Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. december

Látogatás a tagszervező irodában Az Üllői út és Könyves Kálmán körút ke­reszteződése napjainkban alaposan fel van dúlva. Ezért nem könnyű a szépen berende­zett tagszervező irodánkat megközelíteni. De azért, hogy tovább fejlődjön, szépüljön szeretett Budapestünk és stadionunk kör­nyéke — el kell viselnünk az építkezéssel járó kisebb kellemetlenségeket. Pártolótagjaink is megértőén bukdácsolnak a földtúrások és építkezési anyagok között, hiszen változatlanul nagy számban nyitják ki az iroda ajtaját, hogy rendezzék tagdíjai­kat, vagy FTC-ajándéktárgyakat, emléktár­gyakat Vásároljanak, a fotókkal, ízléses ajándéktárgyakkal díszített irodában Né­meth Bélánéval ülünk le beszélgetni. Bizto- tosan nincs még egy ember, aki annyi Frudl-szurkolót ismerne mint ő, hiszen hosszú évek óta intézi a pártolótagság nem könnyű adminisztráció­ját, ad tájékoztatást különböző kérdésekre, válaszol levelekre, nagy szeretettel és diplo­máciai érzékkel, két hasonlóképpen lelkes munkatársával, Simon Györggyel és Tóth Lajossal együtt. — Több mint hétezer pnrtolótagunk van — kezdi a beszélgetést Németh Béláné — ezért természetes, hogy igényeik kielégítése sokrétű munkát követel. Kztjpedig jól, csak szeretettel lehet csinálni, Az ösztönöz, hogy pártolótagjaink is az egyesületünk iránt meg­nyilvánuló szerétéiről tesznek tanúbizonysá­got, amikor fizetik önkéntes tagdíjaikat, vagy tollút fognak azért, hogy az ország vagy a vi­lág valamelyik részéből küldjék el jókívánsá­gaikat sportolóinknak, vagy kérjenek ered­ményeikről információkat. Nagyon jól esik olvasni ezeket a leveleket. . . Persze vannak állandóan visszatérő kérdések és kérések Is, amelynek megválaszolása sokakat érdekelhet, felsősorban a megszűnt „Fradi lííradót” kérik, illetve előfizetni akarnak rá. Sajnos, nem tud­juk az igényeket kielégíteni, mert a hivatalos rendelkezések következtében a mi egyesüle­tünk is csak ún. műsorfüzeteket jelentethet meg alkalmanként. Ez pedig postai terjesz­tésre nem kerül, csak a pályán árusítjuk. Vi­dékre, egyéni kérésre idő és energia hiányában képtelenek vagyunk elküldeni, éppúgy mint az érdekesebb mérkőzésekre igényelt Jegyeket sem áll módunkban postázni. E probléma megoldását abban látom, hogy tugszervezőink és a vidéki szurkolók megbízottjai, vásárolják meg személyesen a baráti körök tagjni részére a műsorfüzeteket és Időben a Jegyeket. Cél­szerű lenne a tagdíjakat Is hasonló módon rendezni, mert egy megbízottal történő tár­gyalás nagymértékben megkönnyítené mun­kánkat. Aztán a feledékeny ség! Sokan postán küldik el a tagdíjukat, csak éppen a tagdíj­könyv számukat elfelejtik ráírni a postai ve vény re, vagy éppen a küldött összeg rendel­tetését nem közlik. Mi azután törhetjük a fejünket, hogy az átutalt összeg tagdíj-e, vagy Fradi-lemezt, Fradi Krónikót vagy esetleg zászlókat kérnek unnak ellenértékeként. Közérdekű kérdés az is, hogy milyen kedvezményeket nyújt pártolótagjainak az FTC? — A pártolótagság önkéntes, az önkéntesen vállalt tagdíj pedig összegétől függetlenül elsősorban érzelmi kötődést jelent az FTC nagy családjához. Példaként említhetném egy 80 éves női pártoló tag unkát, aki hosszú évek óta már januárban, befizeti 10 forintos havi tag­díját, és még solianem kérdezte, mit kap érte. Azt esők úgy mellékesen Jegyzem meg, hogy idős kora ellenére bámulatos tájékozottsággal rendelkezik mindarról, ami a Fradival kapcso­latos. De említhetnénk olyan tagunkat Is, akinek minden családtagja rendelkezik pár- lolótagsági könyvvel, és ha kijönnek egy kézi­labda mérkőzésre, valamennyien megvásárol­ják belépőjegyeiket. Pedig a pártolótagsági könyvvel a serdülő és ifi labdarugó-, valamint kézilabdu-mérkőzéseket — saját pályánkon — ingyen lehet megtekinteni. Mit lehet még részükre nyújtani? Minden páratlan héten, keddi napokon klubházunk nyitva áll előttük baráti beszélgetésre, és ha Jegyigényüket időben bejelentik, a nagy érdeklődést kiváltó mérkőzésekre jegyet biztosítunk részükre. Ennek előfeltétele persze a