Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
fedett pálya, hiszen csak úgy állná meg helyét egy gondos munkával előre elkészített felkészülési tervezet. Csak az egyéni számok az FTC műkorcsolyázó-arcula- ! tát? — Nemcsak, de főként. Most alakult nemrégiben a Nagy Rita—Dobra Sándor jégtánckettősünk, ők nemzetközi szintet is elérhetnek. Mástól ez nem várható? — Egyelőre nem. De bízom a fiatalokban — zárta Vida Gábor. tartozunk, gyakori a féltékenykedés. Ez úgy jön elő, hogy bizony hiába dolgoznak szépen a gyerekek, elmarad a megfelelő és megérdemelt pontszám ... De- hát ezzel számolni kell, tehát még jobbat, még többet kell gyakorolni, s akkor előbb-utóbb a pontozói szívek is meglágyulnak. Mennyit, hogyan, hol készülnek? — Sok válogatási lehetőségünk nincs, Kőbányán rendelkezünk egy kielégítő teremmel. Mindennap tartunk edzést, de ez csak egyik része a dolgoknak. Mivel nincs zongoristánk, a zeneanyagot szalagra, kazettára kell rögzíteni, s emellett a gyakorlatokat is össze kell állítani. Mindezek ellenére úgy tartják szakberkekben, hogy Forró Ildikó előbb- utóbb irányzatot teremt a sportágban ... I Szakosztályaink a jubileumi évben jobb! Női sportág - férfias harc... — Bőven lehetne sorolni azon sportágakat, amelyek — mivel nem szerepelnek az olimpián — nem mindig élvezik a kivételezett- séget. Ilyen a ritmikus sportgimnasztika is. Az FTC-ben 1975 éta csaknem szó szerint véve nincs sem éjjele, sem nappala Forró Ildikó edzőnek, aki a 40 főnyi szakosztályt több korosztállyal — terelgeti az igazi „betörés” irányába. A szinte abszolút null-pontról való indulás ideje ugyan már a múlté, de hol van még az „igazi”?! — Az országban hét szakosztály tevékenykedik, s eredményeinket illetően mi még egyelőre a hátsó régiókban tanyázunk — mondja. — Viszont már igen komoly teljesítménynek könyvelhetem el, hogy idén képesek leszünk bajnokságra teljes, hatfős felnőtt csapatot kiállítani. A többi fővárosi egyesület — például OSC, Szolgáltató Spartacus w jelentékenynek nevezhető múltra tekint vissza. Amikor egy új szakosztály jelentkezik az országos „börzén”, milyen fogadtatásra szállíthat? — Nőies sportágunkban férfias harc megvívásával számolhatunk! Bár mi a magyar sport alsó régióiba — Ezzel minden bizonynyal arra céloznak, hogy lányaim gyakorlataiban a lendület a legfeltűnőbb ismérv. Én versenyzőkoromban (Az Ü. Dózsában, Pa- tocska Mária csapattársaként szerepelt. — A szerk.) nem nagyon szerettem a kötelet és buzogányt, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanítványaim mintegy természetes kiválasztódással maguktól is specializálódnak, így semmiféle kényszerre nincs szükség. Teljes szívvel dolgoznak, csak a versenyeken ne kellene a folytonos megkülönböztetést elszenvedniük. Elnek-halnak a ritmikus sportgimnasztikáért, és remélem, ez a kísérő jelenség sem tántorítja el őket. Mit ígérhetünk a szakosztály nevében? — Ügy érzem, Farkas Annamária személyében rendelkezünk olyan egyéniséggel, aki felnőtt korára a legjobbak közé emelkedik majd. Nekem könnyebb lesz azért is, mert idén már Bánhidy Borbála személyében, egy mellékállású edző segít a munkámban. Kedvező az a tény, hogy velünk „kooperáló” óvodák, általános iskolák jó szemmel válogatják ki a tehetségeket, hiszen ezt a sportágat már 6—7 éves korban illik elkezdeni. És