Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. szeptember

Vincze Géza a kerületi sporttáborban a ferencvárosi fiatalok között. Mellette Vigh Dezső, az ifj. bajnok­csapat játékosa Palotai, Pirgel, Csórná ny Csima, Szokolay György, Sipos, Patay, No­vak, Bősze, Pál, Sas, Ferenczi, Sző­ke György. Közülük néhányan nem nálunk kezdtek, de még fiatalon ke­rültek hozzánk, éppen a posztra tör­ténő igazolások koncepciója alapján. — Most az új vezető edző sok fia­talhoz nyúlt bátor kézzel. Elég hosz- szú szünet volt az előző nagy vérát­ömlesztés óta. Mi erről az ifjúsági edző véleménye? — A Nyilasi, Rab, Magyar, Takács, Kelemen Onhausz, Csider korosztály, amely 1974-ben került az első csa­pat keretébe, úgy tűnt hosszú időre megoldja a felnőttek gondjait. Vol­tak bizonyos nehézségek, de éppen a fent említett fiatalok csúcsformája időszakában nyert bajnokságot a Fradi! Miután ennyire megfiatalodott a felnőtt keret, bizonyos fokig megállt a felfelé áramlás. Ez természetes is. Kit tudott volna kiszorítani az akkor még tapasztalatlannak számító Tep- szics, Zsiborás, Mészöly és a többi srác. Nekünk akkor meg kellett ma­gyarázni nekik: várjanak, eljön az idejük. Nem voltunk velük türelmet­lenek, de ők is nyugodtan vártak a sorukra. — Tehát öt év kellett az újabb generáció váltáshoz? — Általában igen. Mészöly Pál, Zsiborás Gábor, Tepszics Ignác, Gi­ron Zsolt, Rubold Péter, Dániel Já­nos, de mások is igazolták elképze­léseinket. — Van sikerélményük a velük egykorúak között, gondoljuk, ez is fontos dolog! — De még mennyire. Négy év alatt az ifink 202 mérkőzést vívott, s 81 százalékos teljesítményt ért el, a bajnoki találkozókon az arány még jobb: 83 századlékos. ŰJ HULLÁM 1981-RE A szakmai munka legfontosabb elemeiről is sok szó esett beszélge­tésünkben. Fizikailag képzettek a felnőtt ke­retbe kerülők. Pszichés felkészítésük is elsőrendűnek mondható, de ezen a téren kell nekünk és a fogadó­játékosoknak is a legtöbbet dolgozni. Ma nem kerül fel egyetlen olyan fiú sem a felnőttek közé, aki ne érettségizett volna, illetve ne ren­delkezne szakmunkás bizonyítvány­nyal. Ez olyan biztos támaszt ad a fiataloknak, amely megszabja fellé­pésüket, növeli egzisztenciájukat. Eb­ben a sikerben benne van az isko­la és az egyesület jó kapcsolata, a felfrissített edzőgárda magasabb egyéni képzettsége, műveltségi foka. És természetesen az is döntő, hogy az utánpótlás szekció minden tagja ismeri a legújabb irodalmat, tisztá­ban van az új módszerekkel, lépést tart a korral. Egyszóval mindig ké­pes a megújulásra. — Mit hoz a jövő? — A jelen pillanatban bátran ki­jelenthetem, hogy 1981-ig, tehát há­rom évig már most biztosítani tud­juk a közvetlen saját nevelésű után­pótlást az első keret számára! Azt hiszem ilyen előredolgozás, tervszerű munka kevés helyen tapasztalható. Már most meg tudnám nevezni azt a 4—5 fiatalt, aki 1980—81-ben, rö­vid időn belül, tagja lehet az első keretnek. És ezek a játékosok azok­nak a helyére kerülhetnek, akik ad­digra kiöregednek, de nem jövünk zavarba, ha valamelyik mai közép­korú, vagy huszonéves pótlására len­ne szükség a közeljövőben. — Ehhez a munkához elhivatott­ság, vagy türelem, a fiatalok ismere­te szükséges. Hogyan tesznek szert •tfyen tulajdonságokra a Ferencváros fiatal edzői? — Bíznak bennünk az egyesület vezetői, hagynak dolgozni, elismerik, amit csinálunk. Elhitték nekem 1974- ben, hogy Zsiborás kitűnő kapus lesz, s bíznak abban, amit