Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. szeptember
„colossal”, ha a lába mellé rúgnak egy labdát, negyed óra után ér csak le érte a földre. Én megnyugtattam, hogy nekünk jó ez a „colos”, s bízzák csak ránk a dolgot, nézzék meg, ha munkába áll. Nos, ott is jól védett, s még nagyon sokszor. Nem véletlen, hogy megkapta a legnagyobb bizalmat — ezt Logodi Laci bácsi, a ferencvárosi serdülők „atyja” és intézője mondta, s dicsérte a fiú igyekezetét. Először 1975 decemberé- sen a Csepel ellen mutatkozott be a csapatban, majd csaknem két esztendőt kellett várnia arra, hogy az első bajnoki mérkőzésre is beverekedje magát a legjobbak közé. Aztán 1977. szeptember 3- án eljött a „nagy nap”. Nem is akármilyen mérkőzésen, rangadón bízták rá először a NB I-es kapu őrzését. A bemutatkozás sikerült, a Bp. Honvéd ellen 2-1-re nyert az FTC. Ma Zsiborás Gábor az első számú kapuvédőnk. Hogy meddig? Rajta múlik. A HÁTVÉD A hátvéd tizenegy esztendővel ezelőtt kopogott be először a zöld-fehér klub labdarúgó öltözőjének ajtaján. Egy barátja hívta le az edzésre, s noha még olyan kicsi volt, hogy a serdülő négyben sem játszhatott, azért ott ragadt a szakosztálynál. A tornacipős korosztályba már belefért, ráadásul ügyesen bánt a labdával, hát miért ne maradt volna. Szép lassacskán minden csapatot megjárt a serdülőknél, majd az ifiben, aztán bekerült a tartalékcsapat öltözőjébe. Két évet játszott a „fakóban”, tehát nem tartozott a kiugró tehetségek közé. Tulajdonképpen igazán nagy és látványos dolgokat nem is igen produkált. Csak mindig utolérte a csatárt, s az esetek döntő többségében el is vette tőle a labdát. Na nem valami nagy körítéssel, csak úgy egyszerűen, hétközna- piasan. De elvette ... Amikor a bajnoki év nyitányát megelőző MNK- mérkőzéseken odavették az első csapat keretéhez, még aligha gondolta az lesz a dologból, hogy kibérli a jobbhátvéd posztot a legjobbak között. Először csak csereként kapott helyet az együttesben, majd kezdő ember lett, aztán pedig azt vette észre, hogy bentragadt az „egyben”. Milyen játékos Tepszics Ignác? — Csak jót mondhatok róla. Kemény, határozott, csupaszív futballista, s nagyon rendes fiú — így mutatta be őt csapattársa, Nyilasi Tibor, s jót mondtak róla a szakvezetői is. A húszesztendős fiatalember pedig kifejezetten jól „viseli” el a dicséretet. — A pillanatnyi helyzetemet egyszerűen úgy fogom fel, hogy jelentős előleget kaptam, amikért az elkövetkezendő időben kell majd alaposan megdolgoznom — mondta. — Nos, én igyekszem rászolgálni az előlegre. Jól tudom, sok gyakorlás szükséges, hogy „véglegesítsem” magam az első csapatban, de az igyekezetemen nem múlik. Szeretem a klubot, más mez még nem volt soha rajtam, csak a zöld-fehér. De nem is kívánok mást felhúzni. S ha egy klubot szeret az ember, azért tud is szívvel- lélekkel hajtani. Nos, ha Tepszics Ignác így fogja fel... A KÖZÉPPÁLYÁS Mészöly Pál már igazolt labdarúgó volt, amikor a Ferencvároshoz került. Az ÉPGÉP serdülő csapatában kergette korábban a labdát, méghozzá olyan figyelemre méltóan, hogy a serdülő válogatottba is meghívót kapott. Tehetsége szemet szúrt „fentebb” is, s egy szép napon eljöttek érte az Üllői útról. Itt jó csapatba, jó kezekbe került. Vincze Géza szakedző oktatta ekkor az ifjúsági labdarúgókat, s nagyszerű együttest kovácsolt. Hasonlóan mint Tepszics, ő is az MNK-mérkőzése- ken kapott először lehetőséget. Győrben egy félidőt játszott, aztán a Csepel ellen is bizalmat kapott. Ahogy ő mondta: „akkor azt hittem, az lesz a bú- csúmeccsem”. A 90 perc alatt ugyanis a csapat is gyengélkedett, neki sem ment valami fényesen, s lélekben egy kicsit el is köszönt a nemrég kapott meztől. Friedmanszky Zoltán edző azonban nem az a típus, aki egy vagy két játék alapján rangsorol, s vonja meg a bizalmat embereitől. Mészöly is maradt, s a bajnoki küzdelmek során is helyet kapott az első gárdában. Amikor egy rövid interjú miatt megkerestük a fiatal középpályást, várni kellett rá az öltözőben. A többiek már régen megfürödtek, amikor Mészöly még kint gyakorolt a rúgófalnál. — Edzői ösztönzésre, vagy csak önszorgalomból túlórázott? — érdeklődtünk, amikor befejezte. Balról jobbra: Zsiborás Gábor, Tepsiics Ignác, Mészöly Pál — Nem volt előírva, viszont szükség volt rá — mondta. — Sérülés miatt kénytelen voltam edzéseket kihagyni, ezt igyekszem pótolni. Egy magam fajta fiatal ugyanis nehezen kerül az első csapatba, viszont könnyen kipottyanhat, ha nem igyekszik kellően. — Megszokta már az első csapatot? — Ehhez még nem játszottam eleget. De a rövid idő alatt is rájöttem, itt nagyobb a tét, nagyobb a feszültség, nem lehet csak játszadozni. Az edzéseken is nagyon oda kell figyelni. Régi alaptörvény, hogy egy fiatal játékost akkor vesz be az első csapat kollektívája, ha az húz, ha hétről hétre tesz valamit a sikerért. Nos, én szeretnék huzamosabb ideig a Ferencváros első csapatában játszani... Három fiatalember lehetőséget kapott. Mint annakidején elődeik, Bálint, Vé- pi, Nyilasi és a többiek, a maguk idejében. Példa tehát van előttük ... Várkonyi Sándor