mindig ismételgetem: „Gyerekek, a sok gyakorlás sohasem vész kárba!” Remélem, egyszer majd eredményekről is beszélgethetünk. Nem a legjobb hangulatban zárták az évet a kaja- kosok-kenuzók. Eredményeik messze elmaradtak a régebben megszokottaktól, sőt a szakosztályon beiül is sok volt a gond. — Év közben változtattunk az eredeti terveken, mert a 117 olimpiai pont irreálisnak bizonyult, — mondta dr. Sütő Dezső, a szakosztály elnöke. — Júniusban 60 pontra módosítottuk, s ezt végül két ponttal túlteljesítettük. Edzőválság nehezítette a munkánkat, ezt a problémát jó ideig képtelenek voltunk kielégítő módon megoldani. Csak az esztendő vége felé találtunk hasznosnak tűnő „orvosságot a fájó sebre”. A tervszerű munkát még indokolatlan edzői és versenyzői egyé- nieSkedések is zavarták. A sportolók közül kik azok, akikre mégis lehetett, s lehet majd ebben az évben is számítani? — A férfiak lemaradása a jelentősebb! A nőknél Rajnai Klára példamutatása nem érvényesült, ő is visszaesett, de az olimpiáig még van idő, addigra újra igazi csúcsformába kell kerülnie. Ezt pedig csakis idén alapozhatja meg. Andrási Katalin nagyon sokat fejlődött, ő is egyik reménységünk Moszkvára. Ugyancsak elégedettek lehetünk Révész Erikával, aki betegeskedése ellenére is szorgalmasan gyakorolt. Visszatérve a férfiakhoz: Rantócz'ky leszerelése után fejlődött, mint ahogy a Ring testvérek is, akik bekerültek a válogatott keretbe. A körülmények, amelyek között edzenek a versenyzők olyanok, hogy segíthetik a jó munkát? — Egyelőre még nem. A kondicionáló termünk felszerelése eléggé elavult, s motorcsónakkal, tehát a kísérő hajóval is állandó gondjaink voltak. S a hajójavítások elhúzódása is gátolja az igazán folyamatos munkát. Az edzők ilyen körülmények között egyáltalán végeztethetnek-e nagy hatásfokú edzéseket? — Igen. Erre is tudok példákat felsorolni. Nagy László, Nagy Tibor, a Klu- ka házaspár és Szabó minden elismerést megérdemel. Nem hagyják magukat befolyásolni, mindig egy céljuk van: minél jobb sportolót nevelni a rájuk bízottakból. A kajak-kenuzóknál is hallani „csábításról”, amikor egyik-másik klub különböző ígéretekkel igyekszik rávenni a versenyzőket, hogy pályafutásukat náluk folytassák. Erről mi a véleménye? — A sportág utánpótlása rosszul áll, s éppen ezért fokozódott az úgynevezett csábítási veszély. Ennek mi is ki vagyunk téve. Több más klubnál például a munkaidő-kedvezményekre vonatkozó előírásokat nem tartják be, tehát ebben is adnak „kedvezményt”. A mi versenyzőink több vállalatnál vannak elhelyezve, sajnos nincs igazi bázisunk. Eddig csupa gondról számolt be. A tervék azonban valószínűleg tartogatnak azért valami kis örömet is! — Valószínű, hogy most már véglegesen rendbe hozzuk a saját portánkat. így aztán megindulhat a sakkal nagyobb lendületű munka. Természetesen a felnőtt versenyzőinktől várunk igen sokat, de feladataink nagy részét az utánpótlás nevelése adja majd. Pótolni kell korosztályok kiesését, s ez csakis úgy sikerülhet, ha ennek érdekében minden erőnkkel összefogunk. Ha megoldjuk ezt a gondot, akkor — sajnos egyelőre csak lassan — megkezdődhet a javulás, újból élversenyzőket nevelhetünk, akik ismét sok dicsőséget szerezhetnek színeinknek. Az összeállítást: Gulyás László, Kozák Mihály és Szabó Sándor készítette. 12 Volt
