Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 37. szám
Harmincöt éve a Fradiban Kapusbravúr a jégen. Bemutatja Pozsonyi Lajos. 1950-ben az ificsapat kapusaként. . . Az átló sorban balról a második Hári. a negyedik pedig Dalnoki Jenő. A jobbszélen Deák Ferenc, a csapat edzője. _Iannak emberek, akik már gyerekkorukban egész életükre elkötelezik magukat egy egyesület mellett, és bárhogyan alakul sorsuk, az általuk választott színek mellett kitartanak. így van ez a Fradi népes táborában is, amire eleven példa az egyesület közismert és népszerű fotósa — Pozsonyi Lajos — aki 1945-től, immáron 35 éve tagja a Ferencvárosi Torna Clubnak. Egy fél emberöltőt töltöttem már el a Fradiban — emlékezik Pozsonyi Lajos — de még ma is elevenen él bennem annak a napnak az emléke, amikor tizenhárom éves koromban az FTC tagja lettem. Talán Berlin alatt még dörögtek a ágyúk, mi srácok azonban az egyik közeli grundon már ismét rúgdaltunk valami gömbszerűséget, amit labdának neveztünk. Az Üllői úti pályáról azonban meghallottuk egy igazi labda döngését. Mennyei zene volt a fülünknek, hiszen minden vágyunk az volt, hogy a Fradiban focizhassunk, igazi labdával. Összeszedtem tehát minden bátorságomat, vagányságomat és jelentkeztem a kölyökcsapat edzőjénél - Száger Misi bácsinál — próbajátékra. Misi bácsi végignézett cingár, az ostrommal sikerrel dacolt alakomon, és amikor kérdésére azt válaszoltam, hogy centert szeretnék játszani (választani is lehet — gondoltam pimaszul) elküldött a szertárba szerelésért. Mit látott bennem akkor? Ma sem tudom. Talán örült, hogy vagyunk, hogy túléltük a háborút és ismét játszhatunk. A szertárban kaptam egy 41-es csukát a 39-es lábamra - (nem én voltam az egyetlen hasonló cipőben) kitömtem vattával, és önfeledt boldogsággal játszottam a Fradi kölyökben, és rúgtam a gólokat. 1947 decemberének egy hideg napján a nagycsapat mérkőzése előtt, az UMTE ellen játszottunk az Üllői úton 25 000 néző előtt. Fantasztikus élmény volt számunkra a közönség szeretete, bíztatása. 10 : 0-ra győztünk, és a tízből hetet én rúgtam. Ha gólhelyzetben felém szállt a labda a „B" középen már szólt a kolomp, és az ellenfél kapusának már csöngettek . .. Aztán az ifibe kerülve egy- szercsak a kapuban találtam magam. Üj edzőm — Deák Feri bácsi — kényszerből kipróbált mint kapust, és úgylátszik megfeleltem, mert két évig olyan srácok játszottak előttem, mint Anda, Csok- nyai, Dékány, Guba, Hári, Kocsis, Szigeti... Később az élet válaszút1
