Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. január
Gratulálunk! Előbb nem tudtunk, de hát jobb későn, mint soha. Igazán szép dolog, hogy megszakítás nélkül nyolcadszor sikerült megszerezni a magyar bajnoki címet. Mindent összevetve pedig a tizennegyediket! Ilyen mérleggel egyetlen vetélytárs sem büszkélkedik. Az elismerés a jégkorongozóknak szál, s ezzel a meghatározással ugye, a cím is egycsapásra kifejezővé vált. Annak kifejezőjévé, hogy egy téli, vagy más néven jeges sportágban is elengedhetetlenül fontos a tűz: a lobogó akarás. Tűzzel- a jégen Győzött az esélyes, s ráadásul még az MNK-t is veretlenül nyerte. Ki legyen büszke, ha nem a sikerek kovácsa. Rajkai László vezető edző. — így is van — mondja a „mester”, de gyorsan hozzáteszi: — mellettem még huszonkétten harcoltak ugyanazért a nagy célért, s ezzel azt is kimondtam, hogy mi volt a bajnoki siker titka. Természetesen az összefogás, az egység, s ezek szavamra — nem nagy szavak. „ősfradista” A vezető edzőről tudjuk, hogy „tőzsgyölcéres” ferencvárosi, 1 Ütőben kötelezte el magát a zöld-fehér színekkel. Az elmúlt 33 esztendőben csak „igazoltan” hiányzott, más klub szolgálatába nem szegődött, csak a válogatott csapatokéba. Kevesen tudják, hogy éppen az ő vezérletével szerepelt az eddigiekben a legjobban a címeres mezes együttes, nevezetesen 1965-ben, Finnországban. Akkor is a világbajnoki ,,B” csoportban küzdöttek a legjobb magyar jégkorongozók, negyedikek lettek, ami az európai rangsorban — átszámítva — a tizedik helyet jelentette. De folytassuk a bajnokság eseményeinek felelevenítését, következzék egy kis házi rangsorolás. — Mindkét kapusunk, Kovács és Balogh is megtette a magáét, az első sorról pedig annyit, hogy az nemcsak a Ferencváros, hanem az egész magyar jégkorongsport legtapasztaltabb, legformásabb ötösének bizonyult. Sorolom is a neveket, amelyek minden bizonnyal sokak számára jól ismertek: Hajzer, Farkas, Kereszty, Mészöly és Havrán. Pontosan igy, tehát változtatás nélkül szerepelnek a válogatottban is. Becsülettel helytállt és nagy hasznot hajtott együttesünknek a kiHa a sportágak kulisz- szatitkaiban csak kevéssé is járatos sportkedvelő a magyar műkorcsolyázásról hall, az első rekaciója bizonyára egy kérdés, amely azt firtatja: Üjra van valami „ügy”...'? Tagadhatatlan, az elmúlt években késhegyig menő csaták dúltak a kulisszák mögött, s az érzelmek különösképpen a mindenkori bajnoki küzdelmek idejére csaptak forrpontra. Idén azonban semmi sem borzolta a kedélyeket. Az FTC műkorcsolyázónője, Erős Ági olyan magától értetődően nyerte 1974, 1975 és 1977 után negyedik magyar bajnoki aranyérmét, mintha a spartacusos Se- gesdy Ildi (legfőbb hazai riválisa) a világon sem lett volna... Ági vezetett az iskola-, a rövidprogram után, és kétség nem fért végső • sikeréhez sem. Megszorítás nélküli győzelmével elejét vette mindenféle szóbeszédnek. Most elégedett a négyszeres bajnoknő? — Nem! Tudtam, tudtuk. hogy a győztes, ha megfelelő formát árul el, számíthat a strasbourgi Eu- rópa-bajnoki részvételre. A szép álmokból semmi nem lett, csak aTV-n nézhettem az eseményeket. ^ — Saját maga értékrendje szerint, ott lett volna a helye Franciaországban ? — Ügy érzem, a négy versenyszám közül ez volt a legnehezebb, a legértékesebb, s a legtöbb tétet magával hordozó is. Előzőleg a Sportkórháznak még a környékére sem mertem menni, mert Ínhüvelygyulladásom miatt az orvosok időlegesen el akartak tiltani a jégtől. Ezek után érzésem szerint életem egyik legjobb kürjét futottam, s ha nem is tökéletesen, de Magyarországon a nők közül elsőként triplát is. Deltát ért már csalódás az életben, s egy kis idő után ezt is kiheverem majd... — 1970 miért maradt ki a sorból? Egy nagyon jó döntésem miatt. Tudniillik akkor igazoltam át a Bp. Spartacusból a Fradiba. A szövetkezetieknél nem volt olyan nap, amikor ne sírtam volna. Edzőm például akkoriban szerzett első aranyérmemért azzal volt „hálás”, hogy adott egy pofont a bajnoki ciinet jelentő szabadkorcsolyázásom után, mert szerinte jobb is lehetett volna. A m •* 9 I I 24
