Fradi műsorlap (1978-1979)
1979. május 5.
Ilyenkor általában meg szokták kérdezni, hogy melyik mérkőzés vagy mérkőzések voltak a legemlékezetesebbek. Bizonyára van ilyen.- Több is, nem tudok közülük egyet kiválasztani. Az ifimérkőzések közül az Olaszországi Cali- garis-torna találkozók, az ünnepélyes díjátadás, ahol mint csapatkapitány átvehettem a torna megnyeréséért járó tiszteletdíjat. (A fényképen ezt láthatják.) Az FTC I. csapatában a már említett 1:0-ás Honvéd elleni mérkőzés, valamint az operációm utáni első mérkőzés. Ez Rómában vo|t az AS Roma ellen, s gólommal 2:1-re nyertünk. A Haladásban emlékezetes volt számomra a Vasas elleni 3:1-es győzelem, valamint a Ferencváros ellen 3:2-re elveszített meccs, ahol a Haladás mindkét gólját én szereztem. Ez lenne tehát rövid pályafutásom története, és újra csak azt mondhatom, hogy sérüléseim ellenére, a pályán eltöltött időket soha nem fogom elfelejteni. Külföldön készült diafilmeket sokszor levetítem feleségemnek és 9 éves Ildikó nevű kislányomnak, és lelkesen mdtatom nekik a régi eseményeket, játékostársaimat. Egynek azért örülök: ha már egyesületet kellett is cserélnem, de a mez színe mindig zöld- fehér volt... A sportszerűségi díj védője: HAJDD JÖZSEF Az FTC-ben már régi hagyomány, hogy minden évben megválasztjuk az egyesület legsportszerűbben viselkedő versenyzőjét, s részere vandorserieget adományozunk, A kitüntető cimet ezúttal Hajdú József labdarúgónk érdemelte ki. Labdarúgócsapatunk kapuvédője több alkalommal bizonyította, hogy tudásán kívül megfelelő életmódjával, állandó felkészültségével bármikor számíthatnak rá szakvezetői. Példamutatóan viselkedett fiatal vetélytársaival, és segítette őket, szolgálva ezzel csapatunk érdekeit. Hajdú József sportszerű cselekedeteivel, pályafutásának FTC-ben eltöltött időszakával egyik példaképe egyesületünk versenyzőinek. Ezeket a mondatokat dr. Lénárt Lajos az FTC elnöke mondta az egyesület közgyűlésén, majd átadta Hajdú Józsefnek a vándordíját. Dörgő taps köszöntötte az elnökség döntését, és a kupa átadását. — Már az is jólesett, hogy a közgyűlés elnökségében foglalhattam helyet, de kimondhatatlan melegséget éreztem, amikor a sportszerűségi díj átadásához szólítottak. Bizonyára szép trófeagyűjteménye van, hiszen korábban több neves sportegyesületnek volt a tagja. — hehet, hogy hihetetlen, de csak amióta a Fradiban vagyok, kaptam emléktárgyakat. Különösen jólesett a szurkolók ajándéka a bajnokság megnyerése alkalmából. Természetesen ezt a sportszerűségi vándordíját minden ajándék fölé helyezem, hiszen erkölcsi értéke úgy érzem, ezt mindennél jobban indokolja. Mit jelent Hajdú Jóskának a Fradi, milyen élmények hagyták a legmélyebb nyomokat egyesületünkben? — Közel 5 éve vagyok a klub játékosa, úgy jöttem ide, mint egy leírt, használhatatlan kapus. Amikor a Fradiban az első bajnoki mérkőzést játszottam a Békéscsaba elleni találkozón — bár l:0-ra kikaptunk — de nekem mégis nagyon nagy jelentőségű volt ez a mérkőzés, hiszen a semmiből kerültem az élvonalba. Bizonyítottam önmagámnak, s azoknak akik bíztak bennem. Felejthetetlen marad a ZTE elleni találkozót követő néhány pillanat, amikor rádöbbentem, hogy elértem egyik nagy vágyam. Magyarország bajnokcsapatának tagja vagyok. És ez a bajnokcsapat a Ferencváros volt . . . Azóta ugyan eltelt egy kis idő, de úgy érzem, fizikailag semmivel sem vagyok gyengébb, formámban nincs döntő változás. Megmondom őszintén, a visszavonulás gondolata nem foglalkoztat. Bíznak bennem, és úgy érzem, nem éveim száma dönti el sikeres vagy balsikeres szereplésemet. Beszélgetésünk végén szóba hoztam Zsiborást, s Hajdú igazi fair play díj védőhöz méltó választ adott: — Ha így folytatja, akkor éveken át megoldja az FTC kapuskérdését. Tehetséges, és amennyiben erre sor kerül, megítélésem szerint a válogatottban is helytáll. így beszélt a riválisáról az FTC 1979. évi fair play díjas sportolója . . . 7
