Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. január

A búcsúmérkőzésen: Bajcsevrté, Szókéné, Elek né Búcsú. Soha vissza nem térő pillanatok, üdvözlő, dicsérő szavak, amelyek a meghatottság miatt ép­pen azokhoz nem jutnak el, akikhez szólnak. Aztán játék, az utolsó fellépés a közönség előtt a zöld-fe­hér mezben és még egy boldog pillanat, a győzelem érzése a nemzetközi mérkőzés lefújása után. így vált meg az FTC női kézilabdacsapatától három játékos: Szőke I.ászióné Bognár Erzsébet, Elek Gyu- láné Rothermel Anna és tíajcsev Ivánná Huszár Erzsébet. Vajon mit csinálnak? Járnak-e abba a klubba, amely hosszú éveken át második otthonuk volt, ahol valamikor kislányként kerültek a sport oly sok szépet, de néhol szomorúságot is nyújtó útjaira? A székház félemeletén van egy szoba, ahol a Ferencváros múltja felelevenedik (kiadványokban, könyvekben testet ölt), itt próbáljuk megelőzni a jövőt, amikor a három búcsúzó is bevonul majd az Üllői úti klub írott történetébe. Szilvia kéz dő dobása Tizenöt évvel ezelőtt a nővére vitte el kézilabdáz­ni a Fradiba Bognár Erzsit. Ebben a klubban volt nagypályás, majd kispályás, játékos is, hogy mi­lyen eredménnyel; száztizenkétszer lett válogatott, 1965-ben világbajnoki aranyérmet, 1971-ben bronz- zot vitt haza, négyszer volt tagja a bajnokságot és háromszor az MN K-t nyert F'TC csapatának, 1971- ben ott volt a BEK-döntőben, 1966-ban őt válasz­tották az Év játékosának, 548 első osztályú talál­kozón szerepelt. — A legszebb emlékem, a sok-sok nagyszerű pillanat közül? Higgye el, nem tudok választani, mert ha az egyikre gondolok, mindjárt egy másik jut az eszembe. így aztán nem is csoda, hogy a búcsú után is el-ellátogat edzésekre, kijár meccsekre. A kétéves Szilvia a kísérője. Belőle is egészen biztosan kézi­20 SZÉP VOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom