Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. január
LÁNYOK! labdázó lesz, mégpedig a Fradiban, ahol már tagja volt a Zaporozsje elleni győztes csapatnak, mert a búcsúmérkőzésen az anyuka helyén ő állt a pálya közepén, hogy elvégezze a kezdő dobást. Húsz év a kapuban Amikor 19 éves korában a Vörös Meteor Közértben kézilabdázni kezdett, mindjárt felfedezték, hogy igazi kapustehetség. Akik ajánlották erre a posztra, nem csalódtak és 1966-ban már a Ferencváros kapuját védte Rothermel Anna a nyolcvannyolcszoros magyar válogatott, aki ugyanolyan bajnoki, világbajnoki, kupa sikereket őrizhet pályafutásának emlékei között, mint Bognár Erzsébet. Az Év játékosa lett 1965-ben és 475 első osztályú mérkőzésen védte csapata hálóját. — Mindig megéreztem, hogy milyen a formám. Lehet, hogy a néző nem látott még semmit a védésemen, amikor már tudtam, hogy bizonytalan vagyok. Ilyenkor kértem a lecserélésemet. Ha viszont éreztem, hogy megy a játék, nem féltem semmitől. — A hetesektől sem ? — A büntetőnél csak a velem szemben álló játékosnak volt veszteni valója. Nem szűnt meg napi kapcsolata a Fradival. A tagszervező iroda vezetője a klubház melletti sarkon, „hivatalból” is kijár a meccsekre, mert férje egyben volt edzője. Nagy szabad térre van szüksége, mert együtt él a játékkal, hevesen gesztikuláló szurkoló lett. Jó volt a biztatás Tizenöt évig beállósnak lenni egy női kézilabdacsapatban nem éppen leányálom. Nyomait, élete • végéig „hordja” Huszár Erzsébet, aki visszavonuló társaival együtt volt szereplője az elmúlt esztendők bajnoki és kupasikereinek. Az első csapatban 420 alkalommal kellett elviselnie a beállósok sanyarú sorsát. — Itthon nem mindenkinek tetszett a játékom — tart egy kis értékelést —, mert kevés gólt lőttem. Dehát minden csapatjátékosnak meg van a maga feladata, az enyém a védők gyűrűjében a test-test elleni harc volt és ritkán még a labda is szerepelt ebben a küzdelemben. Vidéken mindig jobb voltam, mint a hazai pályán. —• Az elismerésnél a közönségre gondol? Jól esett a biztatás és szükség is volt rá, enélkül nincs hangulat, de a durva, goromba bekiabálások elmaradhattak volna. — Üzletben dolgozom -- beszél visszavonulása utáni napjairól. — Dunaharasztiból járok a József Atlila-telepre és a két gyereket is el kell látnom. Így azután csak a nagyobb mérkőzésekre jövök ki. Pedig higgye el, a csapat, a klub, a játék nagyon hiányzik. * Álljon itt befejezésként a kívánságuk, amelyet volt társnőikhez intéztek: — Szeretnénk, ha minél előbb megnyernék a magyar bajnokságot, mert van egy pár játékos, aki még nem ízlelte meg ennek az örömnek és boldogságnak az ízét. Toldv Ferenc Búcsúsorok Pataki Mihály sírjára Utoljára az FTC pályán Életútját végigjárta a vén csatár. .. Amikor először húzta fel az FTC zöld-fehér mezét, még kisdiák volt, tele lekesedéssel, az egyesület iránt érzett forró szeretettel. Minden megváltozott az évtizedek alatt, de az FTC iránti szeretete a sírig elkísérte. Az Üllői úti pályához ezer szállal kötődött, itt volt iskolai engedéllyel játszó kisdiák, ünnepelt középcsatár, majd a híres FTC csapatkapitánya. A ferencvárosi pályán játszódott le élete jelentős része: 37 évet töltött, mint játékos és sportvezető az Üllői úton! Neve fogalom volt, tudása, emberi tartása példaképül állt nemzedékek előtt. A magyar válogatott címeres mezében könnyezve hallgatta a himnuszt, a Ferencváros játékosaként pedig meghatódva fogadta a szurkolók szívből jövő elismerését. A nagy sikerek idején szerényen elhárította az ünneplést, de ha az FTC csillaga mélybe zuhant, odaállt és elsősorban hű barátjával és elnökével Maillin- ger Bélával addig fáradozott, amíg újból minden a ferencvárosi sikerektől volt hangos. Bajnok és kupagyőztes csapatok tagjaként megízlelte a sikert, de életében kijutott a keserű könnyekből is. Felismerte, hogy az FTC létéhez áldozatkész embereket kell megnyerni, felismerte a szakmai munka, a tudományos vezetés szükségességét. Élete nagy felismeréseit a tettek igaz véghezvitelével tökéletesítette, így vált a Ferencvárosi Torna Club egyik legnagyobb egyéniségévé. A sors megadta nekem, hogy vele, az ős-fra- distával találkozzam és hogy barátságába fogadjon. Az ifjú ferencvárosi nemzedék nevében köszönöm amit az FTC-ért. tett, és fülemben csengenek néhány hónappal ezelőtti szavai: „Szeressétek a drága FTC-t l” Szeretjük, mint ahogy téged drága Pityke bácsi szerettünk és emlékünkben megőrizzük a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnokát, Pataki Mihályt — a centercsatárt. 21