rendezett tagsági könyv felmutatása* Amit egyelőre nyújtani tudunk: nem sok, de nem is kevés! Mégis elvárásunk is van pár­tolótagságunktól. Elsősorban tőlük várjuk hogy rendezvényeinken sportszerű magatartásukkal mutatssanak példát a többieknek, és adandó alkalommal nyújtsanak segítséget a sport­szerű légkör biztosításához. Időközben két 10—12 év körüli fiú jön be illedelmesen köszönve, Fradi-jelvény a ka­bátjukon, pártolótagok szeretnének lenni. Némethné nem ad nekik belépési nyilatkoza­tot, mert az alsó korhatár 16 év. Pedig a gye­rekek ott szorongatják kezükben a tagsági igazolványhoz szükséges fényképeket Is. „Le­hettek ettől függetlenül is jó Fradi-szurko- lók” — vigasztaljuk közösen az elkeseredett gyerekeket. Aztán boldogan távoznak egy- egy Fradi Ferkóval. . . — FTC ajándéktárgyak is kaphatók ná­lunk — mondja Némethné — mert szurkolóink igénylik. Sikere van a kis Fradl-Ferkónak, ami uutóbabának, szobadísznek, gyermekjá­téknak egyaránt kedves ajándék. Sokan vásá­rolják a Fradi Indulót hanglemezen, amelynek archív érdekessége van, hiszen egyik oldalán az Induló komponistája, Sallay Mihály énekli korabeli felvételről szerzeményét. Kapható még Fradl-krónika, az ősszel kis példányszám­ban megjelent Fradi-napló első kötete, és mindig van Fradi jelvény, FTC emblémával díszített kisebb ajándéktárgyak. Ezért rövidesen készíttetünk színes csapat­képet is amelyet a lelátó alatti pavilonban árusítunk. A szervező iroda egyébként 11 órától délután 6 óráig tart nyitva. Megköszöntem a szívélyes beszélgetést és egy vásárolt hanglemezzel a hónom alatt el­indultam a kerítések és a palánkok között az Üllői út felé. Mielőtt egy buckába botlottam volna, visszasiettera egy Fradi Ferkéért. Jó lesz a barátom kocsijába: ő is Fradi-szurkoló! MAJOR JÁNOS A Széchenyi étteremben hangos volt a jókedv. Győzött a Ferencvá­ros ! A szurkolók törzshelyén Ilyenkor pezsgő durrogott és min­denki mindenkivel koccintott. S közben az idő is gyorsan szaladt. Ebben a légkörben észre sem vet­ték, hogy egy tíz év körüli rövid nadrágos gyerek lopakodik be a felnőttek közé és egyszerre csak pezsgős pohárral a kezében kiáltja együtt a vidám tárdasággal: Hajrá Fradi! A hangos jókedvben csak a portás szúrós tekintete vette észre az illetéktelen „betolakodót” Ott termett és egy jól irányzott nyak­leves kíséretében máris kizavarta a csillogó szemű kisfiút. . . 1926-ot írtak. ő volt Breitner János, a Mester utcai gyere­kek egykori első számú Fradi-szurkolója, az Üllői úti klub ma is tisztelt ba­rátja. Amikor legutóbb a Fradi pályán járt — a Baráti Kör vendégeként — nem jött ürés kézzel. Ked­ves barátja és szerzőtársa, Z. Florváth Gyula társa­ságában, elhozta az új — a legújabb! — Fradi nótát. Az I. emeleti teremben zsúfolásig megteltek a széksorok s az asztalfőn Toldi Géza, az egykori „zöldfehér bombázó” ült. A tekintetek mégis a sarok felé irányultak, ahol ezút­tal egy fekete zongora fog­lalt helyet. S előtte dr. Breitner János, sok-sok népszerű sláger zeneszer­zője, aki ezúttal a régi, vele egykorú Fradi-szur- kolókat énekelte meg. „Szervusztok franzstadti srácok ... — szállt a dal, és nem sokkal később már valamennyien együtt éne­keltek, mert melódiája és kedves szavai rögtön be­fészkelték magukat az idő­sebbek és fiatalabbak szívé­be egyaránt. Boldogan éne­keltek és idézték fel a régi fiatalságot, amikor még if­jú fejjel lelkesedtek a zöld­fehér színekért. Most a Szent István park egyik földszinti lakásában ülünk dr. Breitner Jánossal, aki ma is büszkén vallja magát Fradistának. — Amióta az eszemet tudom, mindig fradista vol­tam. Annál is inkább, mert hat éven át az FTC-ben boxoltam és öt magyar baj­nokságot nyertem ifi korom­ban . . . Azok voltak a szép idők...! Mindig azt vár­tam, hogy valaki szidja nekem a Ferencvárost és akkor én megverekedhetek az egyesületemért. De senki nem szidta a Fradit, mert amerre én jártam, éltem, a Franz- stadtban — mindenki a zöld-fehéreknek szurkolt. A népszerű zeneszerző már régen megvált az aktív 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom