Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1976. december
Támad a Ferencváros Drezdában. Balról Onhausz, jobboldalt Szabó, Nem néztük az óránkat. Már jó előre megállapodtunk abban, hogy ezúttal a szokottnál hosszabban beszélgetünk, mert annyi téma, annyi kérdés és annyi megvitatnivaló gyi'i- lemlett fel bennünk, mint talán még soha. Ezért nem is egy, hanem két jegyzetfüzetet vittem magammal az Üllői úti randevúra, Dalnoki Jenő pedig olyan időpontot keresett ki a találkozásra, amikor semmiféle kötelezettségnek nem kellett elegei tennie. Csendes nap volt, a labdarúgó idény végéhez közeledtünk, a Ferencváros már elbúcsúzott a Bajnokok Európa Kupájától, a pontvadászatban azonban változatlanul nagy harcot vív legnagyobb vetélytár- saival, elsősorban az Üjpesti Dózsával. Kényelmesen elhelyezkedtünk a klubházban, a labdarúgó szakosztály ízlésesen berendezett irodájában, s ezúttal senki sem zavart bennünket. CSALÓDÁS? NEM! — Kedves Mester! Kezdjük talán mindjárt az őszi „legrázósabb” eseménynél, az Európa Kupánál — javasoltam. — Csalódott? Őszinte beszélgetés Dalnoki Jenővel — Nem! Nem vagyok csalódott, mert tudom, hogy mindent megtettünk a jó szereplés érdekében, egy percig sem volt okom arra, hogy ne bízzam a játékosokban, akik becsületesen küzdöttek a mérkőzéseken — válaszolta. — Meggyőződésem, hogy nem rajtuk múlott a korai kiesésünk. Az adott körülmények között többre nem tellett az erőnkből. — Ebben az esetben mit ért azalatt, hoyy „adott körülmények’'? — Mindenekelőtt azt, hogy Nyilasi és Pusztai kiválásával a csapat két legeredményesebb játékosát veszítette el, valójában nem maradt góllövőnk. S aztán Martos és Kelemen is megsérült, úgyhogy még szárnyaszegcttebb lett az együttesünk. Ilyen előnyt egyetlen csapat sem adhat olyan kitűnő gárdának, mint a drezdai volt. — Tehát véleménye szerint ez volt a döntő? — Ezt nem mondtam és helytelen lenne kizárólag a sérülésekre hivatkoznom. Nemcsak más futballt játszanak a németek és mást mi, hanem más típusúak az ő játékosaik és mások a mieink. Azt hiszem, akik látták akár a budapesti, akár a drezdai mérkőzést, megfigyelhették, hogy milyen erős felépítésűek, izmosak, atlétikusak, ugyanakkor roppant gyorsak és mozgékonyak. Egészen biztos, hogy a tehetségek kiválasztása náluk már hamarább megkezdődik, mint például nálunk, gondolom 8 —10 éves korban, s aztán a szakembereik módszeresen készítik fel őket a későbbi versenyidőszakra. Hasonló lehet már a labdarúgásukban is a helyzet, mint például az 6
