Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. augusztus
Az egyesületben az elmúlt években, a különböző szakosztályokban sok nagyszerű edző tevékenykedett, de a sikereken túllépve, bizony sokan akarva-akaratlanul távoztak. Edzők jöttek, mentek — de egy szakember mindig maradt: Elek Gyula, a női kézilabdacsapat edzője, 1965 decembere óta ül a kispadon! Ez alighanem egyesületi csúcs, hiszen a labdajátékok királyának nevezett labdarúgásban például 7 év a legtöbb, amit ferencvárosi edző „kibírt” (Blum Zoltán 1930—1937). Elek Gyula edző 1978. május 31-ig 621 mérkőzésen dirigálta a ferencvárosi csapatot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az FTC férfi kézilabdacsapatában is 6 évet játszott és ott 241 mérkőzésen szerepelt, elmondhatjuk tehát róla, hogy összesített mérkőzésszámait tekintve majdnem „ezredes” és a jelenlegi FTC törzstagja. Beszélgetésünkkor bajnoki és kupaemlékeket elevenített fel. Volt miből válogatni... 1966 októberében a Bp. Spartacussal játszottunk. Félidőben a Spari még 2-1-re vezetett, végül azonban nagy küzdelemben 5-4-re nyertünk. Ez azért emlékezetes, mert ez a 2 pont az FTC első kézilabda bajnokságát jelentette. Ügy emlékszem, hogy a mérkőzés után nagy-nagy ünneplésben volt részünk ... (Megnéztük a régi Népsportban, hogyan írtak erről az eseményről, és a fiatal edző első sikeréről. Szántó György cikkéből idézünk.) „A sportbarátok ovációja, és a pályára betódulók szinte elsöpörték a partvonalon guggoló fehér inges fiatalembert. Aki csak akkor ocsúdott fel 2\20 perces bódulatából, amikor a zöld mezes lányok elindultak felé. Vagy amikor ö tette az első lépéseket tanítványai felé? A levegőben mintha érződött volna az iménti nagy csata salakos — lőporos füstje. 0 mégis jólesően nagyot szippantott a játéktér fölött gomolygó, sűrű levegőmasszából. — Végre! Valóság lett az álom! Elek Gyula, a magyar kézilabdás edzői kar ifjabb generációjához tartozik. Nemrégiben még az Üllői úton bíztatták a szurkolók, mint az FTC bajnokságra törő csapatának szívét, lelkét adó tagját. Később úgy határozott, játékos-pályafutása végén sem fordít hátat a kézilabdapályának. S a hétköznapok során, gondolkozva, önmagával vitatkozva, készítette tanítványait az újabb csatákra. Amikor az idényre készülődést figyelték árgus szemmel a kézilabda szövetség vezetői, példás munkát, rendkívülien gondos előkészületeket, kemény és céltudatos edzéseket láttak az FTC női csapatánál. Miért e nagy felhajtás? Ne tegyék tönkre a lányokat? Nem érdemes! — akadtak ilyen szemlélők is a ferencvárosi tájakon. Nem érdemes? . .. Nézzék azokat a fáradt, de boldogságtól sugárzó arcokat! A lányokét, akik fáradtak, gürcöltek a bajnoki felkészülés során. Akik örömmel társultak Elek Gyula tervéhez. Akik diadalra vitték elképzeléseit. Akik tisztelik is ezért edzőjüket. Az edzőt, a bátor sportembert, aki nem riadt meg az új módszerek bevezetésével együtt járó kockázattól. Aki mert, és — nyert! S aki megérdemli a gratulációt!" j ^ — 1970-ben a lipcseiek elleni kupamérkőzéseket is a felejthetetlenek közé sorolom. Különösen a kinti találkozón elért 4 gólos vereség jelentett óriási fegyvertényt — hiszen az összesített eredmények alapján — ez nyitotta meg a döntőhöz vezető utat. Egyetlen vereségre sem emlékezem olyan szívesen, mint erre ... Ezen a meccsen megható jelenetnek voltam szemtanúja: az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok a karzatról virágesővel borították el a bemelegítést végző ferencvárosi lányokat. Gyönyörű és megható jelenet volt... — Még frissen él bennem 1978. április 23-nak élménye. Ezen a kupadöntőn igaz, hogy rekedtre kiabáltam magam, de azért még annyi hangom maradt, hogy megköszönjem a csapatnak a bravúros, a magyar kézilabdasportban kiemelkedő helytállást. Jó dolog ilyen nagy siker aktív részesének lenni, de sokszor hihetetlen dolgokat is produkál egy ilyen túlfűtött hangulat. Akár hiszik, akár nem, a mérkőzés után a TV-nek adott nyilatkozat egyetlen szavára sem emlékeztem. Így a Telesport adásában érdeklődéssel vártam, hogy mit mondott a kupagyőztes csapat edzője ... Egykori gólok, sikerek, az FTC kézilabdasportjának örvendetes állomásai. Aki nemcsak végigélte, de végigdolgozta — Elek Gyula) Majdnem úgy írtam, hogy „mesteredző”. Pedig ő még nem kapta meg ezt a kitüntető címet. Megérdemelné? Az edző MNK-gyöztes csapatával: Rácz, Oszwald, Csiba, Tavaszi, Lelkesné, Zsoldosáé, Elek Gyula, Szalai, Berzsenyi, Tökéné, Zwickné, Fiedler
