válogatott utolsó hazai előkészületi mérkőzésén a Mundial előtt a Kaiserslautern ellen a Népstadionban ismét le kellett jönnöm a pályáról, pontosan ugyanott szakadt el a combom. — Jobb lett volna esetleg várni. — Most már én is tudom. De kérdem én, ki az, aki könnyű szívvel lemond egy világbajnoki részvételről? Az orvosi konzulium döntötte el, hogy bekapcsolódhatok a tatai felkészülésbe. Nem a saját szakállamra tettem. Borzalmasan fájt, hogy pont a nagy lehetőség küszöbén botlottam meg. — A nyáron múlt egy esztendeje, hogy a Ferencvároshoz került. Hogy érzi magát a klubnál? — Nem hittem el, amikor a vidékről Budapestre felkerült játékosok azon sopánkodtak, hogy milyen nehezen szokják meg az új környezetet. Nemcsak a futballpályára vonatkozik ez, hanem a magánéletre is. Nekünk, akik vidékről kerültünk fel, nehéz megszokni a fővárost, az új atmoszférát, milliőt. Most érkeztem el oda egy esztendő után, hogy megbarátkoztam a környezettel, játékostársaimmal pedig nagyszerű a viszonyom. Most már — ha leszerelek — csak a bizonyításon a sor, mert tudom, hogy eddig még adós maradtam a jó játékkal. AMBRUS TAMÁS Poló-kapusunk életében az 1982- es esztendő ahogy mondani szokták, kétségkívül mérföldkőnek számít. — Miért is? — Idén érettségiztem és a mostani várnai Junior Európa-bajnokságon úgy érzem, nem okoztam csalódást. — Szerényen fogalmaz, mert Molnár Endre, a fiatalok szövetségi kapitánya, az egykori legendás kapus a sajtóban elismerően beszélt teljesítményéről. De dicsérte dr. Mayer Mihály, a felnőttek szakvezetője is. — Akadtak jó periódusaim, de voltak bosszantó hibáim is. Édesapám mindig arra tanított, hogy a rosszra kell többször gondolni, ezen kell rágódni, mert egyébként önelégültté válik az ember, pedig erre igazán nincs okom. Rengeteg tanulni valóm van még az életben, s a kapuban egyaránt. — Látta-e még édesapját védeni, aki a Ferencváros híres „portása" volt az ötvenes-hatvanas években. Sőt, Ambrus Miklós 1964-ben olimpiai bajnok is volt Tokióban. — Sajnos édesapámat már igazi mérkőzésen nem volt alkalmam látni. Pedig azt mesélik róla, hogy bravúr-kapus volt, lehetetlen helyzeteket is képes volt megoldani, a szíve pedig legendás volt, nem ismert vesztett mérkőzést. Amikor Szakonyit eltiltották, nekem pedig bejött a porcműtétem, akkor 49 éves fejjel képes volt még néhány hónappal ezelőtt is beszállni az OB l-be — helyettünk. A srácok szerint remekül helytállt, igaz a lábtempója már nem a régi, de rutinból még sok mindent jobban csinál, mint a mai fiatalok. Képzelheti, milyen büszke voltam, mikor az uszodában mindenki csak róla beszélt, ahová csak mentem, dicsérték. Jó fej az „öregem", mert a következő szavakkal intézte el az egészet: „Semmi az egész, csak kialudtam magam, rendesen megborotválkoztam, s olyan volt a külsőm, hogy nyugodtan védhettem volna akár az ifi-csapatban is ... Ezekkel a kisimult vonásokkal?" — Nagy megtiszteltetésben volt része. — Igen, mert dr. Mayer Mihály szövetségi kapitány közölte velem, hogy a felnőtt válogatottnál edzem a jövőben, ha formámat így tudom állandósítani. Erre pedig 18 éves korban még nem igen volt példa, mivel a kapusok általában későn érnek, inkább úgy 24—25 éves korukban. — Ez egyértelműen a bizalom jele. — Én is így fogom fel, tulajdonképpen előlegként és szeretnék rászolgálni erre, igazolni a döntés jogosságát. — Érettségi után vannak-e továbbtanulási tervei? — Természetesen. Már most töröm a fejem, hogy melyik felsőoktatási intézménybe kérjem a felvételemet. Több verzió van. Egy biztos, továbbtanulok. — Visszatérve a védésre, most lényegében olyan helyzet van, amikor kapusínségben szenved a válogatott. Molnár abbahagyta, Cserve- nyák pedig tartós külföldi kiküldetésre utazott, Nigériába. — Tisztában vagyok ezzel, s erre mi mást mondhatnék? Jó lenne ott lenni Los Angelesben az olimpián . . — Udvarol már? — Igen és ráadásul a kislány, akivel járok, szintén szép eredményekkel dicsekedhet: Orosz Andrea, ifjúsági Európa-bajnok, gyorsúszónő. Csodálatos lenne, ha két év múlva együtt indulhatnánk a tengerentúlra, az ötkarikás játékokra. — Édesapja foglalkozik edzésével? — Nemcsak tanácsokat ad, de bejön velem a vízbe is, magyaráz, s ha kell, még meg is mutatja, mit és hogyan kell csinálni.
