Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. szeptember

Helytálltak Hat tornász — hat vetélytárs K i tudja számlálni, hányszor mondtuk már ezt el, mester­fokú bajnokságok, nemzetközi viadalok, konti­nensversenyek után. „Szép volt Zolii” Mert valóban szép volt, amit Magyar Zoli csinált: ökonomikus moz­gás, lepke könnyedség, amely évek nehéz munkáját takarja. Montrealba „glóriával” érkezett és azzal a nehéz súllyal, amit az esélyesség terhe jelent. Megismétli-e a Fórum nézői előtt, ami sike­rült Grenobleban, Bernben, Várnában? Első lesz-e? Mert kizárólag ez volt a tét. A hallgatag „magyar ván­dor” nem nyilatkozott, nem fogadkozott, csak rótta ma­gányos vándorútját a lo­von, a csapatbajnokságon, az egyéni összetett verse­nyen, s aztán a legjobb hat tornász fináléján, a sze- renkénti döntőben. Huszonöt ezred pont előnnyel érkezett a legjobb hat versengésébe. Huszon­öt ezred ... Elhanyagol­ható csekélység, de torná­ban előny, méghozzá olyan előny, amely elég lehet a győzelemhez, ha ... Ha teljesíti gyakorlatát, nem vét hibát; ha az ellenfelek nem múlják felül valami rendkívüli gyakorlattal; ha a pontozók legjobb tudá­suk szerint figyelnek és osz­tályoznak. Csupa „ha”, csupa feltételes mód, amely mind-mind együtt jár a ver­sennyel. 1976. július 23., péntek. Montreali idő szerint 19.30. Ekkor kezdődik a verseny, amelynek végén hat arany­érem vár kiosztásra. Ló­lengésben hat tornász in­dul egyforma harcikedvvel. A Fórum, most valóban a torna fóruma. Egy tűt nem lehet leejteni, zsúfolt a csarnok. Fények villognak, amatőr fotósok, filmesek serege kész megörökíteni a várható nagy pillanatokat. És nagy pillanatokból nincs hiány, bár a fényké­pezőgép lencséje nem tudja befogadni az izgalomtól sű­rű levegőt, a gyakorlatok és pontszámok közötti fe­szültséget. Csak a torná­szokat, a gyakorlatokat, a pontszámokat ... A japánok nagy „örege”, Kató nyitja a sort. Első­nek lenni nem a legszeren­csésebb, de a verseny ala­kulásától függ, hogy ked­vező helyzetben várja-e a befejezést az utolsóként in­duló tornász. Csend ... Kató elindul a lovon, befe­jezi. Taps. 9.7 pont. A szovjetek fiatal tornásza, Gyetyatyin sem adja alább! Jön Andrianov, aki már két aranyérem felszaba- dultságával lép „nyereg­be”, s emel a pontszámon is: 9.8. Kenmocu a követ­kező lovas, arcán nyugalom (vagy csak annak látszik?), kezében erő, biztonság. Ele­gáns — és 9.8 pont. Eny- nyit kell tornásznia Ma­gyar Zoltánnak is — akkor olimpiai bajnok. Mert ugye­bár ott van még az a cse­kélyke 25 ezred, amellyel előzheti a mezőnyt. Jön Magyar Zoli. Se lát, se hall. Azt sem tudja, hogy az előtte tornászott japán mennyit kapott, ő már végig vándorolta a lo­vat — gondolatban. Azt sem tudja, kik tornásztak előtte, s azt sem, hogy az utána következő fiatal NDK-tornásznak mit kel­lene teljesítenie ahhoz, hogy legyőzze őt. Zoli most csak egyet tud biztosan: ő következik. Moraj az arénában. Mint amikor a nagy artistaszám szereplője lép porondra, aki háló nélkül mutatja be gyakorlatát. Magyar Zoli „háló nélküli” nagy pro­dukciója az az újítás, az az új elem, amelyet először mutat be a világon: az orsó. A „vándor”, bar még senki sem tudja, már veszített értékéből, már nem jár érte az újszerűség és koc­kázatvállalásért adható többlet. Ezt a többletpon­tot Magyar Zoli már a vi­lágbajnokságon megkapta. Most az orsó a nagy szám, háromszázhatvan fokos for­dulat a pillanat tört része alatt — ez az az elem, ame­lyet lélegzetvisszafojtva fi­f yelnek az ellenfelek és a oliért szurkoló társak, sőt nézők is. Mert ennek a „Magyar­gyakorlatnak” nagy propa­gandája volt. Minden szá­mottevő újság beharangoz­ta, amikor az esélyeket la­tolgatta: Magyar Zoli me­gint tud valamit, amit a vi­lágon senki sem tud! Most már csak meg is kell csinálni! Megcsinálja az orsó-for­gást — hibátlanul. De ez­zel csak egy elemen van túl, most a vándor, a kör­zés és még mindig nincs vége, piciny hiba is csú­szik, alig-alig észrevehető, de itt a pontozók még a ká­kán is csomót keresnek, s mindig találnak is. Még hátravan a leugrás, a sike­res befejezés hatásos, ele­gáns része. Az is megvan! Zoli mindent megtett, ami megtehető. Vállalta a kockázatot, az újítást, me­rész vándora is bejött, ott lengett lefeszített lábfejjel, mint egy balettos. A többi már a pontozók dolga. Ez a gyakorlat is 9.8! Elviig ... olimpiai baj­nok. De még ki kell várni a végét. Egy tornász, az NDK-beli Nikolay még mindent behozhat. Ne fe­ledjük: a tornában adható maximális pontszám tíz. De Nikolay gyakorlata is 9.8-at ér. Olimpiai bajnok: Ma­gyar Zoltán! Szép volt, Zoli! 00

Next

/
Oldalképek
Tartalom