Koch, Jó- zsa, Vigh, meg a többiek dolgában mondtam. Vincze Géza szobájában két „friss” serleg áll egymás mellett. Az orszá­gos bajnokságért és az ifi kupa meg­nyeréséért kapták a zöld-fehérek. Ügy hisszük, jövőre odakerül majd a harmadik, talán a negyedik serleg is- Varga Béla Egy történész-szurkoló gondolatai (Bevezetőül. Nem voltam aktív spor­toló. Diákkoromban néhány évig lo­vagoltam, most vadászom, de versenyt csak a nézőtérről láttam. E szempont­ból tehát szabályos szurkoló vagyok. Viszont történész is. A szurkoló ugye­bár mindenhez ért (?). A történész minden múltbeli eseményt kommen­tál. A történésznek, aki szurkoló is, minden jelen eseményről valami múltbeli jut eszébe, s megpróbál rá­adásul — racionális vagy irracioná­lis — szabályszerűséget keresni.) Mészáros 1948: A Ferencváros felfelé haladó labdarúgó-csapatához leigazolták Mé­száros József válogatott labdarúgót. A csapat az évben bajnokságot nyert. 1961: A Ferencváros vezetősége a stagnáló labdarúgó-csapat edzői teen­dőinek ellátásával Mészáros József edzőt, a csapat volt játékosát bízta meg. A csapat második évben bajnok­ságot nyert. Erre aztán rá is duplá­zott, s megnyerte a VVK-t is. 1978: A Ferencváros labdarúgó-csa­pata hullámvölgyben. A labdarúgó­szakosztály elnöki teendőinek ellátá­sára Mészáros József mesteredzőt, a csapat volt játékosát és edzőjét kérték fel. A fenti logika szerint két év múlva esedékes a bajnokság? Erre mondhat­ják szurkolótársaim: bár a próféta szólna belőlem . . . Melyik a jobb eredmény? 26 15—7—4- 64:27 37 p. +37 71.15% 26 15—7—4 48:28 37 p. +21 71,15% Hát . . . mondja a jámbor olvasó . . . esetleg az első? Illetve biztosan, hi­szen 16 góllal jobb a gólkülönbsége! Nem. A második sor az 1962 63-as bajnokcsapatunk eredménye, amelyik 6 pont előnnyel nyerte a bajnokságot. Az első: az 1955. évi bronérmes csa­paté, amelyik szoros versenyben 1 ponttal előzte meg a 4. Vasast. Sokat tűnődtem azon, hogy melyik az az eredmény, amivel elégedettek lehetünk. Mi, szurkolók. No jó, természetesen a bajnokság. De van-e olyan mérce, amely a baj­noki helyezéstől függetlenül is érté­kel? A fenti két eredménysor értékelése indította meg gondolataim sorát, s a végén a megoldást a 70%-os ered­ményben találtam meg. Ennél gyen­gébb eredménnyel magyar bajnoksá­got mindössze háromszor nyertek: 1957 58-ban az MTK (67,3%), egy évre rá a Csepel és 1963 őszén az ETO (65,4%). De volt példa, hogy a 80% feletti teljesítmény is csak a 2. hely­re volt elég. Így pl. 1918 19-ben a 83,33%, 1921 22-ben, 1928/29-ben a 81,81%, 1936 37-ben a 80,77%, 1938 39-ben a 82,69%. És ezek csak a mi eredmé­nyeink. Érzésem szerint, ha a csapat telje­sítménye a 70%-ot meghaladja, baj­noki helyezésétől függetlenül elisme­rést érdemel. Viszont ha nem éri el a 60%-ot, a helyezéstől függetlenül bajok vannak. 1942 43-ban a 60% elég volt a 3., egy évvel rá a 2. helyhez! Más csapatoknál még ennél gyen­gébb %-os érmes helyezések is elő­fordultak. így pl. 1926 27-ben a Hun­gária 52,77%-os teljesítménnyel lett bronzérmes, ugyanakkor 1958 59-ben az FTC 7. lett 53,84%-kal. Tehát a mérce 70%! Lehetőleg egyenletes teljesítménnyel. Ezt kelle­ne éreznie minden játékosnak. Most persze a legutóbbi 50%-os 9. hely után felemelkedést jelentene egy 65%-os 4. hely is. De az FTC neve kötelez: érmes he­lyezés és 70% minimum! Remélem, minél hamarabb . . . Nagy Domokos Imre 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom